Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem igaz, amivel Orbán Viktor érvelt a Tucker Carlsonnak adott interjúban, hogy egy háborúban csak a katonák száma az, ami számít. Ettől függetlenül vannak olyan katonai szakértők, akik hasonló végkövetkeztetésre jutottak, mint a miniszterelnök, azaz, hogy az oroszok győznek, csak más érvek alapján. A legtöbb szakértő hosszú háborúra számít, amelyben még túl korai lenne eredményt hirdetni.
Az ukrán katonák hamarabb fognak elfogyni, mint az orosz katonák, a harctéren pedig végül a katonák száma fog számítani”
- Orbán Viktor ezzel indokolta az amerikai Tucker Carlsonnak adott interjújában, hogy szerinte miért lehetetlen Ukrajna győzelme. Bár nem fejtette ki, mit értünk ukrán győzelem alatt, de talán általánosan azt, ha Ukrajna vissza tudná foglalni azokat a területeket, amelyeket 2022 februárja óta Oroszország erőszakkal elvett tőle.
Azt nehéz lenne vitatni, hogy a háborúban számítanak a számok. Olyannyira, hogy a háborúkról a leggyakrabban a számok alapján beszélünk: a csapatok száma, az elesett katonák száma, a foglyok száma, a költségek, ezek mind-mind számok. Ám az, hogy egy háború kimenetelében kizárólag a katonák száma lenne a döntő, nem helytálló kijelentés - a történelem párszor már rácáfolt erre. Ami meglepő, hogy Orbán az interjúban előhozakodhatott volna olyan, a katonák számánál erősebb érvekkel, amivel alátámaszthatta volna, hogy szerinte miért nem lehet Oroszországot legyőzni, de nem tette.
Politikailag persze érthető Orbán kijelentése, ahogy az is, miért éppen a Trump-párti Tuckernek beszélt erről. Azok a politikusok, akik nem támogatják, hogy a Nyugat fegyverekkel és pénzzel támogassa Ukrajnát, jellemzően azzal érvelnek, hogy Oroszország ellen nem lehet győzni. Orbán Viktor már évekkel a háború kirobbanása előtt egy belügyi vezetők előtt tartott nem nyilvános beszédében arról értekezett, hogy Oroszország előbb-utóbb bekebelezi Ukrajnát, ami szerinte egy nem létező állam. Ezen a zárt körű eseményen beszélt Orbán arról is, hogy véget ér az egypólusú világrend, amelyben az Egyesült Államok domináns szuperhatalomként jelent meg. Ha nem is ennyire élesen vagy sarkosan, de ezek a gondolatok azóta is rendszeresen visszaköszönnek a kormányfő nyilvános megszólalásaiban.
Érdemes megemlíteni, hogy a háború kirobbanásakor az volt a kormányzat álláspontja, hogy ennek a háborúnak nem lesznek győztesei, Orbán májusban pedig arról beszélt: a győzelemről vagy vereségről szóló nyugati elmélkedés valójában a háború hamis dilemmája. Ez persze némiképp ellentmond annak, amit Tuckernek magyarázott, hiszen ugyanúgy a győzelemről vagy a vereségről való elmélkedés az, ha valaki azt állítja: Ukrajna nem győzhet. Az sem újdonság, hogy Orbán a két ország adottságai alapján jut erre a következtetésre. Tuckernek az orosz és az ukrán katonák számával magyarázta, miért nem nyerhet Ukrajna, májusban pedig azzal érvelt, hogy Oroszországban 140 millió ember él és az oroszoké a világ legnagyobb atomfegyverarzenálja.
Viszont ha biztosan igaza lenne Orbánnak, és Ukrajnának csak a katonák száma miatt esélye sem lenne visszaszereznie a 2022 februárja óta elfoglalt területeit, akkor a nyugati országok meg sem próbálkoztak volna Kijev megsegítésével, a katonai szakértők pedig nem értekeznének arról, hogy éppen mi a háború állása, hanem már az elején győztest hirdettek volna. Vagy valóban úgy van, ahogy Orbán mondja, de akkor minden katonai szakértő, aki azt állítja, hogy nem tudja előre megmondani, mi lesz ennek a háborúnak a vége, az vagy elhallgatja az igazságot, vagy végtelenül naiv.
