A per be nem fogadásáról rendelkező ítélet hatalmas győzelem az Egyesült Államok legnagyobb foglalkoztatója és általában az amerikai munkáltatók számára. Az ügy az egyik legfontosabb munkajogi eljárás volt az ország történetében, amelynek kimenetele hatással lett volna a magánszektor vállalatainak túlnyomó többségére. A nagyvállalatok ezért a Wal-Mart, a jogvédő szervezetek pedig a panaszosok oldalán sorakoztak fel. A kollektív keresethez csatlakozók száma meghaladhatta volna az amerikai hadsereg, haditengerészet, légierő, tengerészgyalogság és a parti őrség együttes létszámát. A női alkalmazottak azt sérelmezték, hogy a bérezés és a szakmai előrejutás dolgában messze elmaradnak a férfiaktól.

A legfelsőbb bíróság egyetértett a Wal-Mart álláspontjával, hogy a kollektív kereset ellentétben áll a vonatkozó szövetségi szabályokkal és hogy a lánc 3400, különböző vezetők által irányított egyesült államokbeli üzletének női alkalmazottjainak esetei között nincsen annyi közös jellemző, amelyek alapján egyetlen, közös keresetet lehetne indítani. A bírói testület határozata kizárólag a csoportos kereset befogadhatóságára vonatkozott, nem foglalkozott a panaszosokkal szembeni állítólagos nemi diszkriminációval, amit a munkáltató mindvégig cáfolt. Az áruházlánc azt állította, hogy vállalati politikája tiltja a diszkriminációt, és hogy az összes bérezéssel, előmenetellel kapcsolatos kérdésről az üzletek vagy a régiók szintjén döntenek, nem pedig a cég központjában, az arkansasi Bentoville-ben.

A mostani, legfelső szintű elutasító döntésig egy San Francisco-i szövetségi bíró és a fellebbviteli bíróság már áldását adta az diszkriminációs kereset  tárgyalhatóságára. Az áruházlánc álláspontja szerint minden panasz egyénileg kezelendő. Amerika és a világ legnagyobb kiskereskedelmi hálózata egyedül az Egyesült Államokban 1,4 millió embert alkalmaz. Bevétele 2009-ben meghaladta a 400 milliárd dollárt. A panaszosok jogi képviselői ezzel szemben azt állították, hogy a Wal-Mart "céges kultúrája" másodosztályú alkalmazottként kezeli a nőket, s hogy a vállalat erősen centralizált felépítése kedvez a nemi sztereotípiák és a diszkrimináció érvényesítéséhez.

Az ügyben az eredeti panaszos Christine Kwapnoski volt, aki 2001-ben fordult bírósághoz, másfél évtizeden át tartó nemi diszkriminációra panaszkodva. A nő, akit azóta többször előléptettek, ma is a cég alkalmazottja. A Wal-Mart által felhozott ellenpélda az ügyben Gisel Ruizé, a cég ügyvezető igazgató-helyetteséé volt, aki két évtizeddel ezelőtt gyakornokként kezdte a cégnél. A "történelmi" perben egyébként mindkét fél annyi bizonyítékot sorakoztatott fel a maga igazának bizonyítására, hogy jogi szakértők kétségbe vonták a kizárólag a tényeken alapuló ítélet lehetőségét.