Bár Orbán Viktor nem állítható párhuzamba Nicolae Ceausescuval, a magyar miniszterelnök reakciói az utóbbi időben igencsak hasonlítanak a román diktátor utolsó időszakában használt retorikájára – állapította meg egy ismert politológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem tanára.

Valentin Naumescu írását az „Orbán-rezsimről” kedden közölte a nemzetközi kapcsolatokra figyelő, politikai, gazdasági és történelmi elemzéseket gyűjtő romániai oldal, a contributors.ro, de több portál is átvette. A cikk a „’Neo-fasiszta diktátor’ vagy Putyin alkirálya? Az Orbán-korszak végének szomorú illiberális lehetőségei” címet kapta. Naumescu a kolozsvári egyetem Amerikanisztika és Nemzetközi Kapcsolatok Tanszékén oktat, korábban diplomáciai pályát futott be: 2005 és 2007 között államtitkár volt a bukaresti Külügyminisztériumban – amikor a Fidesszel jó kapcsolatot ápoló jobboldali pártok voltak kormányon –, majd 2012-ig Kanadában volt konzul. 

"Két badarság egyetlen mondatban"

A szerző szerint Orbán Viktor rendszere a végnapjait éli, és Naumescu szerint mi sem mutatja ezt jobban, ahogyan a miniszterelnök a külföldről érkező, politikáját érintő kritikákat kezeli. Felidézi, hogyan reagált a magyar miniszterelnök az amerikai republikánus szenátor, John McCain megjegyzéseire (az amerikai politikus „újfasiszta diktátornak” nevezte Orbánt, majd több pontban sorolta fel kritikáit rendszerével szemben – a szerk.). Mint ismert, a kormányfő múlt pénteken a közrádióban azt mondta, a szenátor kijelentése „szélsőséges provokáció”, „Magyarország függetlensége áll itt támadás alatt”. Naumescu szerint ez „két badarság egyetlen mondatban”, már csak azért is, mert egy olyan politikusnak szólt vissza, aki a Republikánus Párt meghatározó vezetője, azé a párté, amely mára megszerezte a többséget a Kongresszus mindkét házában és várhatóan ők adják 2016-tól az Egyesült Államok új elnökét is.

Orbán és McCain - korábban még barátok voltak

Miniszterelnökség / Botár Gergely

A nemzetközi kapcsolatok kutatója szerint Orbán hasonlóan reagál, mint Ceausescu, aki az utolsó éveiben folyamatosan azzal vádolta a szomszédos országokat, a Nyugatot, hogy „beavatkoznak” Románia belügyeibe, illetve „külföldi ügynököket” látott mindenütt. Naumescu szerint a történelmi példák azt bizonyítják, hogy az abszolút hatalommal bíró vezető kritikák esetén hajlamos az „ostromlott várba” visszahúzódni, és arra ösztönözni a lakosságot, hogy védjék meg az ország függetlenségét. A szerző úgy véli, senki nem vitatja el Magyarország függetlenségét, csak bírálják a kormányt, de a rendszer ezt a két dolgot összemossa. 

Szerinte az oroszokhoz való közeledés – itt a szerző a Déli Áramlatot és a paksi atomerőmű-építést említi – miatt nemcsak az USA-val romlott meg Magyarország kapcsolata, de Budapest távolodik a NATO-tól és az EU-tól is. Naumescu azt írta, a magyarok fokozatosan fel fogják ismerni, hogy Orbán tévedett, amikor a nyugati liberális politikai rendszerek hanyatlására fogadott, az ország csak veszít a keleti kalandor politikával. Hiába a kétharmados áprilisi győzelem, amint a többség ezt felismeri, drámai népszerűség-csökkenés lesz - írta.

Naumescu szerint az Orbán-rendszernek legfeljebb 3,5 éve van hátra. Viszont a szerző úgy véli, az elszigetelődő autoriter rezsimek igencsak veszélyesek önmagukra és a szomszédiakra is, ezért segíteni kell az önmagát elszigetelő Magyarországnak, hogy visszatalálhasson a nyugati útra. A szerző szerint most kicsi az esélye annak, hogy egy olyan zsákutcába kerüljön Magyarország, mint 1920 és 1945 között, de nem zárható ki teljesen ez a szcenárió sem.