Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyre komolyabb a nyugtalanság az ukrán határ melletti orosz csapatösszevonások miatt, vannak, akik egyenesen egy orosz inváziótól tartanak, és már az idejét is sejteni vélik. Több szakértő azonban nyugalomra int, és az sem mellékes, hogy a kazahsztáni zavargások átírhatják Moszkva esetleges terveit.
2014 óta tart a háború Kelet-Ukrajnában, változó, jobbára alacsony intenzitással. Az elmúlt pár hónapban azonban az amerikai hírszerző szervek szerint akár 175 ezer fős, de más források szerint is több mint 100 ezer orosz katona sorakozhatott fel az ukrán határ mellett. Eközben Ukrajna az orosz külügy szerint arányaiban jóval nagyobb arányú összevonást hajt végre, az ukrán haderő felét, 125 ezer katonát csoportosítottak át a donbasszi régióba.
Az orosz védelmi minisztérium Youtube-csatornáján időnként feltűnnek az ország nyugati részén zajló hadgyakorlatok felvételei. Az amerikai elnök első dolga 2022-ben az volt, hogy felhívja ukrán kollégáját (miután december 30-án 50 percen át beszélt az orosz elnökkel). Az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője már január első napjaiban Kelet-Ukrajnába látogat. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter pedig január 3-án megbeszélést tartott a “Bukaresti Kilencek” országainak (Lengyelország, Románia, Észtország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, Csehország, Magyarország, valamint Bulgária) külügyminisztereivel, köztük Szijjártó Péterrel, elsősorban a fenyegető orosz csapatösszevonásokról. A NATO-főtitkár pedig hétfőre összehívta a NATO–Oroszország Tanács nagyköveti szintű rendkívüli ülését Brüsszelben. Szóval a világ nyugati fele és Oroszország (ami kis túlzással a világ keleti csücskéig nyúlik) a 400 kilométeres ukrán frontvonalon és a hátországokban csoportosuló haderőkkel foglalkozik.
Közben Vlagyimir Putyin egy sor követeléssel állt elő, mely garanciák elfogadásával a transzatlanti szövetség saját alapelveit ásná alá. A Kreml december 17-én közzétett listája nyomán egyebek mellett megtiltanák a NATO további keleti bővítését, illetve a katonai szövetségnek vissza kellene vonnia erőit az 1997 óta csatlakozott országok, így Magyarország területéről is. Kizárnák továbbá a csapásmérő fegyverrendszerek és haderő telepítését az Oroszországgal szomszédos államokba. Garanciát kérnének ezentúl például arra is, hogy a NATO nem telepít középtávú rakétarendszereket, melyeknek hatósugara eléri az orosz határt. Amik Oroszország számára biztonsági garanciák, azok nyugati nézőpontból inkább elutasításra kitalált, de később hivatkozható ultimátumnak tűnhetnek, melyekkel könnyebben indokolható az esetleges eszkaláció.
Ukrajnának elkel a segítség
Éppen az elhúzódó, takaréklángon tartott kelet-ukrajnai konfliktus és a Krím elfoglalása miatt sokáig szinte valószínűtlen forgatókönyvnek tűnt egy orosz invázió megindítása (a takarékláng ne tévesszen meg senkit, 2014 óta 14 ezer ember halt meg a szomszédunkban dúló háborúban). Az amerikai–orosz viszony Trump leköszönése és Biden beiktatása után azonban újabb mélypontra jutott, a nyáron kezdődött fehérorosz–lengyel határválság sem tett jót a Nyugat és Oroszország kapcsolatának. Így jutott el a világ 2022 elejére oda, hogy miközben az USA az orosz invázió veszélyére figyelmeztet, sokan már azt találgatják, mikor következik az be.
A háborús hangulat kialakulásáért mindkét fél a másikat okolja. Míg a Biden-adminisztráció és az Európai Unió az orosz csapatösszevonásokat tartja a fenyegetés okának, addig Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a Nyugat agresszív Ukrajna-politikájára és a tervezett újabb gazdasági szankciók belengetésére hivatkozva fogalmazott úgy, hogy ezek „Moszkvát az elfogadhatatlan fenyegetések kiiktatására kényszeríthetik”.
Biden elnök ugyan január 2-án azzal nyugtatta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy Washington döntő válaszlépéssel reagál, ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, de azt már december elején közölte, hogy amerikai csapatok bevetése még nincs a napirenden. A frissen beiktatott ukrán védelmi miniszter, Olekszij Reznyikov pár nappal később hangsúlyozta is, Ukrajnának nincs szüksége rá, hogy mások vívják meg helyette ezt a háborút, de kiképzésre, a kiberháború megvívásához szükséges eszközökre és modern fegyverekre azért nagy szüksége lenne az ukrán hadseregnek.
Van kiút?
A várható konfliktus elkerülését célzó diplomáciai próbálkozások része a NATO–Oroszország Tanács összehívása, amelyen a NATO-tagországok nagykövetei és magas rangú orosz tisztségviselők vesznek részt. Oroszország a közelmúltban felfüggesztette az észak-atlanti szövetségnél működő képviseletének tevékenységét, válaszul arra, hogy a NATO október 6-án kémkedés vádjával kiutasította az orosz képviselet nyolc munkatársát. Stoltenberg már a szövetséges országok védelmei minisztereinek októberi ülését követően azt mondta, szükség van a párbeszéd folytatására Oroszországgal, főleg most, amikor a NATO és Oroszország közötti kapcsolatok a hidegháború vége óta nem tapasztalt alacsony szintre süllyedtek.
