Ha az oroszok áttörik a frontot, és az ukránok segítséget kérnek, legalábbis el kell gondolkodni azon, hogy Európa katonákat küldjön Ukrajnába – tart ki korábbi, az EU-n belül is megosztónak bizonyuló álláspontja mellett Emmanuel Macron francia elnök az Economistnak adott interjújában.

Macron szerint Európa elsősorban nem intézményi, hanem földrajzi keretek között értelmezhető, így az általa megfogalmazott három nagy fenyegetés egyaránt érint uniós tagállamokat és az EU-n kívüli európai országokat is.

Ezek közül az első a francia elnök szerint az oroszok jelentette biztonsági fenyegetés.

„Nem zárok ki semmit, mert olyasvalakivel állunk szemben, aki nem zár ki semmit. Kétségtelenül túlságosan is tétován határoztuk meg a határainkat valakivel szemben, aki már nem ismer határokat, és aki az agresszor” – jelentette ki, mielőtt megerősítette volna korábbi kijelentését az Ukrajnába történő katonaküldésről. Bár ezt a francia elnök csak megfontolandó lehetőségként vetette fel, azt is hozzátette, hogy a fő stratégiai cél nem hagyni, hogy az oroszok nyerjenek Ukrajnában, mert ha győznek, onnantól kezdve nem beszélhetünk európai biztonságról.

A katonák külföldi bevetése nem is példa nélküli, Macron legalábbis a Száhel-övezetbe vezényelt francia katonákkal próbálja a kijelentését alátámasztani, ám Afrikában ezeknek a katonáknak nem egy atomhatalommal kellett farkasszemet nézniük.

A jövőre nézve Macron egy új európai biztonsági keretrendszerben gondolkodik, ugyanakkor ezt nem lesz könnyű keresztülvinnie, mivel sokan a francia erőfeszítések mögött a NATO-aláásására és a francia hadiipar helyzetbe hozására tett kísérletet látnak. Bár Macron sietett kijelenteni, hogy nem lehet a NATO-t lecserélni, azt is hozzátette, hogy a katonai szövetség jelenlegi korlátain túlmutató keretben, az Európai Politikai Közösség szintjén kellene gondolkodni a kontinens biztonságáról.

A második fenyegetést a felgyorsuló technológiai fejlődés és Kína jelentik. Macron nagyon tart attól, hogy Európa lemarad a technológiai fejlődésben, hacsak nem zárkózik fel Amerikához abban a tekintetben, hogy nagy mennyiségben fektet állami pénzeket az iparába, ahogyan azt Kína is teszi. A francia államfő azonban arra is figyelmeztetett, hogy amennyiben az európaiak ki akarják alakítani a versenyképesség fenntartásához szükséges ipari méreteket, el kell fogadniuk, hogy ez nem jelentheti a támogatások „igazságos” elosztását minden ország vagy iparág számára.

Emellett Macron arra is gondot fordítana, hogy megpróbálja az európai ipar védelmében távol tartani a piactól a kínai elektromos autókat. Erre most lehetősége is lesz, mivel május 6. és 7. között Franciaországban fog tartózkodni az utána Magyarországra is ellátogató Hszi Csin-ping kínai elnök, akivel ezt majd megbeszélheti.

Az Európát fenyegető végső veszély a demokráciára leselkedik és politikai jellegű, ez Macron szerint az újraéledő nacionalizmus, amelyet a hírbuborékokban terjedő dezinformációs kampányok turbóznak fel. Macron szerint a mai veszélyt úgy lehet a legjobban megérteni, ha újraolvassuk Marc Blochot, a Gestapo által kivégzett francia történészt.

A „Furcsa vereség” című könyvében Bloch azt állította, hogy az elitek rövidlátásukkal és önelégültségükkel elősegítették Franciaország 1940-es bukását. „Az Európában és Franciaországban is tapasztalható defetista szellem a halálom – jelenti ki az elnök. – Ez az állapot két dolgot jelent: az ember hozzászokik, és abbahagyja a harcot.” Az elitek kezdik azt feltételezni, hogy a közvélemény-kutatások elkerülhetetlenné tesznek egy eredményt, majd beletörődnek ebbe. „A politika nem a közvélemény-kutatások olvasgatásáról szól – mondta. – Ez egy harc, ami eszmékről és meggyőződésekről szól.”