A volgográdi két merényletet elemzők egyértelműen Doku Umarov csecsen iszlamista hadúrhoz kötik, akinek célja, hogy a szocsi olimpia közeledtével magára vonja a nemzetközi figyelmet. Umarov 2007-ben kiáltotta ki a térségben saját „Kaukázusi Emirátusát”, azóta több súlyos merénylet elkövetéséhez is köze volt. Kérdés, a rendkívüli intézkedések garantálják-e a játékok biztonságát.
Katasztrófába fordul-e Vlagyimir Putyin „nagy kísérlete”, hogy a szocsi olimpiát felhasználva országát ismét nagyhatalmi pozícióba helyezze? – ez lehet az egyik fő kérdés a karácsonyi időszakban elkövetett két volgográdi öngyilkos merénylet után. Az elemzők – így a BBC részéről Daniel Sandford – egyértelműen Doku Umarovhoz, az észak-kaukázusi térségben ma is aktív csecsen vezérhez kötik a dél-orosz város pályaudvarán, és egy buszon elkövetett öngyilkos merényleteket, melyekben összesen legalább 31 ember halt meg, a sebesültek száma több tucat.
Doku Umarov 2007-ben hozta létre az észak-kaukázusi térségben úgynevezett „Kaukázusi Emirátusát”, amelynek állítása szerint saját hadserege, titkosszolgálata, és iszlám törvények alapján működő bírósága is van. Annyi bizonyos, hogy az egyébként egymással laza kapcsolatban álló helyi szervezetekre épülő „emirátus” vezetése aktív kapcsolatot tart az al-Kaidával, és Umarov önmagát is a globális iszlám dzsihád egyik vezetőjének tartja. Umarov már a 2010. márciusi – 40 ember életét követelő – moszkvai metrórobbantások után (lásd keretes írásunkat az elmúlt évek legsúlyosabb merényleteiről) videóüzenetben fenyegette meg az orosz vezetést, hogy további öngyilkos támadások következnek, ha nem kap függetlenséget emirátusa.
"Gesztus"
Ennek ellenére a 2011-es orosz parlamenti választásokat követő ellenzéki tüntetéshullám után Umarov maga szólította fel embereit a merényletek felfüggesztésére, mondván, harcuk nem az orosz emberek, hanem az állam vezetői ellen irányul, és a megmozdulások bizonyítják, hogy az orosz nép nem támogatja a putyini rendszert. Az orosz vezetés azonban semmilyen módon nem értékelte a gesztust, tárgyalni továbbra sem volt hajlandó Umarovval, az észak-kaukázusi köztársaságokban végrehajtott célzott likvidálások is folytatódtak a különleges erők részéről, így Umarov 2013 júliusában visszavonta a „merénylet-moratóriumot”, és bejelentette, hogy az olimpiát minden eszközzel megpróbálják megakadályozni.
A két mostani volgográdi (és a december 27-i pjatyigorszki, illetve az október 21-én szintén Volgográdban elkövetett) merénylet egyértelműen ebbe a sorba illeszkedik, de ezek, illetve az „emirátus” kikiáltása is jelzik, hogy az elmúlt években a korábban egyértelműen Csecsenföldhöz köthető iszlám terror túlnőtt a köztársaság határain, és az egész észak-kaukázusi térségre kiterjed már. A még a támadási moratórium előtt a domogyedovói repülőtéren, vagy a Moszkva–Szentpétervár között közlekedő gyorsvasút egyik szerelvényén végrehajtott öngyilkos robbantás is annak bizonyítéka volt, hogy a terroristák az orosz fővárosban, vagy annak térségében, kiemelten őrzött létesítményeket is képesek támadni.
Elemzők szerint ugyanakkor a mostani két volgográdi eset azt is jelezheti, hogy Umarovék meggyengültek a korábbi évekhez képest, és hasonló akciókra már nincs kapacitásuk: a volgográdi pályaudvaron az öngyilkos merénylő még a fémkereső kapu előtt felrobbantotta magát, amikor úgy érezte, gyanús lett a rendőröknek (ha bejut a zsúfolt peronokra, valószínűleg sokkal több a halálos áldozat), egy buszon robbantani pedig nem kíván túl nagy logisztikai teljesítményt, ezek ilyen szempontból egyértelműen könnyebb célpontok, mint egy jól őrzött, bekamerázott metróállomás, vagy repülőtér.
