Szlankó Bálint, a Szíriában elrabolt magyar újságíró néhány nappal korábban érkezett Szíriába Törökország felől, ahol a romos Aleppóba ment, majd január 22-én reggel egy mexikói és egy baszk újságíróval (Témoris Greckóval és Andoni Urdangarínnal), egy tolmáccsal és egy fegyveres kísérővel indultak el az Izaa frontra, hogy megnézzék, mik a fejlemények, ugyanis előző éjszaka lövéseket hallottak abból az irányból - írja az Indexen közölt beszámolójában maga Szlankó.

"Éppen kiszálltunk volna a kocsiból, hogy gyalog haladjunk tovább, amikor balról egyszer csak megjelent egy símaszkot viselő, fekete ruhába öltözött alak, és hangosan kiabálva egy Kalasnyikovot tartott a vezetőülésen ülő Áref arcába" - írja az újságíró. "A következő másodpercek olyanok voltak, mint valami rossz vicc, egy félreértés – biztosan csak összekevernek minket valakivel, gondoltam bizonytalanul, ahogy talán egy tucat ember körülvette a kocsit, mind fekete símaszkban, pisztolyokkal és karabélyokkal, üvöltözve; egy fél pillanatig még majdnem el is nevettem magam, úgy néztek ki ezek az alakok, mintha egy Monty Python-jelenetből ugrottak volna elő."

"Alig néhány másodperc leforgása alatt kirángattak minket a kocsiból, hátrabilincselték a kezünket, bekötötték a szemünket és belöktek minket két különböző autó hátsó ülésére. Andonit és Árefet néhányszor megütötték. Az egész teljesen szürreális volt, egyben persze rémisztő is: rögtön azokra a kollégáimra gondoltam, akik korábban – gyakran hónapokkal korábban – eltűntek Szíriában és még mindig nincsenek meg" - meséli Szlankó az elrablás pillanatait.

Az újságírókat végül a város másik felében egy pincébe vitték, ahol átkutatták őket, mindent elvettek tőlük, ami a zsebeikben volt, valamint az öveket, az egyikük szemüvegét és a kabátokat is. Végül egy alkalmi börtöncellába kerültek, ahol enni is kaptak, valamint egyszer a mosdóba is kimehettek. "A gondolattól, hogy a családom min mehet keresztül, ha megtudják, szabályosan rosszul lettem" - írja az újságíró, akit mintegy 12 órán át volt fogságban.

"Aztán az egész dolog szinte olyan hirtelen ért véget, ahogy elkezdődött" - írja Szlankó, késő este ugyanis újabb emberek jelentek meg, majd bekötött szemmel kivezették őket az épületből és ismét autóba ültették őket. "Egyikük azt mondta, bizonytalan angolságával, hogy most hazavisznek minket; mintha még valami olyasmit is mondott volna, hogy tévedés volt az egész. Ez nagyon megnyugtató volt, bár a furgonban mögöttünk ülő fickók által a tarkónknak szegezett puska már sokkal kevésbé. A kocsi elindult, és elkezdett keresztülszáguldani az éjszakán, majd egyszercsak megállt. Levetették a cipőnket – ajjaj, ez nem jó, gondoltam magamban –, kiszállítottak a kocsiból – rémisztő pillanatok –, majd visszaugráltak és elhajtottak" - írta az elrabolt újságíró.

A három újságírót a fronthoz közel tették ki, ahol segítséget kértek egy fiatalembertől. Végül felkelő fegyveresek vitték őket vissza a legnagyobb felkelő csoport főhadiszállására.

"Továbbra sem tudjuk, kik és miért raboltak el minket, és azt sem, hogy miért engedtek el. Különböző hipotézisek versengenek egymással, és van köztük pár olyan, ami meglehetősen ijesztő" - írja Szlankó Bálint, aki hozzáteszi, "az biztos, hogy Szíria veszélyesebb újságírók számára, mint valaha. Innentől mindent máshogy kell csinálni – vagy az is lehet, hogy sehogy".