Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az al-Kaida nem egy klasszikus értelemben vett terrorszervezet, inkább egy ideológia, amely egymástól független csoportokat tart össze. Oszama bin Laden likvidálásával ez az ideológia arc nélkül maradt. Ám az, hogy az ördögnek legyen arca, nemcsak globális dzsihád híveinek, de az Egyesült Államoknak is fontos.
Oszama bin Ladentől most már egészen biztosan nem fogjuk megtudni, zavarta-e életében, hogy a nyugati sajtó – így például a hvg.hu is - következetesen rosszul írta a nevét, hiszen a szaúdi milliárdosból lett közellenséget valójában Uszama ibn Ládinnak hívják. Ám ez mellékszál. Ennél jóval lényegesebb, hogy a bin Laden által életre hívott al-Kaidát terrorszervezetnek nevezik és tartják az ellenséges oldalon, noha nem az. Legalábbis nem a klasszikus értelemben.
Az „al-kaida” kifejezést (azon túl, hogy ez egy ismert arab szó és a muszlim radikálisok már a nyolcvanas években így hívták katonai bázisaikat) Abdallah Azzam, a mudzsáhidekkel Afganisztánban együtt harcoló külföldiek fő ideológusa, Bin Laden szellemi atyja használta először a nyolcvanas évek közepén. Azzam akkor egy élgárda szükségszerűségéről írt, amely a leendő társadalom erős alapja (al-kaida) lehet.
Kellett egy szervezet
De Azzam nem egy terrorszervezetet, sokkal inkább egy célt, illetve egy tevékenységet értett az „al-kaida” alatt. Ez ihlette meg Bin Ladent, aki 1988 körül a pakisztáni Pesavarban megszervezett egy akkor mindössze tucatnyi tagból álló harci egységet. Bin Laden célja az volt, hogy az afganisztáni háború végével megbomlott szellemi egység újra összekovácsolja az iszlám szélsőségeseket. Az al-Kaidához köthető kelet-afrikai amerikai követségek ellen elkövetett kettős merényletek után még Bill Clinton is csak „Oszama bin Laden hálózatáról” és nem „al-Kaidáról” beszélt.
Az, hogy az al-Kaida később mégis klasszikus terrorszervezetként épült be a köztudatba, részben az FBI-nak köszönhető. Oszama bin Laden csoportját 1995-ben otthagyta egy szudáni aktivista, aki értesüléseit egy évvel később már az FBI-nak adta tovább. Dzsamal al-Fadl volt a vád tanúja az Egyesült Államok kontra Oszama bin Laden perben, a szövetségi nyomozók pedig érdekeltek voltak al-Fadl szerepének eltúlzásában. A férfi azt állította, az al-Kaida nevű terrorszervezet már a nyolcvanas években létezett. Az, hogy az al-Kaida egy szervezet és ne egy megfoghatatlan ideológia legyen, valójában az FBI-nak volt fontos: az összeesküvés elleni törvényekben ugyanis bűnszövetkezetekről van szó, márpedig ha az al-Kaida egy megfoghatatlan fogalom (jobb esetben is csak mozgalom), akkor jogilag nehezen lehet megállapítani, hogy egy adott terrorcselekményért ki a felelős. S bár al-Fadl az al-Kaidáról terrorszervezetként beszélt, egy másik terrorista vallomásából is világossá vált, hogy az al-kaida elnevezés egy elvet, nem pedig egy szervezeti egységet jelentett.
Túlértékelt szereplő
Jóllehet valóban létezett és létezik az al-Kaida, az fénykorában (1996 és 2001 között) sokkal inkább hasonlított egy produkciós irodához, mint egy klasszikus terrorszervezethez: bin Ladenék ebben az időben pénzt és szakértelmet adtak azoknak, akik valamilyen „projekttel” megkeresték őket. De sem bin Ladennek, sem az al-Kaida amúgy valóban létező, legfeljebb száz fős kemény magjának nem volt hatalma utasítani senkit arra, hogy akciókat kövessen el. A pályázók jelentkeztek maguktól, saját „ötletekkel”.
