Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amerika álhősnője tanár lett, a cipődobáló újságíró árvaház-alapításba fogott, Amerika megmentője pedig belebukott egy nőügybe. Emlékszik a magyar sofőrt gyilkoló megkattant amerikai katonára vagy az öltönyhöz katonai bakancsot húzó pancser kormányzóra? Íme tíz emlékezetes arc a pont tíz éve kezdődött iraki háborúból.
Szaddám Huszein. Az iraki diktátort nem kell bemutatni senkinek. Azonban mégis sajátos, ahogy uralma összeomlott, őt pedig egy rókalyukból rángatták elő nyolc hónap bujkálás után, majd némi nemzetközi felháborodással körítve egy iraki bíróság halálra ítélte és felakasztotta.
Szaddám országának elmebeteg külsőségei egy csapásra omlottak össze az amerikai és koalíciós erők támadásakor. Hatalmas hadserege pár hét alatt feladta a harcot, ő pedig eltűnt, hogy 2003 december végén egy föld alatti lyukból rángassák elő egy tanyán, miközben uralmának monumentális díszletei közé az amerikaiak telepedtek be, emlékműveit pedig ledöntötték az irakiak.
Szaddám felett az irakiak ítélkeztek, az ellene felhozott vádpontok felölelték egész életművét a kurdok elleni erőszaktól kezdve a mezopotámiai síkság lecsapolásáig. Végül 2006. december 30-án egy 1982-es mészárlás miatt akasztották fel. Néhány év múlva a hasonló életutat bejárt Kadhafi is hasonlóképp végezte, bár ő a bíróságig sem jutott el, egykori népe a megtaláláskor végzett vele.
Abu Muszab az-Zarkávi. Az iraki háború igazolásához a Bush-adminisztráció által összetalicskázott, gyenge lábakon álló érvek egyike az állítólagos Szaddám-al-Kaida kapcsolat volt. Ennek kulcsfigurájaként Abu Muszab az-Zarkávi jordániai származású terroristavezért emlegették a Pentagonban.
Mint utóbb kiderült, a vegyi fegyverekhez hasonlóan a Szaddám–Zarkávi-tengely sem létezett. Zarkávi viszont az amerikai bevonulás után alaposan ráerősített a róla kialakított főgonosz-képre. Az al-Kaida helyi erős embereként háborút hirdetett az iraki síiták és az amerikaiak ellen. Öngyilkos merényletekkel és lefejezésekkel öregbített hírnevének két 230 kilós bomba vetett véget, melyeket rejtekhelyére dobtak 2006 júniusában.
Paul Bremer III. A Szaddám megdöntése utáni átmeneti kormányzat vezetője két dologgal írta be magát a történelembe. Az egyik, hogy rendszeresen öltönyhöz húzott sivatagi katonai bakancsban jelent meg a nyilvánosság előtt, a másik, hogy neve összeforrt a gyors katonai siker után évekig tartó káoszba fulladó iraki „demokráciaexporttal”.
Bremer 2003 májusától 2004 júliusáig állt az átmeneti kormányzat élén. Kritikusai szerint lépései, melyekkel felszámolta az iraki hadsereg és közigazgatás szervezetét, hozzájárultak ahhoz, hogy véres káosz uralkodjon el az országban. Emellett súlyos vádak érték az iraki újjáépítésre szánt dollármilliárdok kezelése, korrupció és pazarlás, valamint a Blackwater és más fegyveres biztonsági cégek erőszakoskodásai miatt is.
David Petraeus. A kétezres évek közepére úgy tűnt, hogy Irak reménytelen káoszfölddé változik, amibe beletörik Amerika bicskája. A különféle iszlám csoportok és szekták egymás és a szövetséges erők ellen is véres harcot folytattak. Folyamatosak voltak az emberrablások és az öngyilkos merényletek, melyekben rengeteg amerikai katona vesztette életét.
