Minden lengyel jogosan háborodik fel, ha külföldi lapokban, politikusi megszólalásokban lengyel koncentrációs táborokról hall, olvas. Lengyelország 1939 és 1944/45 között nem létezett, a lágereket a németek hozták létre és működtették az általuk megszállt volt lengyel területeken. Teljesen érthető, ha az ilyen cikkek, műsorok miatt lengyel politikusok, diplomaták, magánemberek helyreigazítást követelnek az adott laptól vagy tévétől. Még Obama elnökkel is előfordult, hogy lengyel diplomáciai tiltakozás után bocsánatot kért a szerencsétlen megfogalmazás miatt.

Csakhogy a varsói képviselőházban pénteken megszavazott törvény, amelyet várhatóan elfogad a szenátus és a köztársasági elnök is, nem csak azt teszi lehetővé, hogy különböző civil szervezetek „Lengyelország jóhírének védelmében” polgári pert indítsanak ilyen esetekben, hanem azt is, hogy a Nemzeti Emlékezés Intézetének ügyészei büntetőeljárást indítsanak, amely három évig terjedő börtönnel végződhet. Pedig sokszor egyszerűen arról van szó, hogy valaki másképp ítél meg történelmi helyzeteket, jelenségeket, személyeket, mint a hivatalos „történelempolitika”.

Érdemes pontosan idézni a jogszabály szövegét: az büntetendő, „aki nyilvánosan és a tényekkel ellentétben a lengyel nemzetnek vagy a lengyel államnak felelősséget vagy részfelelősséget tulajdonít a III. Német Birodalom által elkövetett bűncselekményekért”. Tehát a tényeknek megfelelően elvben szabad, továbbá a művészi és a tudományos alkotás kivételt képez. A törvényt támogató közhangulatot ismerve azonban félő, hogy ezek a korlátozások nem fognak érvényesülni. És akkor mi lesz azokkal, akik – természetesen nem vonva kétségbe a nácik bűnösségét és a lengyel ellenállás hősiességét – azt írják vagy mondják, hogy a lengyel lakosság egy része közreműködött a zsidók üldözésében és meggyilkolásában?

Hogy A Világ Igazai, a zsidómentők, akiket méltán tisztelnek, többnyire honfitársak feljelentése alapján buktak le? (Lásd például Jan Tomasz Gross, Amerikában élő, mert hazájából 1968-ban elüldözött lengyel történész magyarul is ismert műveit. Tőle tavaly egy magas lengyel kitüntetést meg akartak vonni emiatt, bár ez végül nem történt meg.)

Ha bizonyítják, hogy az alkotmányosan működő londoni emigráns kormány hazai képviselete nem tett meg mindent az ilyen jelenségek ellen, bár próbálkozott? Mi lesz azzal, aki megírja, hogy az sem volt életbiztosítás egy menekült zsidónak, ha lengyel partizáncsapattal találkozott, vagy részt akart venni a németek elleni varsói felkelésben? Vagy azt, hogy ha nem is nagy számban, de voltak lengyel kollaboránsok, Gestapo-spiclik.

Elfogadják-e majd a hivatkozását, hogy egyrészt nem a tényekkel ellentétesek a megállapításai, hanem éppen tényekkel bizonyíthatóak, és nem is „a nemzetről” szólnak, hanem egyénekről, másrészt hogy művészi vagy tudományos formában fejtette ki ezeket? A mai Lengyelországot ismerve nem vennék erre mérget. És csekély vigasz lesz, ha a függetlenségük maradékától épp mostanában megfosztott bírák között mégis lesz olyan, aki többéves meghurcolás után esetleg felmenti az addigra a nemzet ellenségévé és közmegvetés tárgyává vált művészt vagy tudóst.

A szabály hangsúlyozottan vonatkozik külföldi állampolgárokra is. Tehát külföldi újságírókat, szerkesztőket akarnak büntetőbíróság elé állítani? Hogyan? Hazájuk nyilván nem adja ki őket olyan vád miatt, amely ott nem számít bűncselekménynek. Távollétükben fogják elítélni őket nagy propagandahajcihővel?

Ez a törvény nem egy gyakran előforduló és jogosan kifogásolható hibás, sértő kifejezés miatt született. Része a mai lengyel kormány politikájának, amely szerint a lengyel nemzet mindig tiszta és bűntelen volt, gonosz ellenséges hatalmak áldozata, és történelméből azt kell bemutatni, ami szép és hősies. Félre a kétségekkel! Félre a vitákkal például arról, hogy az önfeláldozás csodálatos aktusa volt a varsói felkelés, vagy felelőtlen kalandorság! (Félreértés ne essék, már 1944 nyarán is voltak, akik az utóbbi álláspontot képviselték.) Ebben a felfogásban a történelem nem tudomány, hanem nemzetnevelési eszköz. Ez itt a lényeg, nem az, hogy néhány amerikai újságíró lengyel börtönbe kerül-e egy buta fogalmazás miatt. Nem fog.