Kizárólag Simicska Lajos feltűnése miatt lett országos hír a sárvári Lószagolgató Centrum átadása. A nemzet nadrágtartós Potroha csinálta meg a hírverést. Maga se gondolta, hogy ő érdekesebb, mint a kivezényelt, heherésző rádiósakáljai.

A rezsimről, amelynek felépítéséért felelős, sokat elmond a visszhang. A szabadon szárnyaló magyarázatok és megfejtések, hogy mit is akart ezzel üzenni. Erőt mutatni? Felvenni a kesztyűt? Bizonyítani, hogy ő valójában egy közhasznú hörcsög, aki nem kitalicskázza a pénzt, hanem lovardát épít?

Pedig ennek az ellenkezőjéről szól a jelenet. A ló itt pont ugyanúgy biznisz, mint a foci: állami mániáktól függő, szánalmas pótcselekvés. Ma már kevesen merik állítani, hogy a labdarúgásba döntött százmilliárdokat valaha viszontlátjuk, és majdnem ugyanez a helyzet a lovakkal.

Lovakrul

A ló a régi szép idők szimbóluma. Utoljára akkor nyertünk csatát, amikor az volt a jármű. Lemaradásunk, töpörödésünk pedig akkor vált véglegessé, amikor a technológia péppé verte a lovasságot.

Mivel mindig többségben voltak a régi dicsőségre headbangelő, romantikus idióták, ebből nem azt a következtetést vontuk le, hogy ezerrel fel kellene zárkóznunk, hanem hogy a benzinmotor az ördögtől való, és az volt a jó világ, amikor lovon járt az idő. Abban voltunk jók, fejlődni meg nem akarunk. Annak ellenére sem, hogy a lovasságunkat halomra lövik a tankok.

Ebből következően a magyar kormánynak bármit el lehet adni, ami nyomokban lóhúst tartalmaz.

Tehát van nekünk Nemzeti Lovasprogramunk, államilag támogatott lovasképzéssel, sőt az oktatási rendszerbe rákként beleormótlankodó lovagoltatással, milliárdokért. Eközben épeszű tankönyvre se pénz, se idő. Ezt a békemenet népe megeszi fejlődésnek, a nyeregben lévő haverok meg levehetik a sápot. Kétség ne legyen: ezeket a lószagú hűbéreket pont úgy osztják, mint a trafikot. Megvan a haveri kutya mindennemű lovas bizniszhez, egészen a Nemzeti Vágtáig. Még marakodnak is rajta. Viszont ez így nem vállalkozás. Annyira életképes, mint huszár a tankcsatában.

Simicska Lajos elég nagy szarban lesz a lovardájával, ha elmarad a hatalommal odairányított bevétel. Akár lehetne is pénzt csinálni az idetévedő osztrák lovasokból, de az az üzlet aligha indokolna félmilliárdos beruházást.

És így van ez a nemzeti tőke szinte minden vállalkozásával. Addig működnek, amíg nekik lejt a pálya, viszont a nyereségből ki kell fizetniük a pályadöntési illetéket. A terepen meghalnának. Ha végignézzük a kormánypárt barátait, csupa közpénzen vagy a köz kárára hízó üzletembert találunk. Hiszen ezért is támogatták a rendszert: hogy mentesítse őket a versenytől. És mivel ezt megkapták, nem is volt motivációjuk világsztárrá válni. Teher nélkül nem nőtt pálma.

Helyi menő csávó

Körbement nemrég egy térkép Európa legsikeresebb vállalkozásairól. Olaszország a Nutellával, Spanyolország a Zarával, Dánia a Legóval, Hollandia a Heinekennel képviseltette magát. Világsikerű vállalkozások mind. Magyarországnál a Trigránit logója szerepelt, de csak az ortodox számítás miatt. A helyes megfejtés a Fideszé lett volna.

Nutellát, Zara ruhákat, legót és Heineken sört szívesen vesznek a magyarok és mások is. Egy részletesebb térkép ennél is többet mondana: cseh sörökről, szlovák tejtermékekről, német csokoládékról. És arról, hogy innen kifelé viszont alig megy valami. Az Audi és a Mercedes, de azokon is csak a szerviz látja, hogy Made in Hungary. A működő tőke nem az, amit itthon babusgatunk. A parazita nemzeti tőke viszont nem hozza, hanem viszi a pénzt.

Akkor is, amikor látszólag nem kerül pénzbe. Befolyásuk mindig rothasztó hatású, mivel egészséges környezetben nem élnek túl. A piactorzító, saját hiénákat helyzetbe hozó intézkedések mind utálatosabb és veszélyesebb tereppé teszik Magyarországot bármilyen tisztességes befektető számára – így lesz költséges szórakozás a korrupció, és a különadók fegyverként forgatása.

Hiába a félretett, kitalicskázott, offshore cégekbe mentett vagyon: ezek a függő birodalmak összeomlanak, ha a hatalom összevonja a szemöldökét. Ez különbözteti meg az igazi, tehetséges nagyvállalkozót a szerencsétlen nemzetek élősködő Potrohaitól. Ezeknek csak arra elég az eszük, hogy lessék a szultán szeszélyeit, és gyorsan felírják azokat az étlapra. Most nézhetnek szembe azzal, milyen kisszerű, érdemtelen és védtelen alakok valójában. Lecserélhető bábok, mint bármelyik iskolaigazgató. Ebben a csatában nincs esélyük nyerni.

Tetszettek volna fair versenyben hízni ekkorára. Aki tápszeren éri el a vágósúlyt, az bajban lesz, amikor jön a böllér. És nem sokan fogják sajnálni.