Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ferenc pápa nagyon rövid idő alatt maga mellé állította a közvéleményt, meglepve mind a Vatikánt, mind annak kritikusait. Mivel befolyásos vezetőket mozdított el fontos pozíciókból, és kezdeményezte a Vatikáni Bank és Szentszék pénzügyi átvilágítását, Rómában is vannak ellenségei. Közben nyilatkozatai, vagy azok félreértése nyomán az ateisták és a melegek is megkedvelték. Csütörtökön van egy éve, hogy pápává választották.
„Bántónak érzem, ha valaki Supermannek vagy valamiféle sztárnak ábrázolja a pápát. A pápa olyan ember, aki nevet, sír, nyugodtan alszik, és vannak barátai, mint mindenki másnak. Egyszóval normális ember” – vallott Ferenc pápa a köré kiépülő mítoszról abban a nagyinterjúban, amelyet az egyéves évforduló alkalmából adott az olasz Corriere della Sera című napilapnak. (Az interjút magyarul két részben, itt és itt olvashatja el.)
Mégis azt, hogy a világ a „jófej” pápát látja benne, leginkább magának köszönheti. Sokan ellenezték például, hogy pápaként az amerikai popkulturális magazin, a Rolling Stone címlapján szerepeljen, ő mégis ráállt. Bár II. János Pál pápa is sikerrel építette az emberközeli, utazó pápa imázsát, és XVI. Benedeknek is volt Twitter-profilja, ennyire ügyesen talán még egyetlen elődje sem bánt a modern kommunikációs csatornákkal, mint ő.
Ami a „kúl-pápa” imázshoz a leginkább hozzájárult, az az elődeinél jóval visszafogottabb életmód. Megválasztása után sem költözött be a pápai lakosztályra, és csak a legszükségesebb esetekben használja a páncélozott és feltűnő pápamobilt, helyette inkább hétköznapi autóval jár. Brazíliában tett látogatása során is kisebb létszámú őrizetet kért, hogy közelebb kerüljön híveihez – bár ezzel saját testi épségét kockáztatta. Ferenc a szegények pápája akar lenni, és ezt minden gesztusával, megnyilatkozásával hangsúlyozza.
Közvetlen és bátor
Rómában megválasztott pápaként úgy nyitott, hogy személyesen fizette ki a hotelszámláját, ahol a konklávéba vonulása előtt lakott. A díszes pápai ruha helyett egyszerűbb fehér reverendát hord, és a pápáknak fenntartott nyári rezidenciát sem vette igénybe.
Ferenc pápa azonban nem csak a szerény életmódja és közvetlensége miatt lett az év embere a Time magazin listáján. „Tavaly márciusban semmiféle tervem nem volt az egyház megváltoztatására” – nyilatkozta az egykori Buenos Aires-i érsek évfordulós interjújában.
Ehhez képest megválasztása után rövid időn belül döntött fontos változásokról, emellett közérthetőbb hangneme is megkülönbözteti elődje, az elefántcsonttornyában ragadt jogtudós XVI. Benedektől.
A Vatikán folyosóin már megosztóbb személyiségnek számít. Vannak, akik rossz szemmel nézik, hogy a saját embereit ülteti a fontos pozíciókba, és hogy nem fél keményebb hangon bírálni az egyház tagjait.
A gesztusok pápája
„Nem a szavakat, hanem a hangnemet változtatta meg” – jellemezte találóan Nancy Gibbs a Time cikkében Ferenc pápa eddigi tevékenységét. A média hamar rásütötte a reformer jelzőt, miközben az egykori Buenos Aires-i jezsuita semmi olyat nem mondott, ami ellenkezne a katolikus egyház tanításával. A melegekkel szembeni megengedőbb félmondatát („ki vagyok én, hogy ítélkezzem?”) túlreagálta a sajtó, és a nyilatkozat nyilvánosságra kerülése után azonnal megjelentek a melegházasság lehetséges elfogadásáról szóló írások, sőt az idézett félmondat miatt a The Advocate, az USA egyik legfontosabb melegmagazinja is az év emberének választotta. Ferenc pápa azonban egyáltalán nem arra utalt, hogy a közeljövőben megváltozna az egyház, vagy az ő álláspontja a homoszexualitás témájában.
„Amit eddig láttunk, az egy markáns stílusváltás” – jellemezte a hvg.hu-nak Ferenc pápa nyilvános fellépéseit Érszegi Márk Aurél, Vatikán-szakértő, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy az új pápa jól megragadható képekben beszél, ezért nagyon könnyen a kontextustól elemelve idézik egyes mondatait. „Ferenc többször is hangsúlyozta, hogy ő az »egyház hűséges gyermeke«, ezért szavait mindig tágabb kontextusban, az egyház tanításait figyelembe véve kell értelmezni.”
