Világ M. László Ferenc 2014. december. 25. 07:00

Egy forradalom legendái: mi lett Ceausescu svájci számláival?

Huszonöt évvel ezelőtt Magyarország feszülten figyelte a tévés és rádiós közvetítést a romániai forradalomról. Az addig zárkózott ország hirtelen megnyílt, csak úgy áramlottak az információk a diktátor viselt dolgairól, miközben az utcákon titokzatos erők harcoltak. A Ceausescu-házaspár kurtán furcsa pere még több kérdést hagyott megválaszolatlanul, így már azokban a decemberi napokban megindult a legendák gyártása. Utánanéztük az 1989-es forradalom hírhedt mítoszainak.

„70 000 ember élete szárad a lelkén” – írta az 1989. december 25-én kivégzett román diktátorról egyik olvasónk a Nicolae Ceausescu utolsó napjairól szóló cikkünket kommentálva. Az olvasó egy másik kommentre reagált, mely szerint a diktátor eltüntetését a nagyhatalmak, illetve a „háttérhatalmak” szervezték, például az a Nemzetközi Valutaalap, melynek Ceausescu Románia összes adósságát visszafizette, és amelytől nem is akart új hitelt felvenni.

Ez a két megjegyzés magába sűríti a 25 évvel ezelőtti romániai forradalom két legerősebb, a mai napig megtörhetetlen legendáját, mítoszát. Ugyanakkor tény, hogy az 1989-es népfelkelésnek számos olyan eleme van, amelyre tényleg nincs kielégítő magyarázat, így aztán táptalajt biztosítanak a legkülönfélébb összeesküvés-elméleteknek, melyek közül többet nemzetközileg elismert történészek, politikusok és politikai elemzők is felkaroltak.

Romániában napjainkban is éles vitát tud kirobbantani a sajtóban az az alapvető kérdés, hogy mi okozta a Ceausescu-rendszer bukását: egy forradalom vagy egy jól szervezett, esetleg külföldről is támogatott puccs.

Harckocsi Temesváron 1989-ben

Nézzük egyenként a legvirulensebb mítoszokat.

1. Több tízezer halott az utcai harcokban – cáfolható.

Az olvasónk által is emlegetett szám feltehetően a Ceausescu-házaspár december 25-i kirakatperéből származik, melyet vádlóik alig másfél óra alatt zavartak le egy Bukaresthez közeli kaszárnyában. A diktátort és feleségét négy vádpontban találták bűnösnek, ezek egyike volt a népirtás: a hevenyészett bíróság 64 ezer ember meggyilkolásáért ítélte halálra a házaspárt. Ez a szám egyébként már korábban feltűnt a frissen felszabadult román médiában, amely a forradalom napjaiban képtelen volt utánajárni a tényeknek.

A valóság: a forradalomnak 1104 áldozata volt és 3352-en sebesültek meg.

Ceausescu december 22-i menekülése és letartoztatása előtt „mindössze” 162 ember vesztette életét az utcai összecsapásokban, az áldozatok száma az után ugrott meg, hogy a diktátor megbukott. Ez persze nem menti fel őt, hiszen valóban adott parancsot a tüntetőkkel szembeni erőteljes fellépésre: úgy ítélte meg, hogy Temesváron „azért kaptak vérszemet” a demonstrálók, mert a karhatalom „engedékeny volt” az első napokban. Felróható neki, hogy a 25 éves uralma alatt hány embert végeztek ki, kínoztak meg a börtönökben. A hadsereg politikai főnökeként 1957-ben szintén ő adott tűzparancsot, amikor Vrancea megyében a parasztok a téeszesítés ellen tiltakoztak: akkor 9-en haltak meg.

2. „Terroristák” lőttek a tömegbe – nehezen, de cáfolható.

Viszont a fenti mítoszból máris adódik egy olyan kérdés, amire a mai napig nincs jó válasz.

Miért haltak meg olyan sokan december 22-e után, ha Ceausescu már megbukott? Hiszen a hadsereg átállt, sőt még a rettegett titkosszolgálat, a Securitate főnöke, Iulian Vlad is parancsba adta, hogy az állambiztonsági szervek se alkalmazzanak erőszakot.

Valakiket elkaptak. A katonák vagy a civilek voltak a terroristák?

A „terroristák” mítoszát Románia új vezetője, Ion Iliescu terjesztette el azokban a napokban, amikor azt állította, hogy a diktátort kiszabadítani akaró politikai rendőrség egységei lőnek a tömegbe. De az alapokat itt is Ceausescu rakta le, amikor a temesvári eseményeket „külföldről szervezett terrorista provokációnak” minősítette. A forradalom napjaiban az terjedt, hogy Palesztinában, Irakban, esetleg Iránban kiképzett terroristák, külföldiek lövöldöznek „a román hazafiakra” (a diktátor a temesvári forradalom kirobbanása után Iránba utazott tárgyalni pár napra). Furcsa és megmagyarázhatatlan ugyanakkor, hogy a forradalom főhadiszállásának számító bukaresti televízió épületében minimális kár keletkezett, pedig ha a diktátor emberei harcoltak az utcákon, akkor elsősorban ezt az épületet kellett volna visszafoglalniuk.