A kemény mag sem hierarchikusan épült fel, bár az kétségtelen, hogy Bin Laden környezetében sokan felesküdtek neki. Ennek ellenére a kemény magon belül is jelentős véleménykülönbségek voltak egy-egy kérdésben, a magon kívül pedig korántsem övezte rajongás bin Ladenéket: voltak olyan iszlamista terrorszervezetek - például az algír GIA, illetve a kurd Anszár ul-Iszlám egyik frakciója -, amelyek egyáltalán nem kedvelték az al-Kaidát, így nem is akartak találkozni annak alapítójával.
Máig élő legenda, hogy 1991 és 1996 között az Afganisztánban és Pakisztánban fenntartott katonai kiképzőtáborok a szaúdi milliárdoshoz tartoztak, noha erre semmilyen bizonyíték nincsen. Sőt, az amerikai külügyminisztérium egy 1995-ös jelentése nemhogy nem említette ennek kapcsán bin Ladent, de azt állította: minden frakció és a kabuli rezsim is érdekelt volt abban, hogy olyan terroristákat képzett ki, akik a világ minden részén képesek terrorakciókat végrehajtani. Bármilyen hihetetlen is, de kilencvenes évek elején bin Laden még messze nem volt nagy hal Afganisztánban. Igaz ugyan, hogy bizonyos körökben ismert volt a neve, de nála jóval nagyobb kaliberű emberek fémjelezték a nemzetközi dzsihadizmust. Például az afgán hadúr, a gazdag szaúdiak által is támogatott Abd ar-Rabb ar-Raszúl Szajjáf, akinek a neve az amerikai titkosszolgálati jelentésekben is rendre felbukkant, ellentétben bin Ladenével.
Nem bin Ladennél volt a pénztárca
Tény azonban, hogy Oszama bin Laden szerepe az 1998-as kelet-afrikai merényletek után valóban megnőtt, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a világszerte elkövetett terrorakciókat nem csak ő finanszírozta. A pénzek egy meglehetősen bonyolult hálózaton keresztül csordogálnak mind a mai napig, a szálak pedig nem nála futnak össze. Segélyszervezetek, kormányzati segélyalapok, magánvállalkozások számláinak sokasága segít a források begyűjtésében, átutalásában, tárolásában. Ezért is nehéz a nemzetközi dzsihád pénzügyi forrásait befagyasztani. Ha egy számlát zárolnak is, hamarosan nyílik egy új. Ha egy dzsihadizmust hirdető honlapot le is tiltanak, napok múlva felbukkan egy másik. Nincs központ, nincs központi irányítás.
Nincs egyetlen szervezet, pláne egyetlen ember, akik mindezek felett áll és utat mutat. Hiába mutogat most Washington a bin Laden halálával a világ legkeresettebb terroristájává „előléptetett” Ajmán az-Zavahíríre vagy bárki másra, központi figura nem lesz, ahogy nem is volt igazán soha.
Az al-Kaida ma már lényegében a hasonló elven, illetve ideológián alapuló, konspiratív módon működő terrorista sejtek és csoportok hálózata, amelyek ugyan kapcsolatban állnak egymással, de nem feltétlen osztják meg egymás között tervezett akcióikat. A leginkább aktív csoport az al-Kaida Arab-félszigeten működő „mutációja”, de van még al-Kaida Irakban és az észak-afrikai régióban is. Biztonságpolitikai szempontból sokkal veszélyesebb egy ilyen, egymástól lényegében független szerveződésekből álló hálózat, mint egy klasszikus, piramisszerűen felépített terrorista szervezet.
Ahogy a globális dzsihád híveinek is fontos, hogy legyen egy – lehetőleg élő - ikonjuk, úgy az Egyesült Államoknak is elemi érdeke ez. A terrorizmus elleni harc nem igazán médiaképes, ha láthatatlan ellenségek ellen folyik. Szükség van egy hús-vér ördögre, egy látszólagos irányítóra. Márpedig sátánokból az al-Kaida háza táján akad bőven.