Nagy visszhangot kiváltó kijelentés volt az is, amikor Ferenc pápa az ateisták lehetséges üdvözüléséről („Az Úr mindenkit megváltott vérével, nem csak a katolikusokat. Mindenkit, az ateistákat is.”) beszélt egy misén. A kijelentést természetesen sokan félreértették, de több szakértő is felhívta a figyelmet arra, hogy a pápa szavai egyáltalán nem jelentenek dogmatikai fordulatot.
Ferenc pápa elődjétől eltérő gesztusai mindig nagy médiafigyelmet kapnak: előfordult, hogy személyesen hívta fel telefonon híveit, hogy megmosta és megcsókolta az elítéltek lábát, vagy amikor megölelt és megcsókolt egy neurofibromatózis nevű kórban szenvedő súlyos beteget.
A pápa eddigi kommunikációja egy párbeszédre nyitott, haladó szemléletű egyházképet sejtet, de több szakértő is figyelmeztet arra, hogy ha túl sokat remélnek a Szentszék irányítójától, sokakat csalódás érhet később. Max Fisher, a The Washington Postban megjelent írásában például úgy fogalmaz, Ferencnek a szimbolikus gesztusok helyett inkább a hatékony diplomáciára kellene koncentrálnia.
A pápa következő évei választ adhatnak arra a kérdésre, hogy a gesztusokon túlmenően komolyabb változásokat is kezdeményez-e, például a papi cölibátus, a melegházasság, a nők egyházi szerepvállalása, vagy az abortusz ügyében. Egyelőre erről szó sincs. „Ferenc nem fog fordulni, nem fog változni, ebben biztos vagyok” – fogalmazott a vs.hu-nak adott interjúban Kiss Ulrich jezsuita szerzetes.
Újraszabta a régi ruhát
Ferenc pápa egyéves regnálása nem kímélt befolyásos személyeket és intézményeket, így például nekiment az átláthatatlan működéssel vádolt vatikáni banknak (IOR). A nagy tisztogatás mögött meghúzódó valódi szándékról is megoszlanak a vélemények. Míg a Ferenc döntéseit üdvözlők azzal érvelnek, hogy végre valaki szembe mer nézni a Vatikán belső problémáival, addig a pápa tevékenységét kritizálók szerint csak arról van szó, hogy Ferenc saját hatalmát akarja megszilárdítani a miniállam apparátusa élén.
2013 nyarán egyházi bizottságot nevezett ki az IOR átalakításának előkészítésére, ezzel párhuzamosan világi szakértőkből álló, gazdasági bizottságot bízott meg a Vatikán gazdasági-működési rendszerének egyszerűbbé és átláthatóbbá tételére. Idén februárban új intézményt hozott létre, az úgynevezett gazdasági titkárságot, ami jelentős és úttörő újításnak számít, mivel ezzel a lépéssel a gazdasági-pénzügyi hatáskört kivette a szentszéki államtitkárság kezéből. Ferenc tehát egyértelműen arra törekszik, hogy a Vatikán pénzügyeit a nemzetközi normáknak megfelelővé tegye, és elejét vegye a Szentszék gazdálkodását érintő rosszmájú pletykáknak.
A Vatikán-szakértő Érszegi Márk Aurél elmondása szerint ezek a folyamatok már XVI. Benedek alatt megkezdődtek, így Ferenc voltaképp elődje politikáját folytatja. Ezeket a bátor döntéseket azonban nyilván nem mindenki fogadta kitörő örömmel. Még novemberben kelt szárnyra a hír, miszerint a dél-itáliai Ndrangheta maffia, amelynek állítólag komoly kapcsolatai voltak a Vatikánban is, enyhén szólva sem repes az örömtől Ferenc gazdasági intézkedései miatt.
Zéró tolerancia
De nem csak a gazdaság területén lépett fel ilyen határozottan az argentin jezsuita. A gyerekmolesztálási ügyekbe keveredő papok is jelentősen csökkentették a katolikus egyház hitelét, és Ferencre már megválasztása után nagy nyomás nehezedett a gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények miatt. Mindenki kíváncsian várta, Ferenc folytatja-e a XVI. Benedek által meghirdetett zéró toleranciát.
