Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Denverben, közép-európai idő szerint hajnali háromkor kezdődik az amerikai elnökjelöltek első televíziós vitája, amelyet majd két másik követ: 16-án New York államban, 22-én pedig Floridában. Az első vita témája a belpolitika, ám mivel az összecsapások közül ennek a legnagyobb a nézettsége, a nagy kérdés az, hogy sikerül-e Barack Obamának, illetve Mitt Romneynak szóba hozni a neki különösen jó, a másiknak azonban kínos témákat.
Igazából senki sem tudja, milyen hatása lesz a két amerikai elnökjelölt ma kezdődő, három felvonásos televíziós vitasorozatának. Korábban egyértelműen ezek voltak a kampány fénypontjai, főként az első – olyan, mint az amerikaifutballban a Super Bowl, amint egy amerikai elemző fogalmazott. Ám hiába volt már négy éve is a korteskedés egyik legfőbb eszköze az internet, igazából az idei az első kampány, amikorra a közösségi hálók totálisan befonták az amerikai társadalmat, így nagy kérdés, miként befolyásolja majd ezt a viták lecsapódását.
Az újságírást és kommunikációt oktató, dél-kaliforniai USC Annenberg Schoolon előadó Thomas Hollihan professzor szerint a közösségi oldalak felgyorsítanak mindent, ami szóba kerül, pillanatok alatt terjednek el hibák vagy viták utáni értékelések, ezek hatása tehát nyomban lecsapódik. Mindez abban azt jelenti, hogy az apróbb bakiknak is sokkal nagyobb hatásuk lehet azokra, akik még nem döntötték el, kire szavaznának. Másfelől – tette hozzá az egyetem elemzése szerint, a közösségi hálók leginkább abban játszanak majd szerepet, hogy megerősítsék a már elkötelezettek nézeteit. „A liberálisok azt fedezhetik majd fel, hogy ismerőseik javarésze ugyanazt vallja, mint ők, és ugyanez igaz a konzervatívokra is. Alapvetőn ugyanis azoktól várunk megerősítést, akiket már elfogadtunk” – magyarázta a szakértő.
A szintén az egyetemen oktató Gordon Stables szerint a közösségi médiának köszönhetően a szavazóknak igazából nem is kell megvárniuk a viták végét, és máris érzékelhetik a közösségi média jelenlétét. A jelöltek idézetei, egy jelentősebb momentumok ugyanis gyakorlatilag azonnal felkerülnek a különböző oldalakra, és elkezdenek terjedni.
Mindez nyilvánvalóan csak erősíti Barack Obama és Mitt Romney, illetve stábjaik óvatosságát a helyi idő szerint szerda esti denveri vita előtt. Ha mást nem, legalább azt el kell kerülniük, hogy csalódást okozzanak. Nem véletlen, hogy – mint arról a Time magazin beszámolt - a televíziós összecsapás előtt mindkét jelölt elkezdte a másikat dicsérni. „Obama elnök kivételes szónok, akit széles körben a modern történelem legtehetségesebb politikai kommunikátorának tartanak” – jelentette ki például Beth Myers, Mitt Romney egyik főtanácsadója, mire maga az elnök válaszolt, aki vasárnap este Las Vegasban beszélt arról, mennyire remek debattőr Romney kormányzó, hozzátéve: „én ebben csak OK vagyok”. (Hogy ezt pontosan miből tudja, nehéz lenne megmondani, a denveri ugyanis csak a negyedik alkalom lesz, hogy a két politikus személyesen találkozik.)
Az elnök azonban e tekintetben kétségtelenül hátrányban van. Hiába a stáb próbálkozásai arra, hogy Obamát gyengébbnek állítsák be, a megkérdezett amerikaiak között kétszer annyian várják az elnök „győzelmét” a vitában, mint ahányan ennek ellenkezőjét. Ez pedig azzal is jár, hogy Romneynak már egy tisztes szereplés is a várakozások felülmúlását jelentheti, és új támogatókat hozhat.
