A történet hasonló azoknak az amerikai, illetve észak-írországi cukrászoknak az ügyéhez, akiknek hosszú pereskedés után hazájuk legfelső bírósága adott igazat: joguk volt megtagadni, hogy egy meleg pár esküvőjére tortát készítsenek. Lengyelországban egy nyomdász nem volt hajlandó kinyomtatni egy melegszervezet szórólapját, mert meggyőződésével ellentétes lenne, hogy ily módon támogassa az érintettek mozgalmát. A szabálysértési törvény egyik pontja alapján a bírások minden szinten elmarasztalták – bár büntetést nem szabtak ki –, de aztán az igazságügyi miniszter az alkotmánybírósághoz fordult.

„Senkit ne kényszeríthessenek az általa vallott értékekkel ellentétes szolgáltatás nyújtására’” – írta a politikus, és a varsói Ab igazat adott neki. A döntés szerint a lelkiismereti szabadság a fontosabb alkotmányos jog. Az ombudsman (ottani nevén az állampolgári jogok szószólója) viszont arra figyelmeztetett: lavinát indíthat el, ha a szolgáltató az ügyfél személyes tulajdonságaitól teheti függővé kiszolgálja-e. Még élesebben fogalmazott egy homofóbia-ellenes szervezet képviselője: kiírhatják-e az üzletekre, hogy „melegeket nem szolgálunk ki”, ahogy 1939 és 1944 között sok helyen az volt kiírva, hogy „zsidókat nem szolgálunk ki”?

Voltak újságírók, akik azt kérdezték: egy meleg pincér megtagadhatja a melegellenes politikus kiszolgálását? Egy feminista a közismert nőgyűlölőét? Egy rasszista orvos a fekete bőrű beteg gyógyítását? A kérdezők szerint az Ab maga sérti meg az alkotmányt, amikor megengedi állampolgárainak diszkriminálását. A felháborodás az első pillanatban túlzónak tűnhet, hiszen az alapügyben vallási-lelkiismereti okra hivatkozott a nyomdász – ahogy az amerikai cukrászok is azt mondták, hogy nem a meleg pár kiszolgálását utasították el, szívesen megsütik az esküvői tortát, csak a feliratot nem hajlandók rátenni két férfi nevével –, a diszkriminációra pedig többnyire nem lehet ilyen indokot találni. Ám aztán kiderült: a megsemmisített paragrafus helyén olyan lyuk támadt a törvényben, amely lehetővé teszi, hogy akár a fogyatékosokat, kerekesszékeseket, kisgyerekes szülőket kitiltsák különböző helyekről. A mostani kormány pedig nem biztos, hogy sietni fog befoltozni a lyukat.

Az már évek óta elismert alkotmányos jog, hogy az orvos lelkiismereti alapon megtagadhatja a nagyon szűk körben megengedett abortuszt elvégzését. De a patikusok is harcolnak, hogy törvényesen megtagadhassák az óvszerek és fogamzásgátlók kiadását, noha náluk nem arról van szó, hogy saját kezükkel kellene elvégezniük valamit, ami ellentétes a meggyőződésükkel, hanem ők a vevőikre akarják rákényszeríteni a saját felfogásukat a nemi életről. Ezt a jogot még nem kapták meg, de sok helyen törvényellenesen mégis gyakorolják.

A lengyel alkotmánybíróság legitimitása egyébként vitatott, mert több tagja – köztük a mostani nyomdászügy előadója – sok jogász és ellenzéki politikus szerint törvényellenesen került a tisztségébe. Ez még hevesebbé teszi a vitát. Az ellenzék azonban óvatos, mert a jobboldali kormánypárt sok egyéb mellett láthatóan azzal is megpróbálja lejáratni az ellenzéket az őszi választások előtt, hogy melegbarátsággal vádolja, és azzal ijesztgeti a konzervatív választókat, hogy ellenzéki győzelem esetén –némi túlzással – homoszexuálisok és leszbikusok veszik át a hatalmat.

Közben az is kiderült, hogy ugyanazon igazságügyi miniszter szerint csak egy lengyel kisvállalkozónak van joga a saját értékei szerint vezetni az üzletét, egy nagy külföldi magáncégnek nincs. Mint a hvg.hu beszámolt róla, az IKEA-tól nem akarják elfogadni, hogy elbocsátotta azt a dolgozóját, aki fellépett a cég diszkriminációellenes szabályaival szemben.