Megkövezésre ítélve: levélben kérnek segítséget az iráni nő gyerekei
Kilenc nyelven tették közzé az interneten annak a két iráni gyereknek a levelét, akik üzenetükben a megkövezés általi halálra ítélt édesanyjuk megmentéséhez és az ítélet visszavonásához kértek segítséget.
A levélből kiderül, hogy Fasride és Sajjad Mohammadi Ashtiani abban reménykednek, hogy üzenetük és édesanyjuk ítéletének híre világszerte tiltakozást fog kiváltani, főképp a külföldön élő irániak körében és elősegítheti majd a halálos ítélet visszavonását – írja az izraeli Ynetnews.
„Segítsenek megakadályozni, hogy ez a rémálom megtörténjen. Mentsék meg édesanyánkat. Nem vagyunk képesek rá, hogy kifejezzük azt a gyötrelmet, amit minden pillanatban, életünk minden percében érzünk. Szavakkal nem lehet kifejezni a félelmünket” – olvasható a levélben.
Az északnyugat-iráni Tabrizban élő 40 éves Sakine Mohammadi Ashtiani a vád szerint szexuális kapcsolatot létesített két férfival, akik megölték a férjét. Az asszonyt korábban házasságon kívüli szexért 99 korbácsütésre ítélték, de ezt később megkövezés általi halálra változtatták meg az iszlám törvénykezés, a saría alapján, amely a házasságtörést kötél vagy megkövezés általi halállal bünteti.
A gyerekek édesanyjának ügyvédje szerint az ítéletet a közeljövőben végre is hajtanák, de még reménykedik benne, hogy a nemzetközi nyomás és a fellebbezések esetleg segíthetnek megmenteni Ashtianit. „Sajnos nem történt előrelépés. Remélem, hogy a joghatóságnak küldött levelek segítenek és kegyelmet kap.”
Az iráni törvények szerint a megkövezésre ítélt nőket mellkasukig beássák és kisebb kövekkel addig dobálják őket, amíg meg nem halnak. A szabályok tiltják az olyan kövek használatát, amelyek azonnali halált okozhatnak.
Irán néhány hete csatlakozott az ENSZ nők helyzetét vizsgáló bizottságához (Commission on the Status of Women – CSW). "Ne tegyünk úgy, mintha az ENSZ képviselői nem tudtak volna arról, hogy a bizottság legújabb tagja nem éppen a női jogok harcosa” – olvasható az Ynetnews oldalán megjelent lapvéleményben. „Tesznek-e valamit az ügyben azok a nyugati államok, amelyek adóbevételeikből finanszírozzák a bizottság munkáját? … A válasz feltehetően nem” – teszi hozzá a cikk írója.