Ritkán nyeri el a világ figyelmét Hollandia, tegnap azonban felvonult Hágában a világsajtó, és ma megannyi ország vezető politikusa igyekszik saját nézőpontjához torzítani a választások eredményét. Mark Rutte nyert az európai liberálisok pártcsaládjából, Geert Wilders és az európai populisták álmai pedig elporladtak. Jelent ez trendfordulót? És mi köze az egészhez Erdogannak és Trumpnak? Összeszedtük a válaszokat.
Nem Orbán Viktor az egyetlen, aki a holland választásokból a saját politikáját igazoló globális eseményt próbált faragni. A francia Marine Le Pen (Nemzeti Front) és a német Frauke Petry (Alternítva Németországnak) is sorban állt, hogy Geert Wilders előre meghirdetett győzelméből saját esélyeiket javítsák az idei választásokon. Csakhogy újra kiderült, hogy egy ilyen szavazáson a polgárok kevésbé a világ, sokkal inkább hazájuk gondjaival vannak elfoglalva.
Hollandia köszöni, jól van
Hollandia jobban teljesít, és ehhez fideszes számmisztika sem kell. A gazdaság felpörgött, a munkanélküliség folyamatosan csökken. Ezzel párhuzamosan a menekültválság a Balkánon keresztül vezető útvonal lezárásával kikerült a média első számú fókuszából. A választás előtt a politológusok azt kérdezték: hogyan lehetséges az, hogy a populistáknak már válság sem kell a győzelemhez. A jelek szerint mégis kell.
Főleg Wildersnek kellett volna, aki a szakértők értékelése szerint rettenetesen elrontotta a kampányát. Kimutatták, hogy épp az a politikus kereste a kapcsolatot a legritkábban a választókkal, aki a nép hangjának állítja be magát. A hollandok számára az utcai találkozás rendkívül fontos, ám Wilderst nem láthatták. (Persze ennek egy része érthető, Hollandiában több politikai gyilkosságot is elkövettek nyíltan muszlimellenes szereplők ellen, Wilders évek óta állandó rendőri védelem alatt él.)
Erdogan ahol tud, segít
A megfigyelők egyetértenek abban, hogy Mark Rutte kormányfő vártnál simább győzelmének okát a kampány utolsó napjait meghatározó holland-török konfliktusban érdemes keresni. Az egyre elkeseredettebben kampányoló török Erdogan úgy próbál többséget szerezni az elnöki hatalmát kiszélesítő népszavazásnak, hogy Európában provokál konfliktust magának. (Sok szempontból hasonló cipőben jár mint Orbán Viktor a saját referendumával: külső ellenséget láttat mindenütt, hátha azzal sikerül az ellentáborból is szavazatot szerezni a győzelemhez. Jóslatok szerint a "sikere" is azonos lesz.)
Erdogan Hollandiába is elküldte minisztereit, hogy az ott élő törökök előtt kampányoljanak egy velejéig antidemokratikus államreform mellett, ám Rutte nem engedte landolni a belpolitikai céllal érkező török külügyminisztert, a családügyi minisztert pedig szinte szó szerint kitette az országból. Erdogan erre Bayer Zsolt stílusában szídta Hollandiát.
Rutte a kritikát visszautasította, majd egyeztető megbeszélésre hívta Yildirim török kormányfőt. És ez a határozottsággal párosuló kompromisszum-képesség a hollandok döntő többségének imponált a felmérések szerint. Wilders eközben egyre dühödtebben kommunikált, hogy az ő hangját is meg lehessen hallani. Rutte szárazon vágta az arcába: ő megmutatta, mi a különbség a között, ha valaki az ellenzéki padsorból ír Twitter-üzeneteket, illetve ha valaki kormányzati felelősséget vállal. Talált, süllyedt.
Trump elvette az európai szavazók kedvét
Volt azonban még egy külső faktor, ami megfigyelők szerint meghatározta a választások kimenetelét: Donald Trump elnöksége. Osztrák politológusok szerint az ottani decemberi elnökválasztásban is szerepet játszott, hogy egy bizonytalanná váló világban az európai szavazók visszatérnek a kipróbálthoz. Amióta Trump hatalomra került, Hollandiában süllyed Wilders népszerűsége.
Az amerikai választók úgy gondolták, kipróbálják, milyen az, ha a populista szélsőjobb kormányoz. A korábban hasonlóval kacérkodó európai szavazók egy része most már látja, mit úszott meg.
A populistáknak ki-ki meccs kell
A nagy európai Wilders-láz abból a szempontból nehezen volt érthető, hogy a populista politikus hatalomra kerülése szinte kizárt volt még akkor is, amikor az élen látták a közvélemény-kutatók. A holland politikai palettán ugyanis közepes méretű pártok versenyeznek, és alkotnak változó felállású koalíciókat. Csak Wilderst utasítja el mind. Nem látszott az a földindulás, aminek következtében nem marad a populistával szemben egy többségre képes politikai blokk.
Ahogy a politológusok figyelmeztetnek: a populista győzelem veszélye leginkább ott áll fenn, ahol szigorúan kétpólusú a politika. Ilyen volt az amerikai elnökválasztás, vagy a Brexit kérdése. De az osztrák szabadságpárt is pár százalékpontra jutott a győzelemtől. Ahol viszont sok párt versenyez, ott sokkal nehezebb a populisták érvényesülése. Ezért várják viszonylag nyugodtan a német választásokat Európa demokrata erői, és ezért félnek továbbra is Franciaországtól, ahol a második fordulóban ki-ki meccset vívhat majd Marine le Pen. A holland választások megmutatták, hogy egy váratlan esemény a kampány utolsó hetében nagyot tud taszítani bármelyik indulón.
És mi lesz a történet szereplőivel?
Geert Wilders tovább vár a megfelelő pillanatra. Hogyan is lépne vissza, amikor ő a szabadságpárt egyetlen tagja. Nem képletesen írjuk, a pártnak csak Geert Wilders a tagja. Bíznia kell tehát a következő katasztrófában, hogy hatalomra kerüljön, és addig is űzheti maga előtt a többi pártot, amelyek bizony elég sok mindent vettek át könyörtelen programjából.
Mark Rutte viszont kiváló helyzetben van, nem csak pártja szerepelt a vártnál jobban, de a koalíciós tárgyalások előtt több opcióval is rendelkezik. Nem neki kell mindenáron partnert találnia, a többi párt fog versenyt futni a kegyeiért.
Ha nem fókuszálna mindenki a populisták sikereire, akkor Jesse Klaver állna az újságok címlapján Rutte mellett. A 30 éves zöldpárti politikus a holland baloldal új sztárja, az eddigi négy képviselő helyett tizennégy fős frakció élén építkezhet tovább.
Marine Le Pen és Frauke Petry minden bizonnyal csalódott. Azt remélték, Wilders mutatja majd meg választási győzelmével, hogy a populista pártok szalonképessé váltak Európában. Erre a hollandok tömegével járultak az urnához, hogy az ellenkezőjét bizonyítsák. Le Pen számára ettől még nyitott maradt a verseny, viszont Petry és az Alternatíva Németországnak épp úgy zsugorodik, mint Wilders.
Május 7-én eredményt hirdethetünk
Orbán Viktor március 15-én is az európai lázadásról beszélt, a nemzetállami érdekek visszatéréséről. A három Európában remegve várt választásból egy lement, és a másik kettőn a közvélemény-kutatások szerint könnyen lehet akár baloldali győzelem is. A populisták térnyerése nem állt meg, Hollandia sem trendforduló ilyen értelemben. A francia választások második fordulója után, május 7-én este okosabbak leszünk.