„Felkavaró dokumentumokat olvashattunk, történeteket láthattunk a képernyőn a magát egyháznak nevező szcientológia árnyékvilágából, a polgár rendőrért, ügyészségért, törvényhozásért kiált, látván a megdolgozott és manipulált agyú és lelkű, magatehetetlen bábbá lerongált áldozatokat.” (Ludwig Emil, Magyar Nemzet, 2011. november 10.)

A publicista akkor már nyitott kapukat döngetett, készen volt az egyháztörvény, a kodifikációs remekmű, amely szerint a képviselők átlagolt bölcsessége dönt arról, melyik hiedelem követői élvezhetik az egyházi státus előnyeit. Ez merész elképzelés akkor, amikor ezeknek a képviselőknek a  többsége egy tőmondatnyi kérdésre sem képes érdemben válaszolni, és idegesen ügetve, ütemesen brekegik, hogy „Fidesz sajtóosztály”. Szóval ezeknek nyilván gőzük sincs arról, amiről döntenek, legalábbis védhető indoklásuk semmiképp, tehát hülyeség rájuk bízni apróbb ügyeket is, mint azt, hogy melyik isten az igazi.

Mindenesetre a szcientológiát kiszorították az elismert egyházak közül. Ez ennek az ámokfutásnak a járulékos jótéteménye; olyan, mint amikor lebombáznak egy lakótelepet, és elpusztul egy csomó csótány is.

A valóban visszataszító szcientológia ellen két fő kifogása volt kritikusainak. Az egyik, hogy ez nem vallás, hanem a vallás fogalmának meghekkelése; a másik, hogy ezek destruktívak. Semjén Zsolt például nem habozott kijelenteni, hogy amíg ő a Parlamentben van, addig a szcientológia nem lesz egyház e féltekén, mert utálatos az Úr színe előtt.

A szcientológia ismertté vált tanításai kétségtelenül éktelen hülyeségek, kábé olyanok, mintha valaki komolyból jedinek képzelné magát. De nemcsak a tudományos tényekkel áll hadilábon, hanem még sci-finek is rém rossz: ez egy vallás- és világnézet-paródia. Ez az észrevétel jogos, és lehet rajta jókat röhögni vagy kíváncsian tanulmányozni, csak egyet nehéz: törvényt írni belőle. Mert mi lenne abban? Hogy ami röhejes mese, az nem egyház? És mi a röhej mértékegysége? Hány Xenunak felel meg a Jézuska? A DC-8-as űrhajók hogy aránylanak a pucér mennybemenetelhez? És mennyire illetékes ebben a kérdésben ez a rakás fent említett zoknibáb, a parlamenti képviselők?

Az már komolyabb érv, hogy ezek gonoszak. Itt van mindjárt az a szokásuk, hogy a hívőket alaposan megkopasztják, pénzért adják az áldást, és ilyet igazi egyház nem csinál.

Na de olyat se ám, hogy ingyen működne! Hanem inkább kiveszik a költségvetésből a levajazott tízmilliárdokat, és aztán szemforgatva illegetik magukat, hogy ők milyen szerények, nem kérnek pénzt a hívőktől. A katolikus papok például valóban csak a szentségekért szoktak pénzt követelni, zsebbe természetesen: temetésért, esketésért, esetleg ördögűzésért. Az állami támogatás fejében térítésmentes alapszolgáltatást is biztosítanak, elsősorban az ifjúság részére. És sérelmére.

A pokol angyalai

Nem kérdés, hogy a szcientológusok számlájára számos bűncselekmény írható: a szerzetesrendben – a Sea Orgban – tapasztalt durva bánásmódról, adatvédelmi aggályokról és egy-két gyanús halálesetről tudhat az érdeklődő, ami persze bőven elegendő, hogy rendőrért, ügyészért, törvényhozásért kiáltson a polgár.