Az utóbbi évek súlyosabb merényletei |
2009. november 27.: Bomba robban a Moszkvát Szentpétervárral összekötő nagy sebességű vasút egyik szerelvényén, a Nyevszkij Expersszen. A merényletben 27-en halnak meg, és 95 sérült van. Hivatalosan senki nem vállalja a felelősséget, de az orosz biztonsági erők 2010 március 3-án egy támadásban hét embert ölnek meg, akiknek állításuk szerint köze volt a merénylethez, köztük Umraov egyik szövetségesét. |
Emiatt vélhetően magát az olimpiát sem lesznek képesek megtámadni (bár a terroristák türelmét, előrelátását nehéz lenne alábecsülni az Ahmad Kadirov csecsen elnök elleni 2009 május 9-i merénylet óta: Kadirovot és kísérete öt másik tagját a grozniji stadionban robbantották fel, amikor a Győzelem-napi ünnepségek folytak, mint később kiderült, a robbanószerkezetet még évekkel korábban helyezték el a dísztribün egyik vasbeton gerendájába, amikor felújítási munkálatok folytak). Szocsi azonban gyakorlatilag zárt várossá válik az olimpia idejére: autóval csak a helyiek, és a különleges engedéllyel bírók juthatnak be, ezen kívül csak vonattal, és repülővel, személyes regisztrációt követően lehet a játékok helyszínére utazni, és természetesen minden jegyvásárlót is regisztrálnak. A játékok közvetlen megtámadása azért is kevéssé valószínű, mert Umarov akciói eddig – az egyetlen, domogyedovói eset kivételével – nem irányultak külföldiek ellen.
Az azonban egyáltalán nem kizárt, hogy Umarovék a játékok idején, ha nem is Szocsiban, de a környező településeken (így akár ismét Volgográdban is), könnyebb célpontok elleni „helyettesítő merényletekkel” igyekeznek majd magukra vonni a világ figyelmét. Ha így történik, az Oroszország nagyhatalmi státusát, erejét demonstrálni hivatott játékok könnyen rémálommá válhatnak: az irdatlanul drága, 50 milliárdos költséggel járó beruházások (ezekből becslések szerint 7,4 milliárd dollárnyi megrendelés „véletlenül” Putyin egyik gyerekkori barátjának, Arkagyij Rotenbergnek jutott, aki egy interjúban azt mondta, szerinte Putyint egyenesen a jóisten küldte az oroszoknak) mellett eddig a hírek leginkább az erőszakkal kitelepített, víz, villany nélküli szükséglakásokba zsúfolt helyiekről, az okozott környezeti károkról, korrupcióról szóltak, így az olimpia nemzetközi sajtója már azelőtt nagyon rossz volt, hogy az orosz parlament idén elfogadta a melegeket kriminalizáló törvényt. Utóbbi miatt már most lemondta a részvételét az olimpián a német és a francia elnök, és várhatóan még egy sor külföldi államfő távol marad, hiába kezdett Putyin az elmúlt hetekben „napfény politikát”, és engedte szabadon Mihail Hodorkovszkijt, vagy a Pussy Riot bebörtönzött tagjait.
Egy ilyen negatív indítás után, ha a térségben megszaporodnak a merényletek a következő időszakban, könnyen elképzelhető, hogy az olimpia sokkal inkább szól majd a biztonsági aggodalmakról, az elmaradt nézőkről, és protokoll vendégekről, mint az „orosz nagyságról”. És akkor arról még nem is beszéltünk, mi történik, ha az egyébként mediterrán üdülőközpontnak számító Szocsiban nem lesz elég hideg, nem lesz elég hó. Igaz, ezt a putyini hatalmi gépezet „pénz nem számít!” alapon nyilván kezeli majd valahogy, Umarovékat viszont a jelek szerint egyre kevésbé képes.