Ekkor jött David Petraeus tábornok. Az iraki koalíciós erők újonnan kinevezett parancsnoka a 2007-es év során a csapatok létszámának jelentős megnövelésével és a különféle egymás ellen is harcoló iraki milíciák kijátszásával nagyjából egy év alatt lecsillapította a káoszt. Ennek köszönheti az USA, hogy elkerülték a bukást, és sikerült kivonulniuk Irakból. Petraeusból hőst csináltak, jelölték az év emberének, elnökjelöltségéről spekuláltak. Ekkor viszont már érett a később szárba szökkenő intim viszonya Paula Broadwellel, mely 2012 őszén romba döntötte az addigra már CIA-vezető szupertábornok karrierjét.
Jessica Lynch. A 19 éves katonalány azután vált egy amerikai Zoja Koszmogyemjanszkajává, hogy három nappal a háború kezdete után Nászirija mellett egy karbantartó alakulathoz tartozó egysége rossz irányba fordult egy kereszteződésnél, és az iraki hadsereg csapdájába esett. A véres rajtaütésben 11 amerikai katona esett el. Jessica Lynch megsebesült, és fogságba esett. Néhány nap múlva egy amerikai kommandó szabadította ki a nászirijai Szaddám Kórházból.
Miközben Jessica lábadozott, a sajtóban egy hollywoodi filmbe illő történet kapott lábra a 19 éves katonalányról, aki Rambo módjára szembeszállt az irakiakkal. Jessyca Lynch azonban egy csapásra agyonvágta saját hőskultuszát, mikor a nyilvánosság elé állva kijelentette, hogy egy lövést nem adott le, és ő egyszerűen csak egy túlélő. Ezzel okozott némi felháborodást az őt hősként tisztelők körében, de ha minden igaz, ma már általános iskolai tanárként él boldogan Nyugat-Virginiában.
Bogdán Tibor. Sajnálatos és furcsa történet volt a nagyradai Bogdán Tiboré, akit egy megkattant amerikai katona lőtt agyon az egyik iraki katonai táborban, 2009. március 26-án. A Zala megyei faluból származó férfi másodszor dolgozott Irakban a Toifor tisztasági vállalat sofőrjeként. A munkából családja életútját akarta egyengetni.
Bogdán Tibor a Toifor második magyar halottja volt Irakban. Kollégáját, Varga-Balázs Pétert 2003 novemberében lőtték le szintén amerikai katonák. Csakhogy míg őt azért lőtték le, mert a felszólítások ellenére sem állt meg egy ellenőrző pontnál, Bogdán Tibort tévedésből ölte meg egy mentális problémákkal küzdő katona. Carl Stovall tizedest hadbíróság elé állították az USA-ban, azonban éppen mentális állapotára hivatkozva nem találták bűnösnek. Az eset idején 25 éves katonánál különféle, már korábban is meglévő pszichés zavart állapítottak meg, melyekhez hozzájárulhatott a háborús stressz is. Az eljárás során többek közt azt állította, hogy öngyilkos merénylőnek nézte Bogdánt, és ezért lőtte agyon.
Nagy Richárd. Az iraki háborúból Magyarország sem maradt ki, 2003-ban szállítózászlóaljat küldtünk az országba. 2004. június 17-én a zászlóalj egyik konvoját pokolgépes támadás érte, melyben életét vesztette Nagy Richárd szakaszvezető.
Nagy Richárd a honvédség első és egyetlen iraki hősi halottja volt, hosszú idő után az első magyar katona, aki háborús körülmények között vesztette életét. Halála minden bizonnyal nem erősítette meg az amúgy is sokat kritizált iraki misszió itthoni legitimációját. 2004 novemberében az országgyűlés leszavazta a misszió meghosszabbítását, karácsonyra minden magyar katona hazatért Irakból.
