Így éltek a deportált melegek a fasiszta Olaszországban
75 évvel ezelőtt a fasiszta kormány hozta létre Olaszország első nyíltan meleg közösségét – a melegeket degeneráltaknak titulálták, és az adriai-tengeri Tremiti-szigetekre száműzték őket.
1938-ban a szicíliai Catania rendőrségi elöljárója 45 homoszexuálisnak hitt férfit vitetett a Szicíliától 600 kilométerre az Adriai-tengeren fekvő San Domino szigetére, ahol börtönhöz hasonló körülmények között tartották őket – írja a BBC a második világháború egy erősen elhallgatott eseményével kapcsolatban.
A szigetre megbilincselve érkeztek, majd közös hálótermekben helyezték el őket, ahol nem volt sem elektromosság, sem folyóvíz. A szigeten élők "lányoknak" nevezték az oda deportált meleg férfiakat, akikkel semmilyen kapcsolatuk nem volt.
A férfiakat este nyolc óra után nem engedték ki a hálótermükből, és a rendőrség felügyelte őket. Egy ott fogva tartott férfi azonban azt mondta, a szigeten egymás között legalább fel lehetett vállalni nyíltan a homoszexualitásukat, színjátszottak, együtt ünnepeltek, és akár női ruhákban is járhattak, sőt, szerelmek is szövődtek köztük.
A szigetre deportálás előtt ugyanis a fasiszta Olaszország férfiideáljával gyökeresen szemben állt az, ha valaki meleg volt, ezért nem is vállalhatta fel másságát.
A második világháború végével azonban a szigetről is hazamehettek az oda száműzött férfiak, és egyféle házi őrizetbe kerültek az otthonukban.
Bár más szigetekre is deportáltak melegeket Olaszországból, San Domino szigete volt az egyetlen, ahol csak melegek voltak, melegjogi aktivisták pedig most emléktáblát helyeztek el a szigeten az egykori közösség és a fasiszták melegekkel szembeni intézkedéseinek emlékére.