Az is igaz természetesen, hogy vannak olyan (nyugati) katonai szakértők, akik szerint ez a háború nem a csatatéren dől el, nincs és nem is lehet nyertese. Közéjük tartozik például Steven Myers, az amerikai légierő veteránja, aki két amerikai külügyminiszter alatt is tagja volt a külügyminisztérium nemzetközi gazdaságpolitikai tanácsadó bizottságának. Myers szerint stratégiai szempontból ezt a háborút mindkét fél már azelőtt elvesztette, hogy elkezdődött volna. “Patthelyzetben fog végződni, ami most már úgy gondolom, hogy Putyin szándéka volt a kezdetektől fogva" - magyarázta Myers júliusban az USA Todaynek. Szerinte Biden, a NATO és Zelenszkij csapdába ejtették magukat, mert az ukrán ellentámadás során képtelenek teljesíteni az általuk keltett irreális elvárásokat.
Sean McFate, a Syracuse Egyetem professzora és az Atlantic Council agytröszt vezető munkatársa pedig ugyancsak az USA Todaynak fejtegette, hogy Zelenszkij "egy dobozban van”: nem nyerhet, de azt sem engedheti meg magának, hogy veszítsen. “Több mint egy éve egyre kifinomultabb fegyvereket és dollármilliárdokat követel a NATO-tól, és azt ígérte, hogy egy tavaszi offenzívában kiszorítja Oroszországot. Ez az offenzíva "megfeneklett" - vélekedett McFate. Ő egyébként hasonlóan vélekedik, mint Orbán. Szerinte “stratégiai őrület” Ukrajnának több fegyvert adni, és elvárni, hogy megnyerje a háborút.
Ám szép számmal akadnak, mondhatni, többségben vannak azok a katonai szakértők, akik ma még nem tudják megmondani, mi lesz a háború végkimenetele. Egyesek szerint megtévesztő lehet, hogy sokan - köztük a nyugati politikai döntéshozók vagy a sajtó - nagyobb reményeket fűztek az ukrán ellentámadáshoz, gyors győzelemben, nagy sikerekben reménykedve, miközben ez egy hosszan elnyúló háború. Ezt az álláspontot képviseli például Mick Ryan katonai stratéga, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya, aki a Foreign Affairs folyóiratnak írt elemzésében mutatott rá, mennyire korai még ítéletet mondani.
“18 hónappal az első világháború kitörése után a szövetségesek elvesztették a Törökország keleti félszigetéért folytatott hadjáratot, és a verduni csata még mindig zajlott. A második világháború első 18 hónapja után pedig Európa nagy részét a nácik szállták meg, Szingapúr Japán kezére került, az Egyesült Államok pedig a Fülöp-szigeteken, a Bataan-félszigeten harcolt” - emlékeztet Mick Ryan arra, hogy az első világháború alatt is volt időszak, amikor reménytelennek tűnt a németek elleni küzdelem. Ráadásul Ryan szerint eleve nehéz felmérni, mit értek el az ukránok az ellentámadás során. “Nehéz objektíven mérni Ukrajna előrehaladását, mivel a legmagasabb rangú ukrán katonai és polgári vezetők közül is csak néhányan ismerik az ország offenzíváinak tényleges stratégiai és operatív céljait” - írta a szakértő.
Mick Ryan szerint az ukránoknak és az oroszoknak is megvannak az erőforrásaik (és az akaratuk) egy hosszabb háborúhoz, márpedig ez a mostani szerinte hosszú lesz. Szerinte sok generáció kacérkodott azzal a gondolattal, hogy a nagy, népes és technológiailag fejlett államok közötti háborúk rövidek lehetnek, de szerinte mindig bebizonyosodott, hogy ez tévedés. Ryan szerint Ukrajnának van esélye győzni és elűzni az oroszokat az elfoglalt területekről, de ehhez időre van szüksége és arra, hogy a Nyugatnak legyen egységes Ukrajna-stratégiája.