Romneynak mindenképpen jókora hajrára van szüksége a kampány utolsó öt hetében, és persze a vitákban. Ezért jöhet neki jól, hogy denveri párbaj fő témája a belpolitika, ezzel párhuzamosan pedig megkerülhetetlenül a gazdaság is, illetve kulcskérdés lesz az egészségügy. Itt kellene meggyőznie ugyanis az embereket arról, hogy képes lenne jól menedzselni az ország ügyeit, ráadásul nemcsak a gazdagok, hanem mindenki javára. Márpedig a Reuters és az Ipsos közös felméréséből az derült ki, hogy ha arról kérdezik a szavazókat, ki kezelné jobban a gazdaságot, ki teremthet több munkahelyet, akkor Obama hét százalékkal áll jobban kihívójánál. És ez a különbség még nagyobb (11 százalék), ha az adópolitika kerül szóba, 13 pedig a társadalombiztosítási ügyekben. Az elnök stábja által érzéketlen milliomosként leírt Romney messze lemarad, ha arról kérdezik az embereket: ki a szerethetőbb jelölt, és ki érti meg jobban az embereket.
Ebből a szempontból tehát megint csak kulcsfontosságú lehet az első vita, amelyet a várakozások szerint ötvenmillió amerikai követ majd a tévében. Kevin Madden, a republikánus jelölt egyik főtanácsadója szerint azt kell elérniük, hogy az emberek a vita után a tévé elől felkelve azt mondják: „Romney megérti a gondokat, amelyekkel nap mint nap szembesülök, és megoldásai is vannak az ország előtt álló kihívások leküzdésére.”
Hogy erre mennyi esély van, a vita előtt aligha mondható meg. Mint Peter Brown, a Quinnipiac Egyetem pártatlannak tartott felmérését készítő csoport vezetője a Reuters szerint fogalmazott, „sosem látott még olyan sikeres munkát, mint amilyet a Fehér Ház végzett az ellenfél negatív képének felépítésében”. Viszont a Reuters felmérése szerint a választók tíz százaléka még mindig kész megváltoztatni véleményét, ha a valamelyik jelölt meggyőzőbb lesz a tévében. Országos szinten pedig az elnöknek nincs ennyi előnye, a legutóbbi felmérések szerint 3 százalékkal vezet (49-46), ami hibahatáron belül van. Az elektorok számát tekintve – a CNN szerint - az összes 538-ból az Obama-tábor most 237-tel számolhatna, míg Romney 191 elnökválasztó vokssal, és 110 szavazat sorsát nem lehet még megjósolni.
| Négy vita, amely választást döntött el |
1960 – Kennedy kontra Nixon Önmagában a jelenet, amelyben a fiatal és energikus, John F. Kennedy a megjelent a képernyőn a fáradtnak, zavartnak tűnő Nixon mellett, eldöntötte a vitát. Azok, akik rádión hallgatták a párbajt, úgy érezhették, hogy inkább döntetlen volt a vetélkedés, ha nem volt jobb kicsit a republikánus. A látvány azonban egyértelműen Kennedy mellett szólt.
Ford jó volt az első vitán, a másodikon azonban kapott egy kérdést Kelet-Európa szovjet uralmáról. Eleve élt a közvéleményben egy tudat a nem túl okos Fordról, ehhez jött a nyilvános kudarc, amikor közölte: nincs szovjet dominancia Kelet-Európában. Mint arra a CNN összeállítása emlékeztet, az felmérések szerint közvetlenül a vita után Ford veresége nem volt egyértelmű, bakija folyamatos emlegetése azonban utóbb átállította a közvéleményt. 1984 – Mondale kontra Reagan A két jelölt első vitáján Reagan túl öregnek tűnt, meglátszott rajta, hogy minden idők legidősebb elnökjelöltje. Úgy tűnt, hogy néhány kérdés zavarba hozza, válaszai nem voltak egyértelműek, így a sajtó egyik fő témája a következő napokban az elnök kora volt. A következő témán, amikor Reagannek feltették az „Ön szerint a kor problémát jelent?” kérdést, ő előrukkolt előkészített válaszával: „Nem fogom kihasználni…vetélytársam fiatalságát és tapasztalatlanságát”. Mondale gyakorlatilag a vita után tudta: nemcsak a szócsatát veszítette el, hanem alighanem a választást is. 1992 – Id. George Bush kontra Clinton A hivatalban lévő elnök többször ránézett vita közben az órájára, amitől a nézőben az az érzés támadt, hogy unja az egészet, nem érdekli, amiből sokan azt a következtetést vonták le, hogy nem érintik meg az ország és az emberek gondjai. Később azt nyilatkozta, hogy ilyenkor az jutott eszébe: mennyire utálja ezeket a vitákat. A kihívóról, Bill Clintonról ugyanakkor sugárzott az empátia. |
