Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy Hong Kong-i lap szerint embertelen módon végeztette ki tavaly év végén nagybátyját Észak-Korea vezetője. Csang Szok Teket és öt társát meztelenül egy olyan ketrecbe zárták, ahol 120 kiéheztetett kutya volt. A kegyetlen kivégzés állítólag több mint egy órán át tartott, és 300 magas rangú vezető nézte végig Kim Dzsong Unnal együtt. A The Washington Post szerint a kutyás sztori kamu.
A Wen Wei Po című Hong Kong-i lap írt arról, hogy három napig éheztették azokat a kutyákat, amelyekkel széttépették Csang Szok Teket és öt szövetségesét – olvasható a Daily Mail Online-on.
Kim Dzsong Un nagybátyja kegyvesztetté vált, december 13-án végezték ki, miután egy rögtönítélő bíróság halálra ítélte. Csang Szong Tek korábban befolyásos volt, segítette Észak-Korea mostani diktátorának hatalomra jutását, de állítólag kísérletet tett az állam megdöntésére, illetve "nemkívánatos erőkből álló csoportot vezetett".
Családját is kegyetlenül megbüntették: az észak-koreai szokásoknak megfelelően büntetőtáborba küldték a hozzátartozókat, a hírek szerint több száz embert.
A 67 éves Csang Szong Tek kivégzése után több tízezer cikket távolítottak el internetes archívumaikból a phenjani sajtóorgánumok. Az észak-koreai televízióban sugárzott dokumentumfilmből pedig kivágták az összes, Csangot ábrázoló felvételt, vagyis úgy tűnik, igyekeznek teljesen megsemmisíteni az emlékét is.
Kim Dzsong Un újévi beszédében is megemlítette néhai nagybátyját. Azt állította, hogy a kivégzés Koreai Munkapárt határozott fellépését tükrözte az az ellenforradalmi elemekkel szemben.
Észak-Koreában a hírek szerint eddig is barbár módon végezték ki az elítélteket: a politikai foglyokat általában kikötözték, mielőtt gépfegyverrel agyonlőtték őket. Csang Szok Tek megölése azonban nemcsak azért volt kegyetlen, mert kiéheztetett kutyafalkát küldtek a meztelenre vetkőztetett elítéltekre, hanem azért is, mert haldoklásukat végig kellett nézni 300 felsővezetőnek. Ez megfigyelők szerint egyfajta üzenet volt azoknak, akiknek valaha is megfordult a fejükben a lázadás gondolata – derül ki a cikkből.
The Washington Post: sántít a sztori
Az amerikai napilap szerint valószínűleg nem igaz a kutyás kivégzésről szóló híresztelés, hiába van tele azzal az internet. A The Washingpont Post mindezt öt plusz egy érvvel próbálja alátámasztani.
Az első szerint forrás megjelölése nélkül közölte a hírt a Hong Kong-i Wen Wei Po című lap. Néhány kivételtől eltekintve a The Washington Post szerint a Hong Kong-i média hajlamos olyan szenzációhajhász történeket közölni, amelyekről utólag kiderül, hogy nem igazak. A Wen Wei Po állítólag a hitelességi listán a tizenkilencedik helyen áll a huszonegy lapból álló helyi piac rangsorában.
A második érv az, hogy a kínai média más szerkesztőségei nem kapták fel a hírt. A Wen Wei Po nem nevezhető a kínai kormányhoz közel álló lapnak, ez a jelző inkább a Xinhua hírügynökségre vagy a People’s Daily-re illik. Az amerikai lap szerint a kormányközeliség ebben az esetben azért fontos, mert a kínai kormány nagy valószínűséggel tudhatja az igazságot Csang Szong Tek kivégzésével kapcsolatban.
A harmadik érvelés szerint a dél-koreai média sem közölte a kutyás kivégzéses hírt, pedig ha valakik, ők biztosan megtették volna, ha igaz. Ráadásul a dél-koreaiaknak komoly információs forrásaik vannak az északiakhoz, különösen a hírszerzésnek.
A negyedik érv a történet időzítésével kapcsolatos. Majdnem egy hónapja eltették már láb alól az észak-koreai diktátor nagybátyját, de semmilyen hír nem jött kutyás borzalmakról az ázsiai médiából, csak most.
Az ötödik érv az, hogy Csang Szong Teket az eddig hírek szerint gépfegyverekkel agyonlőtték, vagyis olyan kivégzési módot választottak, mint a többi politikai fogoly nagy részénél tették. Ez a verzió sokkal hihetőbb és „életszerűbb”, már csak azért is, mert jól mutatja, milyen sokat adnak a hadseregre Észak-Koreában, illetve maga az elítélt is egykor magasa rangú katonai vezető volt.
A hatodik pont már inkább már csak némi „humorbonbon” a The Washington Post cikkében. Karl Sharro közel-keleti szakértőre hivatkoznak, akik szerint ott sántít a történet, hogy ugyan ki lett volna képes megszámolni a kutyákat egy olyan helyzetben, mint amilyen az állítólagos kivégzés volt.