“A harckocsikról, légvédelmi rendszerekről és vadászgépekről szóló nyugati döntések sok hónapot vettek igénybe. De amikor (az ukránok) megkapták ezeket az új rendszereket, gyorsan beilleszkedtek az ukrán szervezetekbe, és innovatív módon használták őket. Egy új stratégiának el kell fogadnia, hogy Ukrajna képes gyorsan befogadni a fejlett fegyverrendszereket, és valóban sokat taníthat a Nyugatnak a használatukról” - írta a szerző, aki elismeri, hogy a közelgő amerikai és európai választások miatt sok nyugati politikusnak nem túl örvendetes hír Ukrajna tartós támogatása.
Nem tartja elképzelhetetlennek Ukrajna győzelmét Richard Barrons nyugalmazott brit tábornok, az Egyesült Királyság Egyesített Erők Parancsnokságának korábbi parancsnoka sem. Ő a CNBC-nek szintén azt fejtegette, hogy a háború elhúzódhat akár 2025-re is. Barrons szerint Ukrajna az ellentámadással az év hátralévő részében valószínűleg előrelépést fog elérni, ám közel sem eleget ahhoz, hogy véget vessen a megszállásnak. “Bizonyos mértékig el kell fogadnunk, hogy ez egy bizonyíték arra, hogy Ukrajna győzni tud a csatatéren. De akkor szükség lesz erre a nagy erőfeszítésre [Ukrajna további támogatására], és a nagy erőfeszítés alatt azt hiszem, összesen körülbelül évi 100 milliárd dollárt értünk minden támogatójától, legalábbis 2024-ben és 2025-ben” - mondta a nyugalmazott brit tábornok.
Jamie Shea, a NATO korábbi vezető tisztviselője, a Chatham House agytröszt nemzetközi védelmi és biztonsági szakértője a CNBC-nek azt mondta, az ukránok számára az a veszély, ha patthelyzetbe kerülnek. Ez felbátorítaná a háború kritikusait, növelné a közvélemény elégedetlenségét Ukrajna további finanszírozásával szemben, és problémát jelentene a Nyugat számára a fegyvergyártás és -ellátás terén is. Richard Barrons nyugalmazott brit tábornok szerint egy bizonyos ponton Ukrajnának el kell döntenie, hogy van-e katonai megoldás a konfliktusra, vagy más kiutat kell keresnie anélkül, hogy bármiféle vereséget elismerne. Ennek egyik módja a fegyverszünet, egy ideiglenes megállapodás a katonai műveletek beszüntetéséről, ám ha így is történne, ezzel nem zárulna le a háború.
Ukrajna esetében kulcskérdés az időfaktor. Ha a Nyugat megunja, hogy Ukrajnába öntse a pénzt, akkor az oroszok előbb-utóbb kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek. Márpedig Moszkvának akár egy befagyott konfliktus is győzelemmel érhet fel, hiszen ha nem is tudna bábállamot kreálni nyugati szomszédjából, de egy befagyott konfliktussal már megakadályozná az ország nyugati integrációját. Csak védekeznie kellene, abban pedig az orosz vezetésnek van rutinja.
Kijevnek valóban sok kihívással kell szembenéznie. “A legnagyobb talán az, hogy a Nyugat, bár jelentős támogatást nyújtott, nem rendelkezik koherens Ukrajna-stratégiával. Tekintettel arra, hogy ez a háború valószínűleg 2024-ig, sőt esetleg még tovább fog tartani, az Egyesült Államoknak és Európának ki kell találnia egyet. Ki kell találniuk, hogy miként használhatják fel jobban fizikai és szellemi erőforrásaikat Ukrajna támogatására most, a következő télen és az elkövetkező években, hogy Kijev igazságos és tartós győzelmet arathasson” - ezt Mick Ryan írta a már említett elemzésében a Foreign Affairsben.