A legtöbben a rendszeresen bin Laden „helyetteseként” említett Ajmán az-Zavahíríre tippelnek, mint potenciális utódra, de azért nem ő az egyetlen erre a szerepre alkalmas figura.
Lehetséges ördögpótlékok
Legalább ennyire esélyes a posztra az al-Kaida „hivatalos szóvivője”, Szulejmán Abu Gheísz. A kuvaiti származású férfi az ezredforduló környékén csatlakozott bin Ladenék „produkciós irodájához”, s állítólag fontos szerepet játszott az al-Kaida egyik pénzgyűjtő alapítványának létrehozásában is. 2003-ban a kuvaiti kormány azt állította, Gheíszt az irániak őrizetbe vették, 2010 szeptemberében viszont már arról szóltak a hírek, hogy időközben elengedték és visszatért Afganisztánba.
Szintén lehetséges utódként emlegetik szakértők a Comore-szigeteken született, de főleg Kelet-Afrikában aktív, az anyanyelvén kívül még franciául, szuahéliül, angolul és arabul is jól beszélő Fazul Abdullah Mohammedet. Fazul nevét Washington már az 1998-as kelet-afrikai amerikai nagykövetségek ellen elkövetett merényletekkel is összefüggésbe hozta, sőt 2001 óta az FBI az egyik legkeresettebb terroristaként tartja számon, amit jól mutat a fejére kitűzött ötmillió dolláros vérdíj is. 2004. május 26-án az Egyesült Államok főügyésze és az FBI igazgatója azt állította, Fazul egyike annak a hét al-Kaida tagnak, akik az év nyarán vagy őszén terroristatámadást terveznek. Később kiderült, hogy a bejelentéssel a Fehér Ház valószínűleg csak az iraki invázió kudarcairól akarta elterelni a közvélemény figyelmét, a New York Times újságíróit ugyanis május 25-én még arról tájékoztatták a hatóságok, hogy nincs aktuális terrorfenyegetettség. Fazul később Szomáliában bukkant fel, ahol 2007-ben likvidálni akarták az amerikaiak, ám ez nem sikerült. A férfi nem sokkal később Kenyába ment, ám hollétéről azóta sem tudni hivatalosan semmit, egyesek szerint egy ideje újra szülőhazájában él.
Ugyancsak utódjelöltnek tartják az egyiptomi Szaíf el-Ádelt, aki az amerikaiak szerint szintén felelős a ’98-as kelet-afrikai terrorakciókért. Ádel 1988-ban hagyta ott szülőhazáját, hogy mudzsáhed harcosként Afganisztánban a szovjetek ellen harcoljon. Később Libanonba ment és a Hezbollahnál folytatta „karrierjét”, majd megfordult Szudánban is. Bin Ladent régről ismeri. Miután 2001-ben az amerikaiak végeztek az al-Kaida „katonai vezetőjeként” számon tartott Mohammed Ateffel, egyes források szerint a helyét az időközben Afganisztánba visszatért el-Ádel vette át. Egyes feltételezések szerint az FBI legkeresettebb terroristákat összesítő listáján ötmillió dolláros vérdíjjal szereplő férfi Afganisztánból Iránba menekült és jelenleg is ott él.
Szaíf el-Ádel, Fazul, Gheísz és és Zavahírín kívül a marokkói születésű Abu Hafiza neve is felmerült utódként. Az eredetileg katonai pszichiáterként dolgozó Hafizát sokan legalább akkora „agytrösztnek” tartják, mint a nála jóval ismertebb Zavahírít. Hafiza meglehetősen későn, 2003-ban találkozott bin Ladennel és Zavahírivel Pakisztánban. Egyes források szerint a 2004 március 11-ei madridi merénylet is az általa javasolt „kampánystratégiájához” illeszkedik: eszerint Hafiza a madridi akcióval akarta jobb belátásra bírni a spanyolokat, hogy vonuljanak ki Irakból (ezt a célt később el is érte), példájukat pedig kövessék a britek, majd az amerikaiak. Hafiza stratégiája végül csődöt mondott.
Oszama bin Laden halott
Így nézett ki Oszama bin Laden bunkere
