Pontosan tíz évvel ezelőtt indította el az Egyesült Államok a hadműveleteket a tálib kormány ellen, amely hátországot biztosított a 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokat végrehajtó al-Kaida számára. Az évforduló kapcsán felidézzük e vasárnapi nap történéseit az MTI archívuma alapján.
Az elmúlt egy évtized alatt több mint kétmillió amerikai katona járta meg az afganisztáni és a 2003-ban elkezdett iraki háború hadszíntereit. Az első konfliktusban Amerika hadereje mintegy 1700, a másodikban pedig csaknem 4500 embert vesztett, a sebesültek száma pedig több tízezerre tehető. A CBS közvélemény-kutatása szerint 10 amerikai közül 6 gondolja úgy, hogy az Egyesült Államoknak nincs már keresnivalója Afganisztánban, 10-ből 7-nek pedig az a meggyőződése, hogy a háború tovább tartott, mint azt a kezdetekor gondolták volna.
A közvetlen előjelek
George Bush amerikai elnök előző napi beszédében világosan leszögezte: a tálibok "kifutnak az időből" - s megfigyelők ezt a tálib rendszerhez intézett utolsó figyelmeztetésnek értékelték.
Az Afganisztánt uraló tálib kormányzat - mintegy utolsó kísérletként az amerikai támadás megelőzésére – 2001. október 7-én felajánlotta, hogy hajlandó őrizetbe venni Oszama bin Ladent és Afganisztánban bíróság elé állítani őt, ha a washingtoni vezetés ezt hivatalosan kéri, illetve bizonyítékokat ad Laden bűnösségére. Washington azonnal visszautasította az ajánlatot, közölve, hogy nem szavakat, hanem tetteket várnak a táliboktól.
A támadás kérdése e sorok megjelenésekor valószínűleg már el volt döntve, s erre több jel is mutatott. A tálibok ellen küzdő Északi Szövetség "külügyminisztere" délutáni sajtóértekezletén azt sugalmazta, hogy már csak órák vannak hátra, Washingtonban pedig kiszivárgott, hogy Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter még vasárnap sajtóértekezletet tart, s ugyanezt teszi majd az esetleges akció szempontjából kulcsfontosságú Pakisztán államfője is.
És a BRÉKING!
Mivel a hírügynökség archívumából hiányoznak a pontos időpont-megjelenítések, így csak az események sorrendjét tudjuk feleleveníteni. Az első hír a támadásról így jelent meg, csupa nagybetűvel:
„A CNN SZERINT A PENTAGON MEGERŐSÍTETTE, HOGY MEGKEZDŐDÖTT AZ AMERIKAI ELLENCSAPÁS AFGANISZTÁN ELLEN”
A következő, kicsit részletesebb híradásból megtudhattuk, hogy "a Kabul közelében látható robbanásfények valóban az amerikai katonai akció megkezdését jelzik”. A fővárosra több bomba hullott, az áramellátás megszűnt, az afgán főváros fölött sűrű füst gomolygott.
Ezzel egyidőben – a hírügynökség egy másik rovatába – kikerült a chicagói maraton győzteseinek listája, és minden idők legjobb 15 női maratonideje annak apropóján, hogy a kenyai Catherine Ndereba 2:18:47 órával győzött. Hiába volt ez azonban akkoriban a világ legjobb ideje, valószínűleg nem sok hírszerkesztő ingerküszöbét ütötte meg a hetek óta várt afganisztáni beavatkozás elindulásának pillanatában.
Annál is inkább, mivel hamarosan érkezett a következő hír: Kabul mellett támadás érte a hatalmon lévő tálib rezsim fellegvárát, Kandahár városát is, és a légi csapások állítólag megsemmisítették a város repülőterét. Nem sokkal később a Fehér Ház szóvivője bejelentette: "új frontot" nyitottak a terrorizmus elleni küzdelemben, amit hamarosan George Bush elnök is megerősített, hozzátéve, hogy a „precízen kiválasztott katonai célpontok” elleni támadásokban Nagy-Britannia is részt vesz.
"Támadás ért bennünket. A város déli részét bombázzák. A mi fegyvereink is tüzelnek" – idézett az MTI egy kabuli tálib tisztviselőt. A Reuters gyorshíre szerint az egyik lövedék a kabuli védelmi minisztérium közelében csapódott be. A CNN jelentése szerint az amerikai és brit hadihajókról cirkáló szárnyasrakétákat is kilőttek.
A tálibok villámgyorsan terrorakciónak minősítették az ellenük irányuló csapásokat, és kijelentették: készen állnak a dzsihádra, a szent háborúra. Pár órával később egy szóvivőjük a rezsimhez közel álló AIP sajtóügynökségnek azt mondta, hogy a csapások "nem okoztak jelentősebb károkat". Nem is okozhattak, akkor még, ugyanis - aznapi Pentagon-források szerint - a műveletnek még csak korai szakaszáról volt szó. Katonai források hírül adták: a nyitó támadásban 15 bombázót és 25 más harci gépet vetettek be, a célpontokra pedig mintegy 50 manőverező robotrepülőgép irányult.
Az első magyar reakciók
„Nemzetbiztonsági szempontból nincs szükség a korábban hozott biztonsági intézkedések megváltoztatására” - közölte Simicskó István nemzetbiztonsági politikai államtitkár, hozzátéve, hogy a katonai akció magyarországi vonatkozásában a parlament korábbi döntése szerint kell eljárni. Fodor Lajos vezérezredestől megtudhattuk, hogy Magyarország légterét nem vették igénybe az Afganisztán elleni légi csapásban résztvevő repülőgépek, és hogy a Magyar Honvédség az Afganisztán ellen indult amerikai támadás kapcsán nem változtatott a szeptember 11. után életbe léptetett biztonsági intézkedéseken.
„Remélem, hogy az akciónak nem lesznek civil áldozatai” – bizakodott Kovács László, az MSZP elnöke, aki már akkor rámutatott: biztosnak látszik, hogy a terrorizmus elleni fellépés elhúzódó harc lesz. "A világ televízióiban és rádióiban kitört a hisztéria" - jelentette ki Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnöke, majd mindenkinek azt tanácsolta: őrizze meg gondolkodása függetlenségét és távolítsa el magától az értelmetlen hisztériát.
És az apróságok a nagy estén
A chicagói maratonhoz hasonló érdeklődést válthatott ki a férfi kosárlabda NB I vasárnapi mérkőzésének hadi hírekkel párhuzamosan befutó eredménye. Kárpótoljuk hát a küzdőfeleket most ebben a visszatekintésben: a Kaposvári Klíma-Vill KK 101-66-ra verte a nyíregyházai Marso-Isobau NYKK-t.
És duplán emlékezetes lehetett volna a vasárnap este annak, aki azon a héten a 8-10-16-38-41-42 kombót tette meg a hatos lottón, 40-es pótszámmal, ilyen azonban – mint az rövidesen kiderült – azon a héten nem volt.