A stratégiai koncepció tervezetében szerepel az, hogy a NATO az Egyesült Államok európai rakétavédelmi terveihez kapcsolódóan meg kívánja teremteni a szövetség európai területének teljes védelmi lefedettségét ballisztikus rakéták esetleges támadása ellen. A németek ezzel a tervvel szoros összefüggésben hangsúlyosan szerettek volna szólni a nukleáris leszerelés szükségességéről, amit azonban az önálló atomütőerővel rendelkező franciák mindenképpen el kívántak kerülni. Az említett diplomáciai források szerint végül olyan diplomáciai megoldást találtak, amely mindkét fél részéről engedményt jelent.

A NATO-találkozón Magyarország képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök vesz részt és szólal fel a tanácskozáson. Az észak-atlanti szervezet első "küldetésnyilatkozata" a hidegháború időszakában és valamivel azon túl szolgált vezérfonalként. A második stratégiai nyilatkozatot 1999-ben fogadták el, és annak nyomán a NATO kitárta ajtaját az egykori ellentábor Nyugat felé tekintő volt tagjai - köztük Magyarország - előtt. Az atlanti szövetség most indokoltnak látja, hogy ismét újrafogalmazza stratégiai célkitűzéseit, figyelembe véve a megváltozott nemzetközi viszonyokat, köztük a XXI. század újszerű biztonsági kihívásait, köztük például a számítógépes rendszerek elleni támadások veszélyét, az energiabiztonság problémakörét. 

Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár szerint eljött az ideje annak, hogy a Nyugat új, együttműködésen alapuló partneri viszonyt ápoljon Oroszországgal, hiszen immár egyik fél részéről sem indokolt, hogy támadási szándékot tulajdonítson a másiknak.

Minden eddiginél nagyobb várakozások előzik meg a szintén a lisszaboni NATO-csúcs idején tartandó Oroszország-NATO-csúcsot, de a derűlátó nyilatkozatok ellenére minden eddiginél nagyobbak a kételyek is, hogy megtörténnek-e azok a döntések, amelyek annyi évi szembenállás után megalapozzák Moszkva és az Észak-Atlanti Szerződés Szervezete közötti tényleges együttműködést. Ramussen a Kommerszant című orosz lapban e héten megjelent interjújában azt mondta, egyik fő prioritásának tekinti a Moszkvával való kapcsolat, együttműködés fejlesztését, arra számít, hogy Lisszabonban a csúcs jóváhagyja a fenyegetések és kihívások Moszkvával közös vizsgálatára irányuló javaslatát, és reményét fejezte ki: döntés születik egy új európai rakétavédelmi rendszer kiépítéséről, és az e terén Moszkvával való együttműködésről. Az utóbbihoz nyomban hozzátette, hogy nem a fegyverrendszerek egységesítésére, hanem mindenekelőtt a kölcsönös tájékoztatásra gondol. 

Szergej Prihogyko, Dmitrij Medvegyev elnök tanácsadója pénteken adta meg a Kreml válaszát. Az elnök Lisszabonban részletezi majd elképzeléseit - mondta. Az elnöki tanácsadó hozzátette: mindazonáltal politikai akarat esetén a közös rakétavédelem terve középtávon megvalósítható. Prihogyko emlékeztetett rá, hogy a NATO főtitkára minapi moszkvai látogatásán tájékoztatta az elnököt a csúcs előkészületeiről, és elmondta: Medvegyev úgy vélte, Oroszország kész a részvételre egy közös rakétarendszerben, de csak ha olyan szerepe lesz benne, hogy vagy egyenjogú alapon vehet részt a fenyegetések és kihívások megítélésében, a döntések meghozatalában, vagy pedig felosztják a felelősségi területeket. Prihogyko hangsúlyozta: a következő években születő döntések következményei évtizedekre kihatással lesznek a kapcsolatok jellegére, ezért "megfelelő jelzésekre van szükségünk".

A NATO-csúcs után, szombat délután szintén csúcstalálkozót tart az Európai Unió és az Egyesült Államok Lisszabonban. A találkozón az EU részéről Herman Van Rompuy, az uniós tagországok állam-, illetve kormányfői testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke, valamint José Manuel Barroso, a legfőbb uniós végrehajtó testület, az Európai Bizottság elnöke vesz részt. Az Egyesült Államokat Barack Obama elnök képviseli. A találkozót bejelentő közlemények szerint mind Európa, mind Amerika kiemelt jelentőséget tulajdonít az úgynevezett transzatlanti kapcsolatnak - biztonsági, külpolitikai és gazdasági értelemben egyaránt.

A katonai biztonság terén ugyan nem az EU, hanem a NATO szervezetrendszere integrálja az Egyesült Államok európai partnereit, ám a biztonság szélesebb értelmezésében, így a terrorizmus elleni küzdelemben már nagy súlya van az EU-USA együttműködésnek. Ennek egyik leginkább a figyelem előterében álló eleme az úgynevezett adatátadás kérdése: a felek - alapvetően Washington kezdeményezésére - egyetértenek abban, hogy a terroristák elleni küzdelem során indokolt a biztonsági szervek közti információátadás repülőgépes utaslisták, személyes adatok, illetve banki pénzmozgásokról szóló adatok tekintetében. Európában azonban Amerikánál jóval érzékenyebbek az adatvédelmi szempontokra, amit a megállapodásokban figyelembe kell venni.

Az EU és az Egyesült Államok "gazdasági partnerségét" - az éves forgalom értékét tekintve - mintegy 4,28 billió dollárra becsülik, és mindkét fél érdeke, hogy ez a kapcsolat erősödjön a gazdasági válságból való kilábalás során. Az Egyesült Államok továbbra is az EU legfőbb kereskedelmi partnere, bár részaránya az utóbbi években fokozatosan csökken. Az EU exportjának még 28 százaléka irányult az Egyesült Államokba 2000-ben, és ez 19 százalékra csökkent tavaly. Az Egyesült Államok exportjának 21 százaléka irányult az EU-ba 2000-ben, ám 2009-ben ez már csak 13 százalékot tett ki. Az EU 2009 első felében 17 milliárd euró, az idei esztendő első felében már 32 milliárd euró többletre tett szert az Egyesült Államokkal való kereskedelmében. 

A transzatlanti kapcsolat a külpolitikában is működik, főként a Közel-Kelet tekintetében, ahol egyfajta "munkamegosztás" alakult ki, egyelőre szerény eredményekkel: míg az Egyesült Államok főként a izraelieket, addig az EU a palesztinokat igyekszik nagyobb rugalmasságra bírni a hosszú évtizedek óta húzódó konfliktus megoldása érdekében.