Az EU-ellenes konzervatív jobbszárny által beterjesztett - 100 ezernél több választó által aláírt petícióval is alátámasztott - indítványt a kormánykoalíciót alkotó Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták, valamint az ellenzéki Munkáspárt egyaránt ellenezte, vagyis a koalíció győzelme mindvégig biztosra volt vehető.

A népszavazási kezdeményezést azonban a hétfőn rendezett, éjszakába nyúló vitanap utáni voksoláson 111 képviselő támogatta, miközben a kormánykoalíciónak a 650 fős alsóházban 83 fős többsége van. A brit alsóházban nincs elektronikus szavazás, így kedd hajnalig nem volt hivatalos kimutatás arról, hogy ki hogyan szavazott, de nem hivatalos becslések alapján 80-81 konzervatív képviselő voksolhatott a kormány ellen.

Ha ez a szám helytálló, az azt jelenti, hogy David Cameron konzervatív párti miniszterelnök - jóllehet a szavazást kényelmes többséggel megnyerte - csak a liberális koalíciós partner és az ellenzéki Munkáspárt támogatásával tudta visszaverni saját alsóházi hátországának lázadását. Ez az alig másfél éve kormányzó konzervatívok messze legnagyobb belső lázadása a tavaly májusi választási győzelem óta.

AP

Ed Miliband, a Munkáspárt vezetője és miniszterelnök-jelöltje az eredményt kommentálva kijelentette, hogy a kormányfő "megalázva" került ki a népszavazási vitából és az azt követő képviselői szavazásból.

Miliband mindazonáltal egyetértett Cameronnal abban, hogy a jelenlegi válságos időszak nem a megfelelő pillanat a brit EU-tagságról szóló referendum meghirdetésére, mert az csak még tovább erősítené a bizonytalanságot az unión belül.

Nagy-Britannia 1973-ban lépett be az akkori európai gazdasági közösségbe, és 1975-ben már rendeztek egy utólagos népszavazást a brit tagság fenntartásáról; a választók akkor nagy többséggel a bennmaradásra voksoltak.

Az azóta végbement - a súlyos adósságválságban vergődő euróövezet kínlódása és a bevándorlással kapcsolatos éles viták által is vezérelt - gyökeres lakossági hangulatváltás miatt azonban biztos, hogy egy újabb brit referendumon egészen más eredmény születne.

A Konzervatív Párt alsóházi frakciójának rendkívül befolyásos testülete, az 1922 Bizottság már az október elején Manchesterben megrendezett éves tory kongresszus előtt nyílt levélben követelte a kormánytól népszavazás kiírását a brit EU-tagság jövőjéről.

A bizottságot - olyan időszakokban, amikor a Konzervatív Párt kormányon van - azok a tory képviselők alkotják, akiknek nincs kormányzati tisztségük. A testület - amely onnan kapta nevét, hogy az alapító képviselők az 1922-es parlamenti választásokon kerültek be a londoni parlamentbe - informális, de gyakorlatilag kötelező erejű politikai ajánlásokat fogalmaz meg a kormány számára.

Az 1922 Bizottság október eleji felhívása szerint sok brit szemében az EU "megszálló erő", amely korlátozza a szabadságjogokat, "felforgatja kultúránkat, és idegen adókat ró ki", az unió a brit tagság nem egészen négy évtizede alatt "rabszolgájává tette" Nagy-Britanniát, és "felvizezte" a brit szuverenitást.

Csaknem negyvenévnyi "európai alávetettség után" azonban - a befolyásos alsóházi tory testület felhívása szerint - eljött az ideje a brit nép "felszabadításának", és annak, hogy a britek "maguk döntsenek sorsukról".