Amit tudunk: a hadsereg szerint több mint 5 millió lőszert használtak el.

A nép oldalára állt honvédség egységei ugyanis lőttek mindenhova, ahol „terroristákat” gyanítottak. Néhányszor kiderült, hogy a katonák egymást nézték annak. Egyes városokban a tüntetők még akkor is ostromolták a rendőrségi épületeket, amikor a milícia már átállt, bosszút álltak a régi sérelmekért – így aztán a rendőrök sokszor önvédelemből tüzeltek.

Bár az utolsó éveiben a rendszer kiszolgálói cinikussá váltak, lehettek olyan különleges egységek, melyek valóban kitartottak még december 22-e után is Ceausescu mellett. A forradalom egyik hőse, Mircea Dinescu maga is úgy emlékezett, hogy infravörös irányzékkal ellátott puskákkal lőttek be abba az épületbe, ahol december 22-én este üléseztek, ilyen felszerelése viszont csak a különleges egységeknek volt.

Mindenesetre Dan Voinea, a Ceausescu-per egykori ügyésze – aki lelkiismereti okokból 1989 után nekiállt kutatni, és több tízezer oldalnyi aktát átböngészett – 2010-ben kijelentette: a halálesetek 80 százalékában beazonosították, ki lőtt, de „terroristákat” nem találtak köztük.

3. Ceausescu titkos bankszámlái – nem találják nyomát.

Ezt a mítoszt épphogy a későbbi mítoszvadász, Voinea indította útnak. Ő hozta fel a december 25-i perben, hogy Ceausescunak 400 ezer dollárja van külföldi bankszámlán. Erre a bíró szinte azonnal rálicitált, ő már 400 millióról beszélt svájci számlákon. A házaspár bizonyítékokat követelt a perben, egyébként azt állították, nincs semmiféle bankszámlájuk külföldön.

A diktátor és neje egy festményen - hová lett a pénzük?

Végül Ion Iliescu pert szervező emberei erre még rátettek egy lapáttal: a vád és az ítélet Bukarestben kiegészült egy ötödik ponttal. A kivégzés után a tévében már azt olvasták fel, azért is ítélték halálra a diktátort, mert el akart menekülni az országból, hogy felvegye a külföldi számláin lévő egymilliárd dollárt.

Azóta sem került elő olyan dokumentum, ami bizonyítaná, hogy a nevén lettek volna ilyen pénzek elhelyezve. Két gyerekük – Nicu és Zoe – sem multimilliomosként halt meg, igaz, a fiú 1990-ben azért került börtönbe, mert állítólag „visszaélt az állam pénzével”. Egyébként a családnak nem volt szüksége saját számlákra, korlátlanul használhatták az állam vagyonát. A diktátor 1989. december 22-én még Bukarestből sem akart elmenni, nemhogy az országból. Amikor elhagyta helikopterrel a fővárost, akkor is arról álmodozott, hogy egy közeli városból szervezi meg az ellenállást. A Ceausescu-bankszámlák kérdése időről időre felmerül a román sajtóban, és ilyenkor még az oknyomozó újságírók is arra a következtetésre jutnak, hogy talán 20-30 év múlva fény derülhet a banktitokra – ha egyáltalán voltak bankszámlák külföldön.

Viszont tény, hogy a Securitate kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett az egész világon, számos fedett tevékenységéhez pénzre volt szüksége. Több dokumentum is bizonyítja – júniusban egyenesen a Guardian állt elő ilyenekkel –, hogy több országban is volt „félretett pénzük”, több millió dollárjuk különféle bankokban. Ehhez a brit lap szerint még az IKEA-t is felhasználták, igaz, a svéd cég szerint nekik nem volt tudomásuk erről. A szervezet számos volt tisztje is a külkereskedelemből gazdagodott meg 1989 után.

4. A fő kérdés: mi történt 1989-ben, puccs vagy forradalom? Nincs jó válasz a kérdésre.

A puccs nemcsak egy összeesküvés-elmélet, hanem tekintélyes történészek is ezt az elméletet vallják.

Szerintük a fenti legendákat életben tartó tények és kérdések igazolják, hogy Romániában – akár a népfelkeléssel párhuzamosan – államcsíny történt.

Ők ezekre a kérdésekre keresik a választ:

  • Miért állt át egyik percről a másikra a hadsereg és a Securitate? Különösen az előző rendszer két haszonélvezője, Victor Atanasie Stanculescu és Iulian Vlad tábornokok?
  • Hogy tudta a volt pártitkár, Ion Iliescu egy nap alatt megszervezni a Nemzeti Megmentési Frontot (NMF) és átvenni az ország irányítását?
  • Miért folytak a harcok Ceausescu menekülése után is?
  • Miért kellett olyan hamar kivégezni a diktátort, miért nem adták meg a lehetőséget, hogy valóban védekezhessen vagy fellebbezhessen?

a) Népfelkelésbe oltott palotaforradalom

Kétségtelen tény, hogy ezekre a kérdésekre nehéz jó választ adni. A forradalom egyik legjelentősebb kutatója, Peter Siani-Davies nem is foglal állást az 1989-es eseményekről szóló könyvében. Viszont hangsúlyozza, a legtöbb kelet-európai országban „bársonyos” vagy „palotaforradalom” zajlott, azaz a kommunista elit egy része felismerte, hogy változásra van szükség, és tárgyalni kezdett az ellenzékkel. A rendszerváltozások egyik eleme volt, hogy a reformpárti kommunisták kiszorították a hatalomból a keményvonalasokat.

