Sőt, még a hidegháború alatt kitüntetett ellenállóknak, Andrej Szaharovnak és Lech Walesának is engedélyezték, hogy a feleségük átvegye helyettük a díjat. A börtönből nemrég kiszabadult mianmari demokrácia-párti mozgalmár, Aung Szan Szú Kji medálját pedig 18 éves fiának adták át 1991-ben.

Kína ezzel szemben szigorúan korlátozta Liu családtagjainak mozgásszabadságát is, ezért úgy tűnik, hogy 1936 óta először nem lesz, aki átvegye a Nobel-békedíjat. Akkor Adolf Hitler nem engedélyezte Carl von Ossietzky békeaktivistának, hogy elfogadja a kitüntetést.

Keményfejűsége könnyen visszaüthet Pekingre, különösen most, hogy Hu Csin-tao kínai elnök  washingtoni látogatásra készül. „A Nobel-békedíj átadásának kudarca csak erősíti a Kínával szemben táplált gyanút. De ugyanakkor azt is jelzi, Kína úgy érzi, elég erős már ahhoz, hogy ne törődjön a nemzetközi véleményekkel. Ez egy komoly tévedés lehet a részükről”- mondta Christopher Hughes, a London School of Economics kínai kapcsolatokkal foglalkozó professzora.

A jelek szerint Peking úgy tekint a díjra, mint a békés kínai integrációs törekvésekre adott negatív visszajelzésre. A Nobel Bizottság bejelentése a szabadságjogok tiszteletben tartását követelő, sűrűsödő felszólítások közepette érkezett, amelyek miatt a kínai vezetőség amúgy is sarokba szorítva érezte magát.

A feszültség a kínai kormány által kezdett, az elmúlt évek gyakorlatához képest szokatlan lejárató kampányhoz vezetett, amelynek egyik mélypontja az volt, amikor Peking megpróbált meggyőzni, illetve felszólított más országokat arra, hogy bojkottálják a december 10-én, Oslóban tartandó díjátadó ceremóniát. Sok állam, köztük Oroszország is távol marad majd az ünnepélytől, de általában nem indokolták meg, hogy miért. A norvégiai orosz nagykövet azt mindenesetre kijelentette, hogy a dolognak nincs köze a kínai nyomáshoz.

A pekingi vezetés a Nobel-békedíj elleni hadjárat során nem elégedett meg azzal, hogy kínai demokrácia-párti aktivistákat és polgárjogi ügyvédeket fenyegetett meg és tartóztatott le. Az állami média ezen felül megpróbálta démonizálni Liut és elhitetni, hogy a Nobel-díj a Nyugat eszköze arra, hogy korlátok közé szorítsa a békésen növekvő országot. Magas rangú tisztségviselők egyenesen arra utaltak, hogy a döntés mögött az amerikai kormány áll.

Arról egyelőre nem lehet tudni, hogy Liut kényszerítik-e a díj visszautasítására is, mivel ő 11 éves börtönbüntetését tölti, felesége házi őrizetben van, a többi családtagja pedig a rájuk nehezedő nyomás miatt nem hajlandó nyilatkozni a médiának. Liu legutóbb a Nobel Bizottság döntése után nem sokkal találkozhatott feleségével a börtönben. Akkor azt mondta neki, hogy díját az 1989-es Tienanmen téri mészárlás áldozatainak ajánlja.

A Nobel-díj történetével foglalkozó szakember, Asle Sveen szerint  Peking reakciója a náci Németországéhoz és a Szovjetunióéhoz hasonló. Hitler 1936-ban annyira feldühödött egy hazaárulásért elítélt újságíró, von Ossietzky kitüntetésén, hogy minden németnek megtiltotta: ezután bármikor is elfogadják a Nobel-díjat. Ossietzky azzal váltotta ki a náci rezsim haragját, hogy a két világháború között titkos információkat tett közzé a német felfegyverkezésről. A hitleri döntés miatt később másik három díjazottnak, a kémiai kategóriában kitüntetett Richard Kuhnnak és Adolf Butenandtnak, valamint az orvosi kategóriában jutalmazott Gerhard Domagknak is le kellett mondania az éremről.

Hasonlóképpen 1958-ban Borisz Paszternák szovjet író sem vehette át a kitüntetést, és a hatóságok az 1975-ben kitüntetett Andrej Szaharovot sem engedték részt venni a ceremónián. Szaharov szerencséjére felesége még a Nobel-bizottság bejelentése előtt Olaszországba utazott egy szemműtét miatt, így eljuthatott Oslóba, hogy átvegye a medált férje helyett. "Azt nem tudhatjuk, hogy a szovjet hatóságok akkor is elengedték volna-e Oslóba, ha az országban tartózkodik a bejelentés idejében" - tette hozzá Sveen.

A kínai kormány intézkedései Liu kitüntetésével kapcsolatban még ahhoz képest is vehemensek, amit a tibeti spirituális vezető, a dalai láma kitüntetésekor tettek 1989-ben. De Peking abban az időben nemzetközileg elszigetelt volt. A díj híre csak pár hónappal a Tienanmen téri tüntetés leverése után érkezett, az ellenzékiek mind börtönben voltak, vagy önkéntes száműzetést vállaltak. A keleti szocialista blokk is abban az időben kezdett széthullani, és Kína még gazdaságilag sem volt meghatározó, mivel a külföldi befektetők messze elkerülték az országot.

Frank Pieke holland Kína-szakértőt az lepte meg leginkább, hogy Peking nem hagyta kihűlni a témát az első - várható - felháborodás után, hanem nemzetközi kampányba kezdett. Legutóbb akkor történt ilyen, amikor a Varsói Szerződés országai kollektíven távol maradtak a ceremóniától, amelyen Szaharovnak adták volna át a díjat.

Ha nem is lesz, aki átvegye Liu díját, az ünnepség többi része a terv szerint halad majd: a kitüntetett kérésének megfelelően egy gyermekkórus fog énekelni, Liu egyik írását pedig Liv Ullmann norvég színésznő fogja felolvasni. Geir Lundestad, a Nobel Bizottság titkára szerint nem szabad hagyni, hogy a díjazott távolmaradása miatt a 2010-es kitüntetés feledésbe merüljön.

"Egyetértek azokkal, akik szerint azok a díjak, amelyeket tulajdonosuk nem tudott átvenni, a legfontosabbak közé tartoznak" - jelentette ki Lundestad.