Tarlós Istvánra szavaznék, ha most vasárnap lennének a választások. És minden bizonnyal ez lesz a helyzet a közeljövő vasárnapjain.
Igazán, szívből, valamint agyból és gyomorból is utálom a Fideszt, ezt a gonosz, kényszerképzetek között tántorgó, mohó szektát. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a fideszeseket, akiket nem tartok alávaló gazembernek, és mellesleg nem tudom róluk, hogy sérthetetlenségük tudatában két kézzel tömik a zsebüket. A többségükhöz még legalább fél tucat égbekiáltó ostobaság is társul, párthűségből vagy merő butaságból kimondott otrombaságok, orbitális tévedések, hazugságok.
Te csodás
Abban is biztos vagyok, hogy a Fidesz leküzdésének kulcsfontosságú frontja Budapest. A megfélemlítés és parasztvakítás keveréke a nagyvárosokban működik a legcsekélyebb hatásfokkal. Ott, ahol megvan a kritikus tömeg minden szubkultúrához, ahol mindennapos élmény a multikulti. Ezért itt különösen elborzasztó az a vízió, ami ezeknek a beteg agyából elővonaglik.
Budapesten a legkevésbé népszerű ez a zsírszagú, ájtatos, korrupt urambátyámkodás, látszott ez tavasszal is. Az is, hogy itt akár nyerhetne az ellenzék. A Fidesz észre is vette ezt, és a fenti jellemrajzának megfelelően menten neki is látott átoperálni a választási rendszert, hogy neki legyen kényelmes. Akadt akkor is meztelencsiga, aki kiállt érvelni mellette, és váltig tagadni, hogy mire megy ki a játék.
Pedig tök felesleges volt.
Főpolgármester-jelöltre eredetileg is szükség lett volna, az nem volt meglepetés. Értem én, hogy ezek nehéz feladatok, és idő kell a megfontolt döntéshez, csak közben az jár eszemben, hogy mi lett volna, ha ezek kormányra kerülnek. Lenne egyáltalán már kormány, vagy még folynának a koalíciós tárgyalások?
Én buta kukac vagyok
Az utolsó pillanatban került elő a kalapból ez a gyámoltalan nyuszi, Falus Ferenc, aki szemmel láthatóan Mr. Bean és Homer Simpson receptjével próbál népszerűvé válni. Ez alatt nemcsak a vödrös akciót értem, hanem gyakorlatilag minden megszólalását. Tényleg cuki egy ilyen csetlő-botló balfasz, csak éppen nem családi vígjátékhoz castingolunk elvileg, hanem Budapest irányításáról döntünk. Tök vicces, hogy valaki különféle, szerinte is buta állatokhoz hasonlítja magát, csak hülyén hangzik rögtön utána, hogy ő bármire is felhatalmazást kér.
Programja nincs még neki, de mindjárt lesz, már elmondta, hogy két hét alatt meg lehet azt csinálni, nem nagy ügy. Megtalálni őt, az csaknem fél évbe telt ugyan, de innentől megy, mint a karikacsapás.
Nagyszerű dolgokat lehetne művelni Budapesttel egyébként. Olyasmit, mint amit Alföldi Róbert csinált a Nemzetiben: felmutatni, hogy nemcsak a szemetek tudnak magyarul. Hogy van itt európai élet, késsel-villával evés. Ennek csak a szimbolikus gesztusai is visszaadhatnák a hitet, hogy van alternatíva. Budapest elnyerése forrásokat is jelent, hatáskört, amivel meg lehetne mutatni, hogy az a másik modell létezik és működőképes, hiszen itt már felépítettük.
Budapest lehetne a hídfő. De nem lesz, ez már biztos; akkor sem várhatnánk ezt, ha Falus Ferenc irányítaná. Megmondta ő előre, hogy tulajdonképpen nem okos állat, csinálja, amit mondanak neki. És látszik minden lépésén: nincs mögötte senki, aki idomítaná. Még az is működhetne, hogy megnyeri nekünk a várost egy jól kiképzett kaszkadőr, és aztán végrehajtja a felkészült, hozzáértő stábja programját. Hát, olyan stábja nincs neki.
Azok, akik előrelökdösték őt, alighanem úgy gondolják, hogy ha Demszky húsz évig polgármester lehetett, akkor Caligula lova is nyerhet, ha liberális, vagy azt mondják róla. Tragikusan félreértik. Demszky azért nyert zsinórban, mert viszonylag elfogadhatóan vezette a várost, és nem volt komolyan vehető ellenfele.
Budapest nem játék
Ma Tarlós István vezeti viszonylag elfogadhatóan a várost. Nem titok, hogy szükség esetén a kormánnyal vagy kegyenceivel szemben is. Nem tudja őket legyőzni, de nyilván egy balos polgármester se menne többre. Legfeljebb akkor, ha sztrájkba hívná Budapestet – ám ilyen radikalizmusra Falus Ferenctől nem számíthatunk. Tarlósból még inkább kinézem.
Nem sok rosszat tudok mondani Tarlós Istvánról, kérem, ha megölnek, se. Az Újszínház ügye randa volt, máig sem tudom, milyen igények előtt hajolt meg akkor, viszont a végeredmény nem tragédia. Kiderült, mennyi igény van erre az árpádsávos nyáladzásra itt. Nem lopta el magának a Várat – volt rá másik jelentkező –, tiszta maradt, amikor szinte bármelyik kerületi polgármesterről tudható, hogy magától nő a háza, meg hozzá a panoráma. Pedig lophatott volna, amennyi jól esik, lám, nem lehet attól megbukni. Nem eresztette rá a KDNP vadszamarait a bulinegyedre, életben tartotta Európa egyik legjobb közlekedési hálózatát.
Budapest működik. Nem ő indította be. Valószínű, hogy sok mindent nem is ért belőle, vagy ha igen, akkor jobbnak látja titkolni. De vigyázott rá, és ez is valami, mert manapság vigyázni kell mindenre, ami maradt a civilizációból.
A fideszes tulajdonképpen nem okos állat. Egyik legvisszataszítóbb tulajdonsága, hogy bárkinek képes tapsolni, akkor is, ha tudja róla, hogy hétmérföldes seggfej. Kiáll Németh Lászlónéért, Zsiga Marcellért, Rogán Antalért; elég neki, hogy az ő kutyájuk kölke. Egyértelmű, hogy ugyanezt az igazodást várja a baloldal, amikor ilyen jelöltet indít, ilyen háttérrel. De ha ezt lenyeljük, akkor olyanok leszünk, mint ők, a bárkinek tapsolók. És akkor nincs miért legyőzni őket.
Az én városom nem játszótér. Talán még megérem, hogy a játszóterek városa legyen, amely polgárainak tekinti a gyerekeket is; fantasztikus dolog lenne, majd egyszer megcsinálja valaki, akinek legalább vannak fantasztikus ötletei. Addig viszont kell, aki vigyáz rá.
Nem érdemlitek meg. Majd legközelebb megdolgoztok érte.