Muntaszir az-Zaidi. Az ismeretlen iraki zsurnaliszta 2008. december 14-én került a 15 perc hírnév rivaldafényébe, mikor George W. Bush amerikai elnök és Núri al-Máliki iraki miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján egyszer csak lekapta a cipőjét, és megdobta vele amerikai államfőt azt kiáltva, hogy „ez a búcsúcsók az iraki néptől, te kutya”.
Zaidit az arab világ hősként ünnepelte, az iraki bíróság azonban három év börtönre ítélte. Ebből végül csak egyet kellett leülnie, de jó magaviseletéért 9 hónap után szabadulhatott. Szabadulása után azt mondta, hogy fogva tartása alatt többször is megkínozták. 2009-ben azt is bejelentette, hogy humanitárius szervezetet hoz létre, többek között árvaházak építésére.
Lynndie England. 21 éves lányok gyakran tűnnek fel partifotókon pózolva, és az sem ritka ilyen korban, hogy valaki eszméletlen részeg cimboráival fotóztatja magát. Lynndie England azonban meztelen, kutyapórázra kötött iraki férfiakkal fotózkodott.
2004 tavaszán kezdett el arról cikkezni az amerikai sajtó, hogy az amerikaiak által kézbe vett bagdadi Abu Graib börtönben brutális és megalázó kínzásokkal vallatják a terror- és egyéb vádakkal fogva tartott irakiakat az amerikai hadsereg katonái. A kiszivárgott, mára ikonikussá vált felvételeken iraki férfiak láthatóak meztelenül, különféle megalázó pózokban, elektrosokkra kötve vagy maszturbálásra kényszerítve, mellettük amerikai fogvatartóikkal.
A kínzások miatt Lynndie-vel együtt tizenegy katona került hadbíróság elé. Lynndie England végül három év börtönt kapott, és kicsapták a hadseregből. Sorsa később sem alakult túl vidáman. Poszttraumás szindrómában, szorongásokkal szenvedett, antidepresszánsokkal kezelték, és munkanélküli is volt. 2009-ben könyvet jelentetett meg, melyben megpróbálta magyarázni a bizonyítványát.
A contractor. Az iraki háború emblematikus figurái közé mindenképp odakívánkozik a homokszínű nadrágot viselő, szakállas, napszemüveges, füldugós, állig felfegyverzett figura, a contractornek vagy némiképp pontatlanul zsoldosnak hívott „civil” biztonsági erő.
Bár a jelenség nem új keletű, de az iraki háború lett az állatorvosi lova a háborúk „privatizációjának”, amikor a katonaság a legszigorúbban vett műveleti feladatokon kívül lényegében mindent magáncégekre bíz, a katonák élelmezésétől kezdve a fontos személyek és objektumok őrzésééig. Az iraki háborúban ez a jelenség teljesen elharapózott, és komoly kritikákat váltott ki. A hatalmas összegű megrendelések remek korrupciókeltetővé váltak, ami különösen kellemetlen tud lenni egy háborús övezetben.
A legtöbb gondot azonban minden bizonnyal a katonai contractorök, „zsoldosok” okozták. A Blackwater és hasonló fegyveres biztonsági cégek a legkülönfélébb nációjú egykori katonákat, fegyvermániásokat és egyéb válogatott legényeket vonzották Irakba. Önkényeskedéseik, erőszakos fellépésük gyűlöltté tette őket az iraki lakosok körében, és nemzetközi szinten is sok kritikát kapott.
Az iraki háború szörnyűségeinek egyik legemlékezetesebb esete is hozzájuk fűződik. 2004. március 31-én Faludzsa városában iraki felkelők megtámadták a Blackwater egyik konvoját, négy zsoldost elkaptak, meglincseltek, és megégetett, lefejezett holttestüket felkötötték az Eufrátesz hídjára. Az amerikai hadsereg a rend helyreállítására kénytelen volt ostromot indítani a város ellen. Az értelmetlen vérontás példaképévé váló akciót félúton lefújták, de hét hónap múlva újra megkísérelték, ezúttal sikerrel.
