Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Miniszterek mentek, elvesztette állását a két legszélsőségesebb figura.
A december 11-én hivatalba lépett Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök a jelek szerint a vártnál több beleszólást kapott saját kormánya összetételébe. Így lehet összefoglalni az első reagálásokat a kedd délben bejelentett személycserékre, miközben továbbra sem fér kétség ahhoz, hogy az ország tényleges vezetője a semmilyen alkotmányos tisztséget nem viselő Jaroslaw Kaczynski, a Jog és Igazságosság kormánypárt elnöke.
A legfontosabb változás Antoni Macierewicz védelmi miniszter távozása. A radikális politikust igen sok bírálat érte kapkodó hadseregfejlesztési döntései és a tábornoki kar jelentős részének, benne a NATO-ban elismert katonáknak az elbocsátása miatt. Heves nyilvános konfliktusba került Andrzej Duda köztársasági elnökkel, a fegyveres erők alkotmány szerinti főparancsnokával, aki emiatt hónapok óta nem volt hajlandó aláírni fontos tábornoki kinevezéseket.
Hetek óta tudni lehetett, hogy az államfő követeli Macierewicz leváltását, és az új miniszterelnök se rajong érte. Csakhogy eddig ő volt Kaczynski egyik legközelebbi bizalmasa, és ő vezeti 2016 eleje óta azt a vizsgálatot, amely egyre kétségbeesettebben, de egyre nyilvánvalóbban eredménytelenül próbálja bebizonyítani, hogy 2010 áprilisában orosz-lengyel összeesküvés nyomán, merénylet következtében zuhant le a Lech Kaczynski akkori elnököt és kíséretét szállító repülőgép. Jaroslaw Kaczynski számára a korábbi kormányzat gyanúba keverésén a politikai érdeken túl érzelmi kérdés is, hogy a számára elfogadhatatlan korábbi jelentések helyett új megfejtést találjon ikertestvére halálának okaira, de az utóbbi időben voltak jelei annak, hogy belátja: ez lehetetlen.
A saját pártjából kikerült köztársasági elnökre viszont, aki két törvény tavaly nyári megvétózása után végül mégis hozzájárult a független igazságszolgáltatást felszámoló, a bíróságokat a kormánynak és a parlamenti többségnek alárendelő „reformokhoz”, szüksége van a pártelnöknek. Más kérdés, hogy az 1970-es években még Guevara-rajongó szélsőbaloldaliból jobboldali radikálissá vált Macierewicz még okozhat meglepetéseket.
Menesztették Szyszko környezetvédelmi minisztert, aki miatt az országot elmarasztalta az Európai Bíróság, mert egy vitatott növénybetegség ürügyén hatalmas favágásba kezdett a vadon élő bölényekről is híres bialowiezai vadonban, Európa egyik érintetlen őserdejében. Távoznia kellett a híres arisztokrata családból származó Radziwill egészségügyi miniszternek is, aki képtelen volt szót érteni a rossz munkaszervezés és az alacsony jövedelmek miatt lázongó orvosokkal és rezidensekkel. Waszczykowski külügyminiszter helyét egyik helyettese vette át. Betöltötték a korábban egyszerre fejlesztési és pénzügyminiszterként dolgozott Morawiecki miniszterelnök két helyét, de makrogazdasági szakember nem került be a kormányba.
Az első benyomás az, hogy több olyan párton kívüli szakember kapott miniszteri posztot, aki a 2007 és 2015 között kormányzott jobbközép kabinetbe is nyugodtan befért volna, miközben elvesztette állását a két legszélsőségesebb figura. Ezzel Kaczynski szándéka nyilvánvalóan az, hogy az egész kormány konszolidáltabb képet mutasson, és ez az ellenzéket zavarba hozza, miközben a politika lényege nem változik. Hiszen az igazságszolgáltatást átalakító igazságügyi miniszter a helyén maradt.
Az átalakítás mellett az új kormányfő is kiáll, védi Brüsszelben a demokratikus alapértékek megsértésének vádja ellen, és világot látott nemzetközi bankártól szokatlan módon, de személyes ismerői számára nem meglepően ő is azt képviseli, hogy a katolikus Lengyelországnak kell megmentenie a zülléstől az elkeresztényietlenedett Európát. A kormánypárt kemény magja ugyan tombol Macierewicz és Szyszko leváltása miatt, az internet tele van dühöngő, Kaczynskit és Dudát árulással vádoló bejegyzésekkel, de a pártelnök valószínűleg joggal számít arra, hogy ezek a felháborodott hívek majd megnyugszanak. Ugyanis nincs hová átállniuk, a mai kormánypárttól jobbra nincs komoly erő.
