Aljas játékban vizsgázott jól a Washington Post, ahogy azt a lap maga tárta fel. Radikális jobbosok olyan történetet akartak eladni az újságnak, amely beleillett egy republikánus szenátorjelölt által elkövetett zaklatásokba, de nem volt igaz.
A Washington Post szerkesztőségét diszkreditálni akarták – jelentette be Martin Baron, a lap főszerkesztője. Szerinte így akarták rábizonyítani az újságra, hogy kamu híreket közöl. A Washington Post azonban nem ült fel az állítólagos zaklatásával áldozatként jelentkező nőnek. A csalinak használt személy azzal kereste meg a lapot, hogy 25 évvel ezelőtt Roy Moore teherbe ejtette, amikor ő még tinédzser volt, és végül abortuszhoz kellett folyamodnia.
Moore a szélsőjobb reménye és legnagyobb tehertétele is egyben. Az alabamai politikust jelölték a republikánusok a szenátusba. Ha a versenyt elbukják, egyetlen szavazatra csökken a többségük a törvényhozás felsőházában. Moore-ról azonban a #metoo-kampány során kiderült, hogy harmincas éveiben tinédzsereket zaklatott, egyik áldozata mindössze 14 éves volt. Még a republikánusok kongresszusi frakcióvezetője is hisz az őt vádló nőknek. A konzervatív képviselők visszavonulásra kérték Moore-t, akinek ez eszébe sem jut, és Donald Trump hosszabb hallgatás után a hozzá hasonló elveket valló radikális oldalára állt. Nem érdekesek a vádak, a lényeg, hogy nem liberális – ez az elnöki álláspont.
A Moore elleni vádak meggyengítését is szolgálhatta, hogy egy fals történettel jelentkezett egy nő a Washington Postnál. Ha a történetet közlik, és kiderül, hogy az alaptalan, akkor nem csak az újság kap léket, de a Moore elleni vádak is gyengülnek. De a zsurnaliszták felkészültebbek voltak, és kellő kritikával kezelték a forrást.
A tanúnak jelentkező nő ugyanis ellentmondásokba keveredett a lapnak adott interjúi során. Az újságírók figyelme így a nő személyére terelődött, és követve őt megfigyelték, hogy a Project Veritas irodáiba ment a szerkesztőségből. Ez a szervezet olyan radikális jobboldali aktivistákat tömörít, akik tudatosan próbálják a sajtót diszkreditálni. Bár most leginkább magukat buktatták le.
A ránk jellemző újságírói alaposságnak köszönhetően nem hagytuk, hogy csapdába csaljanak
– mondta Baron. A főszerkesztő erre épp olyan büszke lehet, mint ahogy arra is, hogy a Roy Moore elleni vádakat ők tárták fel először.