Hiába említik minden "uniós alapismeretek" előadáson az EU létrejöttének előzményeként az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Gazdasági Közösség mellett a Európai Atomenergia Közösséget, utóbbi kapcsán ötven éve megoldatlan a nukleáris hulladékok megfelelő és biztonságos tárolása.

Eddig kétszer utasították vissza a tagállamok az Európai Bizottság közös nukleáris hulladékkezelésre vonatkozó javaslatait, szakértők szerint leginkább azért, mert az ilyen típusú hulladékok harmadik országokba - elsősorban Oroszországba és a közép-ázsiai államokba - szállítása és ottani tárolása nagyságrendekkel olcsóbb, ráadásul nem kell bajlódni a szigorú EU-előírásokkal.

Ennek ellenére a bizottság szerdán újból javaslatot tett az atomerőművekből és az orvosi vagy kutatási tevékenységből származó kiégett fűtőelemek és radioaktív hulladékok végső ártalmatlanítására vonatkozó közös biztonsági szabványok létrehozására. A javaslat szerint a tagállamoknak nemzeti programokkal kell előállniuk, hogy mikortól és hogyan fogják létrehozni a nukleáris hulladék végső elhelyezésére szolgáló tárolóikat. Günther Oettinger energiaügyi biztos az új javaslat bejelentésekor hangsúlyozta, hogy az új szabályok életbelépése után kötelezővé és betartathatóvá válnak a nemzetközileg elfogadott biztonsági előírások.

Véglegesekre cserélnék az átmeneti tárolókat

"Nem tartom elfogadhatónak, hogy harmadik országokba szállítsuk és bizonytalan biztonsági és átláthatósági szabályok mellett adjunk túl nukleáris hulladékunkon" - mondta a biztos, hozzátéve, hogy az unió ennek ellenére sem szeretne a tárolóhelyek kialakításának nemzeti kérdésébe beavatkozni. Oettinger szerint a bizottság célja, hogy legkésőbb 2015-től egy világos menetrend lépjen életbe létre a lerakók építésével és a sugárzó hulladék hosszú távú biztonságos tárolásával kapcsolatban.

A brit Culder Hall (Sellafield) volt a világ egyik legelső nagy kapacitású atomerőműve

Noha az EU-ban több mint ötven éve helyezték üzembe az első áramtermelő atomreaktort, a nagy-britanniai Calder Hallt, az elhasznált fűtőelem-részeket és az energiatermelés egyéb sugárzó melléktermékeit még ma is nagyrészt ideiglenes tárolókban helyezik el szerte a kontinensen. A 27 EU-tagállam közül tizennégyben működik atomerőmű, de a fennmaradó tizenhárom tagállam is érdekelt a nukleáris hulladékok kezelésének megnyugtató rendezésében, hiszen orvosi és kutatási célra szinte minden államban használnak sugárzó anyagokat.

Európai összesítések szerint évente 7000 köbméter magas aktivitású hulladék keletkezik az EU-ban. Ezeknek az anyagoknak a nagy részét átmeneti tárolókban helyezik el, amelyekre nagy szükség van az ártalmatlanítási folyamat során, de nem helyettesítik a végleges tárolókat. A tudósok és a nemzetközi szervezetek - így a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) - között széles körű az egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a magas aktivitású nukleáris hulladék hosszú távú ártalmatlanítására a mélységi geológiai elhelyezés a legmegfelelőbb megoldás.

Nem tetszik a zöldeknek az Európai Parlamentben

Atomerőmű Pakson - minket is érint

Az energiaügyi biztos kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a harminc éve zajló vitában csakis a szakértők többsége által osztott nézetekre hagyatkozhat, amelyek szerint a talajszerkezettől függően legalább háromszáz méter mélyen kell végleges körülmények közé helyezni a sugárzó hulladékokat. Ezeket később optikai és elektronikai eszközök révén is folyamatosan meg kellene figyelni - javasolja a bizottság.

A bizottság javaslatának közzététele után az EU döntéshozatali folyamatának megfelelően az elképzelések az Európai Tanács és az Európai Parlament elé kerülnek. Az EP zöld frakciója azonban máris jelezte, hogy Oettinger javaslata nem több mint “az európai atomlobbi által gerjesztett nukleáris-reneszánszt támogató legitimáció keresése”. A zöldek szerint a  bizottság által felvázoltaknál sokkal komolyabb problémákat és kihívásokat jelent valójában az atomhulladék kérdésköre, amelyet nem véletlenül nem tudott senki megoldani több évtizede.