Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Igencsak kellemetlen, ha egy hivatalosan nem is létező zsoldoscsapat egyik fegyelmezetlen tagja elhagyja tabletjét, amelyen egyebek mellett kínos pontossággal vannak feltüntetve a lakónegyedekben elhelyezett gyalogsági és egyéb aknák telepítési helyei. Most ezt történt az orosz Wagner csoporttal, amely annak ellenére, hogy nem is létezik, egyre több forró övezetben van jelen: egyebek mellett Közép-Afrikában, Líbiában és Szíriában is. Az orosz törvényeket is kijátszó csoport közvetve Vlagyimir Putyin elnökhöz is köthető.
Már évek óta gyűlnek annak a kirakósjátéknak a darabjai, amelyekből, ha eleget sikerül megtalálni, fény derülhet a 2014 óta működő orosz árnyékhadsereg, a Wagner csoport féltve őrzött titkaira. Most a BBC több puzzle-darabot is egymáshoz illesztett: a feledékeny zsoldos által hátrahagyott tabletet, a líbiai titkosszolgálat értesüléseit, valamint egy ENSZ-jelentést. Ezekből pedig kiderült, hogy a Wagner zsoldosai 2019-ben és tavaly jelen voltak a nyugat-líbiai frontokon, ahol Haftar tábornok mellett vettek részt a polgárháború összecsapásaiban. A tableten talált adatokból arra is fény derült, hogy a fegyveresek nagy mennyiségű aknát helyeztek el Ain Zara város térségében, s egy egész listát állítottak össze arról, hogy milyen - csak az orosz hadsereggel való együttműködés révén megszerezhető – fegyvert kívántak beszerezni maguknak.
A BBC oknyomozói által összeállított cikk egyik érdekessége, hogy több titkosnak szánt dokumentum alján a D. U. monogram szerepel, amely minden bizonnyal Dmitrij Utkinra, az orosz katonai titkosszolgálat egykori (?) tagjára utal, aki 2013-ban a szíriai diktátor, Basar Aszadot segítette a szíriai harcokban, majd onnan hazájába visszatérve megalakította a maga zsoldoscsapatát, a Wagnert. A Wagner Utkin kódneve, több forrás szerint is odaadó híve a náci Németországnak, azért választotta ezt a nevet, mert az Richard Wagnerre, Adolf Hitler kedvenc zeneszerzőjére utal.
Utkin 2014-től fogva részt vett előbb a kelet-ukrajnai harcokban, ahol az Oroszország-párti ukrán szakadárok létrehozták a maguk két bábállamát, a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságot, majd 2016-ban már a Kremlben látták, ahol állami kitüntetést kapott a harcokban mutatott bátorságáért. Sokak szerint a különféle frontokon vívott harcokban nem csak bátorságról tett tanúbizonyságot, hanem a kegyetlenségről is: állítólag kivégeztetett több elfogott ellenséget is.
A Wagner katonái a Közép-Afrikai Köztársaságban is megfordultak, ahol egy ENSZ-jelentés szerint a zsoldosok gyilkosságokban és fosztogatásokban is részt vettek: a világszervezet ugyan az elkövetőket nem azonosította a csoport tagjaiként, több oknyomozó bebizonyította, hogy a bűnösök a Wagner tagjaiként fordultak meg a harcok sújtotta térségbe.
A zsoldoshadsereg – amely állítólag mintegy tízezer fegyveressel rendelkezik – egyik különlegessége az, hogy papíron nem is létezik. Miközben a csoport kiképzőtáborokat is működtet, hivatalosan nem jegyezték be a szervezetet, és azt sem tudni hivatalosan, kik állnak a „vállalkozás” élén. Ennek magyarázata egyszerű: egyrészt az orosz törvények is tiltják zsoldosközvetítő vállalatok működtetését, másrészt a fegyveresek ellen nemzetközi szankciókat hoztak, így kellemetlen lenne, ha a Wagnert valamilyen formában kapcsolatba lehetne hozni az orosz hatalmi körökkel. Pedig sok a gyanús jel, az egyik kiképzőtábor a dél-oroszországi Molkino mellett van, ahol az út másik oldalán az orosz különleges erők központja található. A Wagner egyik különlegessége, hogy ugyan a katonák jó fizetségért harcolnak, valamennyien orosz hazafinak vallják magukat és vállalják, hogy az orosz érdekekért küzdenek.
Titokvédelem felsőfokon
A csoport vezetői igyekeznek megőrizni a titkokat. Amikor 2018-ban orosz újságírók a Közép-Afrikai Köztársaságba utaztak, hogy a Wagner után nyomozzanak, egy rajtaütésben a helyi fegyveresek megölték a kíváncsiskodókat, s még ebben az évben a Wagner szíriai ténykedését vizsgálgató másik orosz oknyomozó, Makszim Borogyin „kiesett” lakása erkélyéről. Más újságírók pedig arról panaszkodnak, hogy azonnal életveszélyes fenyegetések érkeznek, ha kutakodni kezdenek. A Wagnert egyébként azért hívják csoportnak, mert a fegyveresek körében több olyan orosz cég található, amelyek rendre megjelennek az orosz zsoldosoknak is munkát adó válságövezetekben. S ezek a cégek feltűnően jól szerepelnek, a Kapital nevű vállalkozás például Szíriában kapott engedélyt olaj- és gázlelőhelyek kutatására. Hasonló a helyzet Afrikában is, ahol a csoporthálóhoz tartozó cégek különféle bányákba és energiacégekbe szállhatnak be.
Az oknyomozók addig már eljutottak, hogy a Wagner valódi működtetője az a Jevgenyij Prigozyin, aki pályafutását még Szentpéterváron, előbb hotdogárusként, majd étteremtulajdonosként kezdte, ő szervezte meg az éppen hatalomra került Vlagyimir Putyin orosz államfő első nemzetközi fogadásait és díszvacsoráit. (Ezért kapta meg a Putyin szakácsa gúnynevet is.) Mára már Prigozsin egész ételbeszállítói birodalmat hozott létre – egyebek mellett a hadseregnek, illetve az általános iskoláknak szállít –, emellett bekerült a Kreml urának legbelső bizalmasi körébe is. „Másodállásban” ő volt az is, aki elkezdte működtetni azt a szentpétervári Internetkutató Ügynökséget (IRA), amely gyakorlatilag trollgyárként működött: a bérkommentelők ezerszámra írták a külföldre szánt posztokat, amelyek célja a nyugat demokráciákba vetett bizalom aláásása volt. Főállása mellett részt vesz különféle fegyverüzletekben is, szoros kapcsolatok fűzik a védelmi minisztériumhoz. A nem hivatalos információk szerint így válhatott közvetítővé az orosz állam és a Moszkva érdekeit szolgáló, ám hivatalosan nem vállalható katonai akciók szervezőjévé is.
Igazi keményfiú
Prigozsin és az orosz állam képviselői rendületlenül cáfolják, hogy bármi közük lenne a Wagnerhez, s Putyin szakácsa már több médiumot be is perelt az általa hazugságnak nevezett vádak terjesztése miatt. Hogy Prigozsin igazi „keményfiú” az is bizonyítja, hogy múltja igen foltos: még a szovjet időkben kilencéves börtönre ítélték, mert tagja volt egy szervezett alvilági csoportnak. 1990-ben szabadult, s börtönviseltsége ellenére kiváló kapcsolatokat alakított ki a szentpétervári városi vezetéssel, állítólag Putyin – aki ebben az időben az északi fővárosként is ismert Néva-parti város vezetésében tevékenykedett – már ebben az időben ismerte őt.