Végül egyházi és világi tagokból létrehozott egy testületet, azzal a céllal, hogy kiszűrjék a pedofíliára hajlamos papokat, és hogy segítséget nyújtsanak az áldozatok családjainak. Ezzel a döntéssel azonban aligha sikerült elhallgattatnia a témában az egyházat kritizálókat. Anne Barrett Doyle, a BishopAccountability.org internetes oldal társigazgatója szerint a megválasztott pápának először a saját udvarában, Argentínában kellett volna rendet tennie. A dél-amerikai országban ugyanis az egyházi személyek által elkövetett pedofil cselekmények továbbra is kitárgyalatlan ügyek. Doyle közleményében épp emiatt szólította fel a pápát arra, hogy hozza nyilvánosságra az ilyen bűncselekményben érintett papok névsorát. Doyle-t a bizottság életre hívásának ötlete sem hatotta meg, hiszen véleménye szerint az új testület hatásköre is korlátolt lesz: a testület nem hozhat jogszabályokat, és a Vatikánon belül sem vizsgálódhat.
Az ENSZ gyermekjogi bizottsága még februárban tett közzé egy súlyos vádakat tartalmazó jelentést az egyházon belüli pedofíliáról. A világszervezet szerint a Vatikán rendre a katolikus egyház hírnevének megőrzését helyezte a gyermekek védelme fölé, és az utóbbi években olyan eljárásokat alkalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy papok büntetlenül követhessenek el gyerekek elleni erőszakot. A pápa megítélése nagyban múlhat azon, mennyire lesz sikeres az általa életre hívott bizottság. Ferenc azonban ezen a téren is újított, először fordult elő, hogy egy pedofíliával vádolt papot már azt megelőzően kizárjon az egyházból, hogy a bíróság jogerősen elítélje.
A hízelgéstől a szorongásig
Megválasztása után Ferenc pápa alaposan átrendezte a kúrián belüli erőviszonyokat, és fellépett az egyházi személyek fényűző életmódja ellen: ezek közül a legnevezetesebb lépés az volt, hogy felfüggesztette tisztségéből a limburgi püspököt, aki hárommillió dollárért építtette át a püspökségi palotát.
A New York Times riportja szerint a Vatikánon belüli hangulat alaposan megváltozott a márciusi pápaválasztó konklávé óta. A beszámoló szerint a kezdeti hízelgést először a bizonytalanság, később pedig a néha már üldözési mániába csapó félelem váltotta fel. A Kúrián belül olyan vad pletykák is szárnyra kaptak, hogy Ferenc hat jezsuita szerzetessel figyelteti a bíborosokat, püspököket. Egyesek szerint Ferenc egyetlen részleget sem fog kihagyni a tisztogatásból, és további fejek fognak hullani.
A félelmek részben jogosak, hiszen Ferenc korábban mozdíthatatlannak hitt személyeket mozdított el. Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó személyi döntés Raymond L. Burke, a Püspöki Kongregáció egyik tagjának félreállítása volt. Burke nyíltan hangoztatta melegházasság és abortuszellenes nézeteit, ám fő „bűne” valószínűleg az volt, hogy egy televíziós műsorban kritizálta a pápa programját, illetve ugyanitt a Vatikánban zajló folyamatokat kiszámíthatatlannak nevezte. Lehetséges azonban, hogy a sajtó látott csak ekkora konfliktust a két egyházi személy között. Érszegi szerint voltaképp csak annyi történt, hogy Burke lejáró mandátumát nem hosszabbította meg Ferenc, a többi fontos tisztségét viszont megtarthatta az amerikai bíboros.
Ferenc a konzervatív Bertone bíboros köreit is meggyengítette azzal, hogy Piacenza bíborost leváltotta a befolyásos Papi Kongregáció éléről. A hivatalos állásfoglalás szerint a bíboros magas kora volt az ok a váltásra, ám bennfentesek szerint Piacenzának azért kellett mennie, mert korábban élesen bírálta az új pápához amúgy közel álló brazil elődjét.
Érszegi véleménye szerint azonban ez az átalakulás természetes folyamatnak tekinthető, hiszen a kúria nem úgy működik, mint egy kormány. A Szentszék hivatalainak, testületeinek a pápa szolgálatában kell állnia minden téren, így egyáltalán nem meglepő, ha Ferenc inkább a saját, megbízható embereit ülteti befolyásosabb pozíciókba – vallja a Vatikán-szakértő. Inkább Ferenc gyors és határozott kormányzása jelenti a fő különbséget, hiszen XVI. Benedek például megvárta az adott mandátumok lejártát a személyi változtatásokkal.
