Több száz oldalnyi dokumentum szivárgott ki a New York Times-hoz arról, hogyan kezdődött a muszlimok táborokba zárása Kínában – főleg annak Hszincsiang tartományában –, és hogyan indokolták annak szükségességét még azután is, hogy nyilvánvalóvá vált az okozott kár.

A főleg ujgurokat és kazahokat, összesen akár egymillió embert átnevelő táborokba záró program ugyanis bizonyíthatóan családokat szakított szét, miközben egyszerű munkakeresést segítő képzésként hivatkoztak rá a kormány részéről. Vélhetően emiatt alakulhatott ki nem várt ellenállás egyes, népharagtól és gazdasági károktól tartó hivatalnokokban a program végrehajtásával szemben, s így kerülhettek a bizonyító erejű dokumentumok is a sajtóhoz.

A papírokból kiderül, hogy miközben a hadjáratot a nyilvánosság előtt a muszlimok beilleszkedését célzó, őket a szélsőségektől elterelő, a munkakeresésüket segítő lehetőségként írták le, az országot irányító kommunista párt tagjai egymás között már sokkal nyíltabban beszéltek arról, hogy valójában fogva tartásról van szó, a cél pedig, hogy elejét vegyék a terrorizmusnak. Amivel csupán az a bökkenő – legalábbis Európából nézve –, hogy a bezárt emberek jó része ezek szerint olyan bűnökért kapott büntetést, amelyeket el sem követett. A szövegben részletesen leírják, hogy szülőket szakítottak el a gyerekeiktől, akik aztán nem tudták, ki fogja fizetni a tanulmányaikat, vagy például hogy egyes területeken nem maradt elég munkás az aratáshoz. A hivatalnokok mégis azt az utasítást kapták, mondják meg az elégedetlenkedőknek, hogy legyenek hálásak a párt segítségéért, és ne zúgolódjanak, különben megüthetik a bokájukat.

A New York Times megjegyzi, az átnevelő táborokhoz vezető úton Hszi Csinping pártfőtitkár-államfő indította el Kínát, amikor egy 2014-es, ujgurok által elkövetett, 31 halálos áldozatot követelő terrorcselekmény után kijelentette: a diktatúra minden eszközével harcolni kell a szeparatizmus, a beszivárgás és a terrorizmus ellen. Hozzátette, „nincs kegyelem” az elkövetők számára. Az ugyanakkor nem derül ki a dokumentumokból, hogy maga Hszi adott volna utasítást a táborok létrehozására.

A hszincsiangi internáló táborok azután indultak robbanásszerű növekedésnek, hogy 2016 augusztusában új helyi pártvezetőt neveztek ki a túlbuzgó Csen Csüan-kuo személyében. Ő Hszi beszédeit terjesztve kívánta alátámasztani a hadjárat jogosságát, és sürgette beosztottait, hogy gyűjtsenek be mindenkit, akit be kell. A nyomás alá helyezett hivatalnokok aztán könnyen túlkapásokra ragadtatták magukat, az esetleges különvélemények megfogalmazására pedig egyenesen bűntényként tekintettek. Egyes, az államigazgatás alsóbb szintjein helyet foglaló helyi vezetők etnikai konfliktusoktól tartottak, amit Csen akadékoskodásnak minősített, és egyszerűen kirúgta az érintetteket. Egy megyei vezetőt még börtönbe is zártak.

Az iratok szerint Kínában az európai terrortámadások is intő példaként csapódtak le. Azokat az eseteket annak bizonyítékaként értelmezték a kormányban, hogy katasztrofális következményekkel jár, ha az emberi jogokat a biztonság fölé helyezik.

A teljes dokumentum ITT olvasható.