Szerinte Romániában Ceausescu még a saját pártján belüli ellenzékét is annyira elnyomta, hogy az nagyon gyenge volt, így a harmadvonalból tört fel az új generáció.

Iliescu 15 évvel később - rafkós politikus lett

Tehát Iliescu-körének nem volt erős bázisa, ráadásul a párton kívüli – gyakran házi őrizetben, emigrációban lévő – ellenzék gyorsan újjászervezte a történelmi pártokat, melyek a szintén párttá alakuló NMF ellenzékévé váltak. A saját pozícióját megerősítendő Iliescu kiegyezett a hadsereg és az állambiztonság vezetőivel. Iliescuról ugyanakkor hamar kiderült, hogy ravasz politikus, felismerte, hogy Ceausescu megtestesíti mindazt a rosszat, ami miatt a munkások, értelmiségiek, románok és magyarok utcára vonultak, így „rituálisan” kivégeztette.

A Securitate dokumentumait kutató Stefano Bottoni is úgy véli, hogy az 1989-es események megítélése igen rövid idő alatt politikai kérdéssé vált. Az 1996-ig ellenzékbe szorult „történelmi” pártok azzal vádolták a Frontot és Iliescut, hogy „ellopta”, „eltérítette” a forradalmat. Ugyanis ezek a politikusok a temesvári felkelést tekintik a „tiszta forradalomnak”, melyet szerintük december 22-én Bukarestben csak „lenyúltak”. Ezt az érzést csak felerősítette, hogy 1990 márciusában ismét előkerült a nacionalizmus – Marosvásárhelyen magyarok és románok kerültek szembe, míg korábban a románok is elismerték Tőkés László kitüntetett szerepét a forradalomban –, júniusban pedig erőszakos bányászok verték szét az Iliescu-ellenes tüntetés Bukarestben.

Ez a politikai törésvonal ma is megfigyelhető: Temesváron nem igazán kedvelik Iliescu utódjait, így mentoráltját, Victor Ponta miniszterelnököt sem – a novemberi elnökválasztáson elég rossz eredményeket ért el Temes megyében. Siani-Davies mindenestre úgy véli, 1989-ben forradalom zajlott az utcákon, amibe egy kis palotaforradalom is „vegyült”.

b) Washington–Budapest–Moszkva tengely

Persze az igazi összeesküvés-elméletek hívei nem érik be ennyivel.

Ők úgy vélik, a KGB és a CIA összefogott Ceausescu megbuktatására, és „turistának” álcázott ügynökökkel bomlasztottak az utcán. Ehhez szerintük még a magyar titkosszolgálatokat is felhasználták. Még az akkori magyar miniszterelnök, Németh Miklós is utalgatott már erre, de ebből legfeljebb csak az igaz, hogy Budapest, illetve az amerikai és a brit nagykövetség aggódott Tőkés László testi épségéért, ám a szekusok rövid időn belül elkergették a lelkész szolgálati lakásánál feltűnt nagykövetségi küldötteket.

Mindenesetre azok, akik ezeket az elméleteket terjesztik, a Ceausescu által kijelölt úton járnak. Ő első perctől azt állította, hogy „külföldi ügynökök provokálnak”, Magyarország Erdély visszaszerzését célozza az akciókkal. Richard A. Hall, a CIA egykori elemzője utánajárt, kik terjesztik ezt a nézetet, és arra jött rá, hogy nem a forradalmárok, hanem a legenda hívei köthetők inkább a titkosszolgálatokhoz, de nem a KGB-hez vagy a CIA-hez, hanem inkább a Securitatéhoz.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Hírek a koronavírus-járvány második hullámáról
hvg360 Balla István 2020. december. 04. 11:00

Berg Judit: Izgultam, nehogy a Ruminit is utálják a gyerekek, mint minden kötelezőt

Nemrég jelent meg Berg Judit Rumini-sorozatának tizedik kötete, de a kalandos életű mesehős – miután új illusztrációkat kapott - már a világhír felé kacsintgat, és film is készülne, ha a Filmalappal nem rekedtek volna meg a tárgyalások. Magyarország talán legnépszerűbb meseírójával ezúttal olyan, egyáltalán nem mesés témákról is beszélgettünk, mint a könyvdarálás, hogy ki lehet-e lépni egy stabil, de boldogságot nem adó házasságból, vagy hogy miért is próbálják a liberális értelmiség magyarságát megkérdőjelezni a jelenlegi kurzus támogatói.