Az invázió elkerülésére számít a Foreign Policyra írt publikációjában a moszkvai születésű Eugene Chausovsky külpolitikai elemző. December végén megjelent elemzése szerint Oroszország számára egyszerűen túl nagy ára lenne egy inváziónak és a Nyugat számára a legfontosabb cél, hogy meggyőzze Putyint, egyszerűen nem éri meg lerohanni Ukrajnát, mivel ezzel szomszédját még inkább a NATO felé lökné. Ráadásul Ukrajna mögött most sokkal egységesebben és vehemensebben felsorakoztak a nyugati államok, mint 2008-ban az egyébként jóval kisebb méretű grúziai beavatkozás idején. Ami mégis kirobbanthatja a háborút, az valamilyen konkrét, ürügyként szolgáló provokáció, leginkább a Kelet-Ukrajnában élő orosz kisebbségek ellen elkövetett valamiféle sérelem, melyre már a Krím 2014-es megszállásakor is hivatkozott Oroszország, mondván, a katonai akcióval csak az ottani oroszokat védelmezi.
Chausovskyhoz hasonló állásponton van Loren Thompson, a Forbes repülési és biztonsági szakújságírója, aki 5 pontba szedte indokait. Úgy véli, Putyin nem a harcos bogatírok világát idézi a szláv mitológiából, hanem a számító parasztét, aki ügyesen ver át mindenkit. Egy 40 milliós ország elfoglalása, ahol minden ötből négy ember nem beszél oroszul, túl nagy falat lenne neki. Aztán ott van az is, hogy Ukrajna elfoglalásával Oroszország Európa legszegényebb és legkorruptabb országát szállná meg, miközben saját gazdasága is gondokkal küzd.
Kockázatot jelentenek Putyin számára a várható kemény nyugati szankciók, valamint egy véres harcokkal és komoly áldozatokkal járó inváziónak a belpolitikai árát is meg kell majd fizetni - ezt pedig Thompson szerint az orosz elnök szeretné elkerülni. Végül, de nem utolsó sorban, éppen azt eredményezné a háború, ami az orosz érdekszférára a legnagyobb fenyegetést jelenti: a közös veszély által összekovácsolt, megerősödött NATO-val kellene szembenéznie.
Bár a fenti jóslatok még nem foglalkozhattak a témával, mi most már azt is láthatjuk, hogy a kazahsztáni eseményeknek is lehetnek hatásai az ukrajnai válság alakulására. Az, hogy Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének békefenntartói – elősorban orosz ejtőernyősök – Kazahsztánba érkeztek, újabb front megnyitását jelenti, s ha igazak azok a számítások, amelyek szerint az Ukrajna elleni orosz támadásra leginkább február végéig kerülhet sor, akkor a Kremlnek figyelembe kell vennie a mintegy kétezer jól kiképzett elitkatona átmeneti hiányát. Bár a rendet viszonylag gyorsan helyre fogják állítani Kazahsztánban, a csapatokat csak akkor fogják hazavinni, amikor biztosan tartós lehet a nyugalom, ez pedig nem egy-két nap.
Vissza a lövészárkok világába
A diplomáciai nehéztüzérséggel ellentétben a donbasszi fronton szerencsére a napi néhány átlövésen kívül nem sok minden történik, de így is emberek halnak meg. Csak decemberben 16 ukrán katona halt meg a harcokban, míg a szakadár területek, a Luhanszki Népköztársaság és a Donyecki Népköztársaság 2021-ben összesen 97 katona és 32 civil áldozatot tartott számon. Nolan Peterson, a korábban az amerikai légierőnél szolgáló, Irakot és Afganisztánt is megjárt ex-katona, jelenleg a Coffee or Die magazin újságírójának beszámolói szerint a határon napi szinten vannak kisebb összetűzések.
Az ukrán katonák szerint jellemzően kézifegyverekkel és páncéltörőkkel lövik őket, de előfordul a minszki egyezményt megsértő tüzérségi tűz is az állásaik ellen. Ami ennél is szürreálisabb, hogy a körülmények egyszerre idézik a legmodernebb technikát és a múlt századot: robbanószerrel megpakolt drónokat irányítanak időnként az első világháborúhoz megszólalásig hasonlító lövészárkok fölé.
Mivel a diplomáciai adok-kapoknak is csak egy részére lát rá a nagyközönség, az ukrán, NATO és orosz csapatmozgásokról nem is beszélve, ezért egy lehetséges invázió kezdetét szinte lehetetlen megtippelni. A február mindenesetre igen fontos hónapnak tűnik a Kelet-Ukrajnában dúló harcok eddigi történelmében. Maga a fegyveres konfliktus is 2014 februárjában, nem sokkal az oroszbarát Janukovics ukrán elnököt eltávolító (és közel 100 ember halálát követelő) kijevi forradalom napjai után kezdődött. 2015 januárjában és februárjában azóta is példátlan intenzitású harcok zajlottak a Donbasszban. Ekkor lőtték végleg rommá az alig pár évvel korábban új terminállal ellátott donyecki repteret is. A felvételeken látható harcok intenzitása azonban valószínűleg a közelében sincs annak, amit a hatalmas orosz inváziós erőkkel zajló összecsapások jelenthetnének. Mindenesetre azóta is szinte minden évben január-február környékén újulnak ki a harcok.
És nem utolsó sorban: még zajlott a hírhedt debalcevói csata 2015. február 17-én, amikor Vlagyimir Putyin Orbán Viktor mellett állva a magyar parlamentben tartott közös sajtótájékoztatón annyit mondott erről: „Veszíteni mindig rossz, különösen ha bányászok és traktorosok győznek”. Nos, ha minden igaz, idén februárban Vlagyimir Putyin ismét a magyar miniszterelnök mellett fog állni Budapesten.
