Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szerda délután Aleksandar Vučić szerb és Zoran Zaev macedón államfő telefonon tárgyalt egymással, majd közös közleményt adott ki. Ebben sem kémkedésről, sem Koszovóról nem esik szó, annál inkább a kétoldalú kapcsolatok felvirágoztatásáról. Plusz világbéke. A háttérben valójában egy kínos kémügy állhat.
A szkopjei szerb követség teljes személyzetének hazarendelése szokatlan diplomáciai lépés volt. Vučić és Zaev közös közleménye fényében pedig érthetetlen. A hivatalos szerb álláspont szerint a macedónok grandiózus összeesküvésre készültek Szerbia intézményei ellen, a kormányhoz közeli média pedig a szerb diplomaták lehallgatásáról és „megfélemlítéséről” beszélt. Erős szál volt a sztoriban, miszerint a macedón vezetés úgy döntött, megszavazza Koszovó felvételét az UNESCÓ-ba, ami erősen sértené Szerbia érdekeit. (A diplomáciai lépés első elemzését itt olvashatja el.)
A macedónok meglehetősen higgadtan reagáltak. Azt gyorsan tisztázták, hogy Macedónia már 2015-ben is megszavazta Koszovó UNESCO-felvételét, ami akkor még említés szintjén sem okozott semmilyen zavart a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokban. (92 ország szavazott igennel, 50 nemmel, 29 tartózkodott.) Bár egy május végi brüsszeli találkozójuk után Vučić azt nyilatkozta, Zaev ígérete szerint Macedónia „semlegesen” fog viselkedni a szavazáskor, egy ilyen informális ígéret visszavonása azért ritkán vezet diplomáciai háborúhoz. Ami a kémkedési vádat illeti, a macedón kormányfő maga jelentette be, hogy a titkosszolgálatoknak semmilyen parancsuk nem volt a szerb követség megfigyelésére, pláne nem a diplomaták megfélemlítésére. A macedón sajtó is leginkább csak értetlenkedett: a Szloboden Pecsat fotómontázst készített az előző nap hisztérikus szerb címlapjaiból: az egyiken a vezető hír az volt, hogy magát Vučićot is lehallgatták, egy másikon pedig nem kevesebbet állítottak öles betűkkel, mint hogy Macedónia „hadat üzent” Szerbiának, a harmadikon pedig hogy „az új Balkán-háború Macedóniából indul.” A montázs fölé szerb-macedón keverék nyelven azt írták: „Szerb testvéreink, mi azért szeretünk benneteket!” Bár a szerb és a macedón nyelv meglehetősen eltér, egymás írott szövegeit azért nagy biztonsággal megértik.
Ehhez képest a Vučić-Zaev telefonbeszélgetés után kiadott ötpontos közlemény egészen úgy hangzik, mint amikor két KGST-vezető találkozott egykoron. Megállapodtak, hogy „minden esetleges egyet nem értést” kizárólag békés úton rendeznek (huhh, elmarad a szerb-macedón háború), hogy a két ország „közös erőfeszítéssel küzd a népeik közötti baráti viszony előremozdításáért,” továbbá rengeteget fognak egymással kereskedni, és kölcsönösen segítik egymást az EU-csatlakozásban, illetve együttműködnek a régió stabilitása érdekében. Világbéke.
A közleményben szó sem esik sem kémkedésről, sem megfélemlítésről, pláne nem UNESCO-ról. Ráadásul ahogy Vučić és Zaev doviđenját (viszontlátásra) mondtak egymásnak, a szerb konzuli osztály már indult is vissza Szkopjéba, egy hét múlva pedig már a nagykövet is a helyén lesz.
De akkor mi volt ez az egész műbalhé?
A szerb sajtó még megmaradt nem kormánypárti része is titkosszolgálati összecsapásról ír, csak nem teljesen úgy, ahogy a kormánypártiak. Kiderült, hogy korábban Macedónia – minden hírverés nélkül – kiutasított egy szerb diplomatát, bizonyos Goran Živaljevićet, aki a szkopjei követségen biztonságpolitikai tanácsadóként dolgozott, és akiről maga Ivica Dačić külügyminiszter állította, hogy a BIA, a szerb titkosszolgálat összekötője. Živaljević részt vett az április 27-i eseményeken Szkopjéban, amikor az előző kormányt támogató csoport betört a szkopjei parlament épületébe, hogy megakadályozza az új házelnök kinevezését, és ezzel az új kormány felállítását. Egy macedón tévé mutatott be képeket arról, ahogy a palamentben dúló tömeg mögött a falnál áll Živaljević, és valamit matat a telefonján. Bár a szerbek később megmagyarázták, hogy Živaljević „a hivatalban lévő macedón kormány tudtával és beleegyezésével” vett részt a történésekben, az a kormány aznap még Nikola Gruevszki kormánya volt, akinek nagyon is érdekében állt megakadályoznia saját maga leváltását – és annak a kormánynak a vezető pártja tegnap hivatalosan cáfolta a szerb állítást.
A nemzetközi újságíró csoport, az OCCRP (a Szervezet Bűnözést és Korrupciót Követő Project) oknyomozói hozzáfértek a macedón elhárítás anyagaihoz, amelyekből kiderül, hogy Živaljević aktívan támogatta a macedóniai nacionalistákat, akiknek fő törekvésük volt, hogy távol tartsák Macedóniát az euroatlanti integrációtól.
Egyes szerb elemzők, közöttük Zoran Ostojić, a neves külpolitikai elemzőből lett ellenzéki országgyűlési képviselő arra hívja fel a figyelmet, hogy alig fél évvel korábban szintén felmerült Szerbia érintettsége egy másik, hasonlóan kormányváltás-közeli helyzetben: 2016. októberében szerb területről lépett be Montenegróba az a nagyrészt szerb állampolgárokból, köztük egy korábbi terrorelhárító vezetőből álló csapat, amely az ottani választás napján készült akcióra – állítólag. Ha a választásokat a NATO-csatlakozás gyors ratifikálására készülő oldal nyerte volna meg, zavargásokat robbantottak volna ki, amely során a még hivatalban lévő, nyugatbarát kormányfő, Milo Djukanović ellen is merényletet követtek volna el. Ostojić kiemeli, hogy mind Podgoricában, mind Szkopjéban valójában orosz politikai érdekek mentén avatkoztak be szerb állampolgárok – Macedónia esetében ráadásul egy nyílt titkosszolgálati munkatárs.
Érdekes lesz megfigyelni, hogyan alakulnak a szerb-macedón kapcsolatok. A nagy megbékélést hirdető Vučić-Zaev nyilatkozat másnapján egy erősen oroszpárti macedón hírszolgálat, a Minareport közölt egy „elemzést” két migránsozás és Putyin-tömjénezés között: a Nyugat beavatkozik Macedónia belügyeibe, a szkopjei amerikai nagykövet pedig destabilizálni akarja Szerbiát, „brit és német vazallusai” segítségével.
Az írást mára a teljes kormánypárti szerb média átvette.
