Ki gondolta volna egy-két éve, hogy a Brexit-történet egyik főszereplőjévé válik John Bercow, a brit alsóház elnöke. Persze azt sem lehetett előre látni, hogy a britek kilépése egy végeláthatatlan parlamenti cirkuszba fullad, amelyben az egyetlen reménysugarat éppen az excentrikus házelnök jelenti.

Azt egyelőre nehéz megjósolni, a cirkusz meddig tart, az viszont biztos, hogy nem lesz olyan szórakoztató, mint eddig. Több mint tíz év után ugyanis a porondmesternek elege lett: John Bercow távozott, a ház jövő heti feloszlatása és az azt követő, december előrehozott választás után már új elnök fogja rendre inteni a képviselőket.

Bercow-ról januárban közöltünk portrét, benne a házelnökségén átívelő botrányokkal, ezt itt olvashatja el:

"Ostoba szenteskedő törpe": John Bercow, a brit parlament popsztárja

Ruhájával, számláival és szavaival is sokakat sértett meg, mégis tíz éve őrzi házelnöki pozícióját a brit alsóházban John Bercow. A különc politikusnál már csak felesége furcsább figura.

Most arról írunk, hogy a különc politikus miért fog hiányozni.

A nyakkendői

Bercow, szakítva a hagyományokkal már csak egy könnyű palástot hagyott meg a házelnöki öltözetéből, 2009-es beiktatásakor bevezetett viszont egy új viseletet: a rendkívül ízléstelen nyakkendőket. Az több felvételen látszott, hogy a szivárvány összes színében pompázó, a kilencvenes évek susogós melegítőinek hangulatát idéző viselet nem a politikus második bőre, azt kimondottan az ülésekre tartogatta. Ennek ellenére a La Repubblicának nemrégiben úgy nyilatkozott:

Ez nem megjátszás, nem színjáték, én ilyen vagyok.

A beszólásai

Ám legyen, de nehéz tagadni: Bercow stand up komikusokat meghazudtoló performansszá tette néha az üléseket, tökéletesen időzítve a poénokat, a hatásszüneteket, politikustársai leüvöltését. Bár a brit parlamentben egyáltalán nem szokatlan az üvöltő házelnök, mégsem mindenki vette jó néven az olyan beszólásokat, mint hogy „menjen el képviselő úr jógázni, az majd lenyugtatja”. És minden bizonnyal Donald Trump sem volt boldog, amikor rasszistának és szexistának nevezte őt, ahhoz pedig nem járult hozzá, hogy az amerikai elnök felszólaljon a parlamentben.

Order!

A legemlékezetesebb persze a rendreutasító Order!, amely természetesen a parlamenti hagyomány része, de ahogy ő tudta mondani, azzal világhírűvé tette a házirendet is. A BBC Bercow-t búcsúztató adatbányászai – az isten áldja meg érte őket – összeszámolták, hogy a szót a házelnök csaknem 14 ezer alkalommal üvöltötte el az ordert kinevezése, 2009 nyara óta.

Íme néhány, zenei aláfestéssel:

A „politikai innovációk”

A brit parlamentben a házelnök dönthet arról, mely módosítókat bocsát szavazásra, és melyeket nem. A Brexitről szóló tárgyalások idején például komoly felháborodást okozott, amikor olyan képviselői indítványokat engedett tovább, amelyek alapvetően befolyásolták a folyamatot: legutóbb ilyen volt Sir Oliver Letwin javaslata, amely alapjaiban forgatta fel a Brexit-megállapodás elfogadásának menetét – részben ennek tudható be, hogy most ismét halasztják a kilépést. Nem véletlen, hogy Boris Johnson búcsúztatójában arról beszélt, Bercow „politikai innovációiról” is híressé vált.

A házelnök persze nem csak Johnsonnak szúrt oda, de elődjét, Theresa May-t is magára haragította: mindkettőjük azzal próbálkozott, hogy újra (előbbi másodszor, utóbbi negyedszer) próbált szavaztatni a Brexit-megállapodásról, Bercow pedig megtalálta azt a precedenst, amely alapján ezt megakadályozta.

Nem csoda, hogy ő lesz talán az első házelnök, aki távozása után nem kerül a lordok házába, Theresa May ugyanis, a szokásokkal szakítva, nem volt hajlandó kinevezni peernek.

AFP

A parlament szava

Bercow-t sokszor vádolták meg azzal, hogy a Brexittel kapcsolatos döntéseit az befolyásolta, hogy ő maga az Egyesült Királyság EU-tagságát támogatja. (May-hez hasonlóan egyébként.) Ő azonban elutasítja ezeket a vádakat, szerinte ezekben az esetekben is az vezette, hogy megőrizze a parlamentre ruházott hatalmat.

Tény, hogy a törvényhozásnak hosszú idő óta a legsúlyosabb kérdésről kell döntenie, és a házelnök igyekezett maga is ellensúlyként fellépni a kormánnyal szemben. Ezzel is magyarázható, hogy nemrég – egy Bercow által átengedett módosítóval – megakadályozták, hogy mindössze három nap alatt zavarják le a Brexit kereteinek ratifikálását. Vagy, ahogy akkor megjegyezte a brit sajtó, a kormány épp annyi időt szánt a sorsdöntő kérdés eldöntésére, mint a cirkuszi törvény módosítására, amellyel 19 állat, köztük tevék és mosómedvék védelmét biztosították.

Boris Johnson legjobb humora

Bercow mandátuma ugyan október 31-én járt le, az igazi búcsú azonban egy nappal korábban, az utolsó miniszterelnöki azonnali kérdések ülésen történt meg. Szerencsés volt az időzítés, hiszen egy nappal korábban már döntöttek arról, hogy hamarosan választások jönnek, így enyhült a mostanában igen feszült hangulat is az ülésteremben. Alkalom nyílt arra is, hogy a képviselők köszönetet mondjanak az elmúlt tíz évért – bár volt olyan is, aki a Bercow választókörzetében, Buckinghamben élő szülei nevében köszönte meg azt a 22 évet, amelyben kiválóan képviselte a választópolgárok érdekeit. A sírás határáig meghatódott házelnökhöz aztán maga a miniszterelnök is kivételesen kedvesen viccelődő beszédet intézett, amelyben Bercow villámgyors replikáit teniszlabda adogatógéphez hasonlította. A poén azért is derültséget okozott, mivel Bercow nem csak művelője a sportnak, de több könyvet is írt róla.

Íme Johnson vicces méltatása:

A felesége

A leköszönő házelnök parlamenten kívüli életéről nem csak tenisz iránti szenvedélye közismert, de felesége is épp elég muníciót szolgáltat a bulvárlapoknak. Sally Bercow korábban maga is politikai aktivista volt – a toryktól dezertált a Munkáspártba –, de igazi celeb, aki ha kell, valóságshow-ban mutatja meg magát, ha kell, egy szál lepedőben, de azzal is a hírekbe került, hogy kiderült: hosszú afférja volt férje unokatestvérével.

A kapcsolat ezt is túlélte, és még azt is, hogy a Westminster tornyát felújították. Sally ugyanis a restaurálás kezdetekor arról talált nyilatkozni a brit bulvársajtónak, hogy hihetetlenül beindul, amikor meghallja a Big Ben jellegzetes harangjátékát. Az biztos, hogy most már mindketten az épületen kívülről várhatják, hogy újra megszólaljon.