A magyar jobboldal sikerének záloga az ostobaság. Szerencsére gyógyítható, erkölcstan helyett állampolgári ismeretekkel.
A fideszes áfium ellen való orvosságról
Vajon mi tesz valakit ma, 2013 közepén kormánypártivá? Fogós és kényelmetlen kérdés, amelyet azonban muszáj megválaszolni, mert enélkül ennek a népbetegségnek, a fideszességnek a kezelése nem lehet sikeres. Legalább másfél millió embert kell visszavezetni a társadalomba kormányváltás esetén.
Nyilván kialakult egy réteg, amelyik azért lojális, mert ebből él: a holdudvar; Simicska Lajos közvetlen alkalmazottaitól a hálás trafikosig. Ha néha meg is fordulnak álmukban, amikor eszükbe jut, hogy a gyarapodásuk ára mások kisemmizése volt, ettől függetlenül nem érdekeltek a változásban. Bizonyára megnyugtatják magukat valami természetjogi okfejtéssel, miszerint igenis a gálya az úr, amióta gyorsnaszád. Ám a kézből etetettek a családjaikkal együtt sem teszik ki Orbán szavazóbázisát.
De kik a többiek, és mi bajuk van? Mi vihet rá valakit, hogy elhiggye napról napra a blőd hazugságokat, és ne lássa a süllyedést? Elfogadja, sőt támogassa a már leplezetlen korrupciót? Képes legyen mások előtt elismételni, hogy szabadságharcot vívunk Európa meg a bankok ellen, és meg is fogjuk nyerni? Sőt: mi készteti arra ma az egyetemisták csaknem húsz százalékát, hogy egyenesen a Jobbik romantikus fantasyjében higgyen? Vajon ezek azt is elhiszik, hogy vannak vámpírok?
Hát persze, nyelvünkön a válasz: a szomorú, sötét ostobaság okozza ezt. De állj! Ne legyünk méltánytalanok velük: nem ostobaság, csak tudatlanság. Információ- és kíváncsisághiány. Nem genetikai, hanem szocializációs oka van a hátrányos helyzetüknek. Bizony, a társadalom a felelős. Nem utolsósorban a nyolc év szocialista kormányai, amelyek elmulasztották a lehetőséget, hogy ezeknek a fiúknak és lányoknak legalább az alapokat megtanítsák. Mostanra a fejünkre nőttek.
A világ bonyolult. Magyarország is bonyolult, amióta demokrácia. Alkotmánybíróság, köztársasági elnök, ellenzék, Brüsszel, Strasbourg – kétségkívül több alkatrészből áll ez a gépezet ahhoz képest, ami azelőtt volt. Azt könnyebb volt megérteni, hogy Kádár megmondja, mi lesz.
Ugyanakkor nem lehetetlen a felzárkózás. Sokkal bonyolultabbak lettek húsz év alatt az autók és a telefonok is, aztán mégis megbirkózik velük a lakosság. Van remény, yes we can. A fideszesség gyógyítható, de a terápia hosszú távú.
“Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint »keresztény magyar ember«, előjogokkal élhet e világban...” (Márai Sándor)
A Fidesz-kormány, bár teljesen akaratlanul, megteremtette a keretét az egyik stratégiai feladatnak, amit a leváltásuk után el kell kezdeni. Bevezettek egy tantárgyat, amelynek éppen az volna a célja, hogy erkölcsös polgárokat neveljen. (Vagyis nem fideszeseket.) Ennek haszna kétséges, megvalósítása siralmasan kaotikus, de legalább csak a könyveket kell cserélni, és bevezetni az erkölcstan helyett az Állampolgári ismeretek tantárgyat.
A fideszesség ugyanis abból táplálkozik, hogy a magyar ember roppant keveset tud arról, hogyan működik az ország, és körülötte a világ. Orbán egyik sokszor bevetett találmánya például a mandinerből adóztatás: mivel a pénzt a megsarcolt szolgáltatókkal szedeti be, ezt az egy pattintást a szájtáti nép már nem látja át. És szidja izomból a bankot.
Akinek viszont megtanították az iskolában, hogy a bankban az ő pénze van, az kisakkozza magának, hogy a bankadót ő fogja kifizetni, és máris csütörtököt mond ez a szánalmas trükk, de még a rezsicsökkentés is. Ha erről nem értesült, akkor persze a westernromantika lesz a nyerő. Aki tudja, hogy mire való a népszavazás, az alkotmány, a szabad piac, netán a magántulajdon, az nem nézi bambán, amikor ezeket módszeresen elbontják körülötte.
A Fidesz-fertőzés módszere az, hogy egyszerű magyarázatokat kínál. Konkrét ellenséget egy bizonytalanul békés világban, lebutított megfejtéseket és kellemes hazugságokat. Gyanúsak ugyan, meg aztán jobban sem élünk tőlük, de mégis be lehet velük otthonosan rendezni a vackot. A magyar jobboldal, sohase feledjük, nem más, mint pszichózis. Gyógyszere pedig a felvilágosítás, a demokrácia megtanítása, kellően önkritikus történelemoktatás mellett.
Magyarország modernizációját, ez most már világos, a jobboldal nem vállalja, nem is érdekelt benne, sőt meg is tagadja. Lubickol a félázsiai hagyományban. A többieknek tehát nemcsak az a dolguk, hogy hisztizzenek a pedagógusok fizetésemeléséért. Az is, hogy csináljanak egy másik világot, ahol az iskolákból nem babonás droidok jönnek ki, hanem szuverén polgárok, akik körberöhögik a demagógokat.
Aztán ha így maradnak, akkor körberöhögik majd őket is. De abból már nem a hülyék országlása következik.