Obama-beszéd: várakozó állásponton a palesztin sajtó
Az al-Haját ad-Dzsadída című napilap vezércikkírója az amerikai elnök beszédének általánosságokban fogalmazó stílusát bírálja, amely szerinte olyan volt, mint „egy amerikai háziasszonyoknak szóló rádióműsor”.
Üdvözölte a palesztin sajtó pénteken Barack Obama előző napi beszédét, aki szerint az 1967 előtti határokat kell tárgyalási alapnak tekinteni az izraeli-palesztin béketárgyalásokon, de rámutatott, hogy a beszédben nincs szó a ciszjordániai telepbővítésről és arról, miért nem tértek vissza a palesztinok a tárgyalóasztalhoz.
Ez az 1967-es határokra, vagyis az 1967 óta megszállva tartott valamennyi palesztin területre (Ciszjordánia, a Gázai övezet és Kelet-Jeruzsálem) vonatkozó állásfoglalás „kedvező gesztus, amelyre a palesztinok az Izraellel folytatott közvetlen tárgyalások megszakítása óta hónapok óta várnak” – írta az al-Kudsz című napilap.
A lap, amely más palesztin sajtóorgánumokhoz hasonlóan a beszéddel kapcsolatban megelégszik tömör kommentárral, felteszi a kérdést, vajon Washington valóban meg akarja-e vétózni a palesztin állam elismerését szeptemberben az ENSZ-ben, mint ahogy Obama előző nap sejtetni engedte.
„Izraelnek az ENSZ-ben való elszigetelésére irányuló, szeptemberre tervezett palesztin kísérlet kudarcra van ítélve, s nem teremti meg a független államot” – jelentette ki Barack Obama, sejtetve, hogy az Egyesült Államok megvétózná a Biztonsági Tanácsban a Palesztinának az 1967-es határok szerint elismerését célzó javaslatot.
„Ebben az esetben, amelyben Izraelt leszámítva senki sem reménykedik, a palesztin ügy a kiindulópontra vagy annak közelébe jutna vissza, de népünk mindenképpen kitart, amíg el nem éri független államát Jeruzsálemmel mint fővárossal” – írja az al-Kudsz.
Az al-Haját ad-Dzsadída című napilap rámutat: a beszéd nem tért ki arra, miért nem tértek vissza a palesztinok a tárgyalóasztalhoz, és nem említi a ciszjordániai izraeli telepek kibővítését sem. A lap egyik vezércikkírója a beszéd általánosságokban fogalmazó stílusát bírálja, amely szerinte olyan volt, mint „egy amerikai háziasszonyoknak szóló rádióműsor”.