Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy éve még úgy tűnt: a világpolitikába 2016 a kemény nők éveként vonul be. Az üvegplafon talán repedezik, de áttörni még nem igazán sikerült.
Történelmet írhatott volna 2016-ban Hillary Clinton: a demokrata politikus lett volna az első nő, aki nem csak First Ladyként, hanem elnökként költözik a Fehér Házba. Csak hát a történelemnek erről elfelejtettek szólni. Hillary Clinton több szavazatot szerzett ugyan ellenfelénél, ám az amerikai elnökválasztást végül Donald Trump nyerte meg.
Genderkutatók meg feministák valószínűleg sokat fognak még vitatkozni azon, Clinton bukásához mennyiben járult hozzá az, hogy rossz kampánystratégiát választott, és mennyiben az, hogy történetesen nő. Az mindenesetre a sors iróniája, hogy a feminizmusról egészen mást gondoló Trumpot egy nő, Kellyanne Conway segítette a győzelemhez – a háttérből.
Conway talán azt is megakadályozta volna, hogy Hillary Clinton órákra eltűnjön Trump győzelme után, mielőtt stábja és a világ előtt elismerte volna vereségét: ha valami, az a néhány óra egy életre tönkretette a kemény nő imázsát. Az utána elmondott búcsúbeszédében mindenesetre nem adta fel, hogy egyszer felbukkan ez a nő is. "Egy nap valaki majd áttöri az üvegplafont, hamarabb, mint ahogy azt gondolnánk" – fogalmazott.
Dilma Rousseff
Clintonhoz hasonlót csak egy másik, korábban kemény nőként ismert politikus, Dilma Rousseff brazil elnök bukott ebben az évben. A politikus, aki 2016 elején még valószínűleg arról álmodott, hogy nyáron Rióban ő köszönti az olimpia résztvevőit, mire a játékok augusztusban elkezdődtek, leginkább annak örülhetett, hogy nem egy börtönben nézi a megnyitót.
Rousseffet májusban függesztették fel hivatalából, és az olimpia után le is váltották. Vesztét egyrészt az okozta, hogy kiderült: kozmetikázta az államháztartás adatait, ugyanakkor elért hozzá a dél-amerikai országot megrázó Petrobras-botrány is. Idő kérdése volt persze, hiszen Rousseff megválasztása előtt igazgatótanácsi tagként működött az olajcégnél, amelyről kiderült: számtalan politikust fizetett le.
Pak Gun Hje
Valószínűleg meg kell válnia hivatalától Dél-Korea elnöknőjének is. Pak Gun Hje vesztét is egy korrupciós botrány okozta, ám a történet jóval kacifántosabb, mint Brazíliában. Kiderült, hogy az ázsiai ország vezetésébe rendszeresen beleszólt egy sátánista szekta vezetője, Csoj Szun Szi, a lánya által vezetett alapítványokba pedig csaknem 20 milliárd forintnak megfelelő vont pumpáltak át, a pénzt az országban működő nagyvállalatoktól kényszerítették ki. A botrány már túlmutat az elnök személyén: kettészakadt a mögötte álló párt is, így hívei már kisebbségbe kerültek a parlamentben.
Theresa May
Egy politikai válság kövezte ki az utat Theresa May számára is. Az Egyesült Királyság kormányának élére csaknem három évtized után került újra nő, és szerepéből adódóan a Bloomberg mindjárt a világ legbefolyásosabb emberének nevezte őt. Ám May miniszterelnöki kinevezését – és munkásságát az azóta eltelt időszakban – aligha lehet a nagy elődéhez, Margaret Thatcheréhez hasonlítani.
A korábbi belügyminiszter felbukását csak részben köszönhette annak, hogy elődje, David Cameron belebukott a saját maga által kezdeményezett, a britek EU-tagságáról szóló népszavazásba. A másik magyarázat az, hogy a kilépésről szóló tárgyalások csöppet sem hálás feladatára gyakorlatilag nem akadt más jelentkező. A brit politikai elit gyakorlatilag azóta sunyít, a Brexittel kapcsolatban is csak két kemény nő: egy fodrász és egy befektetési bankár valószerűtlen koalíciója mert érdemben fellépni. Eközben Maynek és kormánya többi tagjának is csak félresikerült nyilatkozatokra tellett a Brexittel kapcsolatban, azt máig nem nagyon tudni, hogyan is képzelik a szigetországot a kilépés után.
Beata Szydlo
May lengyel kollégája, Beata Szydlo sem mutatta különösebb jelét keménységének. A Jog és Igazságosság Párt (PiS) által delegált politikusnak leginkább azt sikerült bizonyítania a kinevezése óta eltelt egy évben: az Orbán-kormányhoz hasonló centralizáló, konzervatív vagy populista lépéseknek még akkor sem állja útját, ha az a nőket érinti. A kabinet legnagyobb vihart kiváltó tervezete (hivatalosan egy magzatvédő civilszervezeté), a most is szigorú abortusztörvény további szigorítása – gyakorlatilag teljes tilalom – sem rajta akadt el, inkább a népharag sodorta el az ősszel. Az is Szydlo határozottságát mutatja, hogy a törvénymódosítás elvetése után mindössze egy héttel Jaroslaw Kaczynski, a PiS vezetője máris jelezte: nem tettek le arról, hogy a jövőben teljes abortusztilalmat vezessenek be Lengyelországban.
Angela Merkel
Gúzsba kötött kézzel vészelte át a 2016-os évet a világpolitika egyik legkeményebb szereplője, Angela Merkel is. A német kancellárnak csak látszólag volt nyugodtabb éve, mint 2015-ben a görög válság és a menekültáradat legdurvább időszakában. A szilveszteri kölni erőszakhullám és a karácsony előtti berlini merénylet között szinte az egész év a bevándorlók integrálásával kapcsolatos kérdésekről szólt Merkel számára – még a csendben béna kacsává változó EU-t sem kellett különösebben előrerángatnia –, ám az év végére az is kiderült: akármennyire is vitatott a politikája és esett a népszerűsége, a jövő évi választásokon is ő képviseli pártját kancellárjelöltként. Aztán mindenki döntse el, hogy azért, mert nincs nála erősebb politikus, vagy mert senki más nem vállalta ezt a munkát a CDU-ban.
Marine Le Pen
A jövő évi választásokon még egy nőre kell majd figyelni: Marine Le Penre, a francia Nemzeti Párt elnökére. A szélsőjobboldali politikusdinasztia jelenleg legaktívabb tagja könnyen az elnökválasztás második fordulójába juthat, végső győzelmére azonban kevesen fogadnak – éppen apja, Jean-Marie Le Pen volt az, aki ellen 2002-ben a francia politikai elit teljes szavazóbázisa fogott össze ugyancsak az államfőválasztás második fordulójában. Persze egy olyan év után, amelyikben a britek az uniós kilépésre, az amerikaiak meg Donald Trumpra szavaztak, bármi elképzelhető.
