Önök közül sokan ismerik a Jencit, és ha okos fiúnak nem is gondolják, azért abban nyilván egyetértünk, hogy jóravaló, rendes srác. Annyi igaz, hogy valami kreditekből vagy micsodákból nem volt neki annyi, amennyi kellett volna, na de élnie is kell annak a gyereknek valamikor, emiatt igazán nem foszthatják meg a diplomától. Hiszen a felsőoktatásban végrehajtott reform is azt szolgálja, hogy minél több magyar fiatal szerezhessen diplomát. Úgy vélem, furcsa lenne, ha ezt a nemzetstratégiai érdeket kicsinyes, a múltból megörökölt egyetemi házirendek kereszteznék.

Dr. Balsai István alkotmánybíró szavaival élve: az intézményeknek mindenkor figyelembe kell venni a jogalkotó szándékát. Mármost én magam is jogalkotó volnék, szándékom pedig az, hogy diplomája legyen a fiamnak. Joggal vártam el tehát, hogy az egyetem ennek megfelelően járjon el. Sajnálatos, hogy ehhez a jelek szerint át kellett hágniuk néhány alsóbbrendű szabályt, és ennek ürügyén felelőtlen tollforgató terroristák botrányt igyekeztek csapni. Mint jogalkotó, ezt a kényelmetlen és fenyegető helyzetet igyekszem megoldani javaslataimmal.

Alapvetően megtartandó a felsőoktatásban az a szokás, hogy diplomát ellenőrzött tudásért adnak. Ugyanakkor az államérdekre tekintettel ki kell jelölni egy kvótát, amelyet az Országgyűlés ad hoc bizottsága tölthet fel. Ez a numerus clausus – ha szabad ezt a daliás időket idéző kifejezést használnom – biztosítaná, hogy a mi gyerekeinknek mindig lesz hely az egyetemeken. Ki kell kötni azt is, hogy az így felvett tanulók mentesülnek mindenféle vizsga és egyéb követelmény alól a következő két évben, valamint két évre visszamenőleg. Így elkerülhetők az olyan közvetlen beavatkozások, amelyek aztán a szenzációhajhász sajtó tolmácsolásában alkalmasak lehetnek a köznyugalom megzavarására.

Ez ügyben sürgetem továbbá, hogy a szabadosságba süllyedt médiával valaki sürgősen csináljon már valamit, mert tűrhetetlen, hogy ezeknek nem szent sem a személyiségi jog, sem a jogi személy. Immár bebizonyosodott, hogy a vérszomjas bulvárkacsáktól egyikünk sincs biztonságban: hol gyámoltalan köztársasági elnököt marcangolnak szét, hol ártatlan aranyifjak felhőtlen szórakozásába köpnek bele. Ne feledjük: minden ilyen hírverés veszélyezteti Magyarország stabilitását, ráadásul éppen a létfontosságú IMF-tárgyalások előtt.

Kétségbe vonhatatlan tény, hogy a Jenci diplomája szorosan összefonódik a nemzeti érdekkel, ezért védelmében – a termőföldhöz hasonlóan – mindent meg kell tennünk. Mert lehet, hogy a Jenci nem egy észlény, de ha megkapta a papírt, akkor benyomjuk valami zsíros állásba, aztán saját cége lesz, állami megrendeléseket kaphat, és az ő gyerekeiből már lehet akár polgár is. A Jenci diplomája, tisztelt képviselőtársaim, a magyar középosztály megerősítésének eszköze.

Hiszen hogyan alakult ki a nemesség? Egyszer egy ősapjuk jókor volt jó helyen, nagy kincset zsákmányolt, vagy felszopta magát a sportbizottságba, és onnan egyengette a gyerekei útját: hercegnőt keresett nekik feleségül, vagy letelefonált a tanulmányi osztályra. Aztán a sokadik generáció már megtanult késsel-villával enni, nyakkendőt kötni, viselkedni, és már eszükbe sem jut a kalózkodás vagy a letelefonálás. A magam részéről az a jogalkotói szándékom, hogy dinasztiát alapítsak. Azért, hogy majd egyszer hűen szolgálhassák Magyarországot, és ne ilyen piti útonállóként végezzék, ahogy ősapjuk.

Tisztelt Elnök Úr! Kérem, vegye tárgysorozatba a felsőoktatási törvény, a médiatörvény, az előnevek használatáról szóló törvénycikk és az Alaptörvény módosításáról benyújtott indítványaimat, annak a szanaszét fércelt felmosórongynak már úgyis mindegy. Kis lépés ez az országnak, de nagy lépés Jencinek, és cserébe én is meg fogom szavazni az Önök gyerekeinek lovaggá ütését. Egy mindenkiért, mindenki egyért, holló a hollónak megszavazza a sajtot. Köszönöm szépen.