Csak hát ebből sem vezethető le, hogy ne lehetnének egyház. Hiszen a legnagyobb, legelismertebb, konkrétan kormánypártot delegáló katolikusok viselt dolgaiból az következik, hogy az aljasság, a kegyetlenség, a fejéig bűzlő világszervezet és a horrorisztikus bűnök tömege a lehető legjobb ajánlólevél.

Ugyanis a katolikus egyháznál nehéz undorítóbbnak lenni, akármilyen lelkesen robbantgatnak az allahisták.

Hogy több tízezer gyereket rontottak meg csak Hollandiában, abban csak a mennyiség megdöbbentő, a hajlam közismert. Hogy ezután még az áldozatokat kasztráltatták, az viszont egyértelmű jele annak, hogy ezeknek nagyon beteg elképzelésük van az igazságtételről. Százezernyi spanyol újszülött elrablásában voltak bűnrészesek aktívan és passzívan egyaránt. Vidáman és tudatosan elnézték, hogy Krisztus Légiója néven gyermekháremet működtessen egy igazi ragadozó szörnyeteg hatvan éven át. A Sea Org könnyed férfias szívatás a Magdolna-nővérekhez képest. És ez csak csemegézés a beláthatatlan mocsoktengerből. Semmi inkvizíció: ez a közelmúlt és a jelen. Ha ez Krisztus menyasszonya, akkor komolyan érdekel a Sátán ajánlata.

Az áldozatok számából az látszik, hogy a katolikus egyházban előfordulhatnak ugyan jó emberek, de nem érik el a kritikus tömeget: több itt a szörny, mint a szent. Ezekről az ügyekről tudtak a püspökök, és megérkeztek a panaszok a Vatikánba is. Soha, egyetlenegy pedofil vadállatot sem adott át az egyház önszántából a rendőrségnek, ügyészségnek, törvényhozásnak. Mindig az áldozatok, a világi hatóság és a sajtó hozta nyilvánosságra, hogy milyen pokoli bűnöket követtek el katolikus papok, és hogyan fedezték őket a kollégáik, akik mindenről tudtak. Senki nem szegte meg az omertát, senki nem borította ki a bilit – Joseph Ratzinger sem, akinek ma pápaként van pofája azon siránkozni, hogy akik a bűnügyeket leleplezik, azok ártani akarnak az egyháznak.

Hát már miért ne akarnának ártani annak az egyháznak, amelyik gyerekek megerőszakolását eltűri, sőt, megszervezi? Van egyáltalán épeszű ember, aki ilyen egyháznak ne akarna ártani? Milyen torzult, magatehetetlen bábbá lerongált lénynek kell lenni ahhoz, hogy azt mondja valaki: ó igen, megdugott a koma egy pár kisgyereket, de inkább nem csinálok botrányt, mert a mi kutyánk kölyke?

Szóval erről szólna a keresztény Európa projektje, mi? Büntetlen gyerekvadászatról?

„Aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze, szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re” – mondta Semjén Zsolt 2005-ben. Néhány év távlatából már úgy tűnik, mintha ez a szakállas és a szakálltalan pedofilok harca lett volna a piac felosztásáért. És igen: súlyos korrupciós és szexuális bűncselekmények eltussolása után húzta el a belét Magyarországról Juliusz Janusz apostoli nuncius, de csak azután, hogy Semjén kitüntette. Bizonyára jót röhögtek azon, hogy hoppon maradtak a szakállasok.

Örvendetes, ha a deviáns, adatvédelmi kihágással gyanúsítható szcientológiát az állam nem támogatja, véletlenül sem ad a kezükbe oktatási intézményeket, és szemmel tartja őket akár titkosszolgálati eszközökkel. Az is helyes, ha minden sunyi beépülési kísérlet láttán felhangzik a sziréna: szcientológus ólálkodik a kertek alatt, és vitaminbrosúrákkal próbálja megrontani az óvodások lelkét. Kiáltson ilyenkor a polgár rendőrért, ügyészségért és törvényhozásért.

De kinek kiáltson, ha katolikus papot lát a gyerekek közé settenkedni?