És hogy kitart-e a támogatás sok éven át? Sok múlik azon, mit gondolnak az adófizetők Nyugaton, mivel az ő akaratukat a politikai vezetés nem hagyhatja figyelmen kívül. Márpedig ha ez így van, akkor Ukrajnának nincs sok ideje. A Brookings tavaszi felmérése szerint az amerikaiak többsége (46 százalék) gondolja azt, hogy az Egyesült Államoknak csak egy-két évig kellene kitartania Ukrajna támogatása mellett, míg 38 százalékuk véli úgy, hogy addig kellene Washingtonnak támogatnia a megtámadott országot, ameddig szükséges. A pártok között már tavasszal jelentős volt a megosztottság ebben a kérdésben: a republikánusok 62 százaléka egy-két évig akarta fenntartani az irányt, míg a demokraták 51 százaléka addig, ameddig csak szükséges. A Gallup júniusi felmérése ugyancsak arra jutott, hogy az amerikaik többsége még mindig támogatóan áll Ukrajna erőfeszítéséhez.
Egy idén februárban, tehát még a tavaszi ukrán ellentámadás előtt közzétett felmérés szerint a megkérdezettek 26 százaléka számított Oroszország győzelmére, míg 27 százalékuk vélekedett úgy, hogy Ukrajna visszaveri az agresszort és végül győzelmet arat. A februári adatok annyiban változást jelentettek, hogy a hónapokkal korábban még több amerikai számított ukrán győzelemre (32 százalék), míg az oroszokat 22 százalék tartotta esélyesebbnek.
A Gallup júniusi felmérésében az amerikaiak többsége patthelyzetnek nevezte a háború akkori állását, és sem Ukrajnát, sem Oroszországot nem tekintette a háború győztesének. Ebben a kérdésben egyébként a demokrata pártiak a leginkább optimisták (45 százalékuk szerint győz Ukrajna), míg a függetlenek már kevésbé (24 százalék). A republikánusok ugyanolyan valószínűséggel mondják azt, hogy Oroszország győz, mint azt, hogy Ukrajna - bár közel kétharmaduk szerint egyik fél sem.
Noha Orbán az emberiség megmentőjének tartja Trumpot, kritikusai szerint a volt amerikai elnök nem érdekelt a NATO fenntartásában. Legutóbb éppen Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója, John Bolton nyilatkozta azt, hogy ha Trump nyerné az elnökválasztást, akkor az Egyesült Államokat kivezetné a NATO-ból. Az persze más kérdés, hogy populista politikusként ezzel az amerikaiak kedvében járna-e, hiszen egy májusi felmérés szerint az amerikai felnőttek többsége kedvezően a NATO-ról, ahogy egyébként magáról Ukrajnáról is, míg Oroszország vezetéséről (és Putyinról) kifejezetten rossz véleménnyel vannak.
Kérdés tehát az is, hogy a nyugati vezetők döntéseiben milyen súllyal szerepelnek majd a nyugati szövetségi rendszer stratégiai érdekei és milyen súllyal a szavazók elvárásai. Azok a politikai vezetők, akik szerint minden pénzt megér Ukrajna támogatása (az USA már több mint 40 milliárd dolláros biztonsági támogatást ígért Kijevnek), úgy érzik, nagy a tét. Azaz szerintük nem csak Ukrajna jövőbeli területi integritása, hanem Európa és a Nyugat biztonsági konstrukciója forog kockán Oroszországgal szemben. Mindez pedig sok nyugati vezető szerint ijesztő lehet akkor, amikor Kína közelről figyeli, hogy a Nyugatnak van-e “gyomra” kiállni az érdekeiért. Mások úgy vélik, hogy Ukrajna elvesztése nem nagy ügy, ahogy egy új világrend kialakulása is inkább lehetőség, mintsem kockázat. Utóbbiak közé tartozik Orbán Viktor is.
