Az Európai Unió alapjait egyszerre rázta meg az elmúlt időszakban a nagy nehezen kikényszerített szerkezeti reform és a gazdasági válság. Az EU döntései talán sosem voltak egyszerűek, de a krízis most kikényszeríthet néhány olyan eljárást, amelyet az elmúlt években a lisszaboni szerződés aláírási folyamata, illetve a lisszaboni stratégia politikai alkudozásai megakadályoztak. Így valószínűleg hamarosan félreszorul a hírekből a brüsszeli hivatalnokok pozícióharca, és könnyen létrejöhet néhány olyan uniós szervezet, amely a pénzügyi stabilitást és a gazdasági növekedést is elősegítheti.

Ilyen lehet a németek ötlete, amelyet a napokban vetettek fel, és amelyet állítólag a franciák is támogatnak, hogy hozzanak létre egy európai uniós valutaalapot. Ez az intézmény az euró stabilitását szolgálná, és két funkciója lenne. Alighanem egyrészt ellenőrzéssel, tanácsadással foglalkozna, vagyis a baj megelőzésével, de szükség esetén hirtelen pénzügyi beavatkozással olyan problémákat is megoldhatna, amikor gyors cselekvésre van szükség – utólag. Ilyen a szituáció például most, amikor az egész euróövezetet megrázta Görögország költségvetési helyzete és eladósodási válsága.

A brüsszeli tervek

Maga a brüsszeli bizottság, az eurokraták is előálltak azonban az elmúlt napokban egy olyan tervvel, az Európa 2020-szal, amelynek három „alappillére”, öt fő célja és hét „zászlóshajója”, azaz átfogó kezdeményezése van. Mindezek a gazdasági válságból való kilábalást, Európa megerősödését és belső egyenlőtlenségeinek csökkentését hivatottak szolgálni a bizottság szerint.

Barroso irányt mutat

null

A hvg.hu munkatársa részt vett José Manuel Barroso brüsszeli sajtótájékoztatóján, amikor az Európai Bizottság elnöke bejelentette a kezdeményezést. Barroso azt hangsúlyozta, hogy „intelligensebb növekedésre” van szüksége Európának, reálisabb célokat kell megfogalmazniuk, mint az úgynevezett lisszaboni stratégiánál, amikor túl sok volt a célkitűzés, és nem lehetett kiszámítani, hová jut el az EU.

Kevés célt, de azt teljesíteni kéne

Mindezt szakértők úgy magyarázták a hvg.hu-nak, hogy kevés célt kell kitűzni, és azokat is úgy, hogy elérésük ne legyen lehetetlen. Ezért igyekeznek például a szegénységet „csak” egynegyedével csökkenteni a következő tíz évben, vagyis a jelenlegi 80 millió helyett hatvanmillióra akarják leszorítani azoknak a számát, akik a szegénységi küszöb alatt élnek.

Szintén nem tűnik ambiciózus célnak a kutatás-fejlesztési kiadások emelése, annak elérése, hogy az EU GDP-jének 3 százalékát költsék erre a célra. Ugyanakkor ezt egy Brüsszelben kiosztott háttértanulmány jobban megvilágítja. A dokumentumból kiderül, hogy különösen a vállalatoknál a high-tech szektorbeli innovációban az USA duplán felülmúlja az európai cégeket. Az európaiak elsősorban a hagyományos iparágakban újítanak, Amerikában viszont a legkorszerűbb ágazatok fejlődnek dinamikusan emiatt. Így például a high-tech szektor a gyáriparbeli hozzáadott értéke az USA-ban 16-18 százalék között ingadozik, míg az EU-ban ez az arány mindössze 8-10 százalék között van. Az amerikai high-tech export pedig a teljes kivitelből a 30 százalékot súrolja, míg az EU-ban húsz alatt mozog ez a mutató (Japán a kettő között van: 25 százalék alatti mutatókkal).

Zöldbiznisz és fenntarthatóság

Barroso mindenesetre óvatos célokat vázolt fel. Szerinte és az Európai Bizottság szerint tudásra és innovációra alapozott gazdaságot kell kiépíteni, csökkenteni kell az unión belüli területi és társadalmi különbségeket, és – harmadik alappillérként - a fenntartható és versenyképes fejlődésre, a környezetvédelemre továbbra is figyelni kell. Ezt szakértők azzal magyarázták, hogy Európában komoly iparággá nőtte ki magát a zöldtechnológia, így néhány fejlett állam elemi érdeke a környezetvédelmi törekvések folytatása, hiszen így számos munkahelyet őrizhetnek meg, korábbi beruházásaikat, kiépült kapacitásaikat megrendelésekkel tudják ellátni.

A koppenhágai klímacsúcson nemcsak a tárgyalóteremben ütköztek a vélemények

null

Nem véletlen, hogy Brüsszel most továbbra is tartani akarja a koppenhágai klímacsúcson tulajdonképpen félresöpört vállalását, vagyis, hogy az Európai unió húsz százalékkal csökkenteni kívánja széndioxid-kibocsátását. Ugyanakkor lapunk munkatársa - az EU által meghívott újságíró delegáció tagjaként - úgy értesült, egyre több a kétely ezekkel a vállalásokkal kapcsolatban. Így például informális megbeszéléseken felmerült, hogy a korábbiakkal ellentétben talán már nem ragaszkodna Európa a 30 százalékos csökkentéshez, ha mások betartanák a 20 százalékos visszafogást.

Hivatalosan erről persze szó sem esik, így például Connie Hedegaard klímaügyi biztos sem beszélt teljes csalódottságról – amikor a magyar újságírókat fogadta Brüsszelben – a koppenhágai csúcs után, de azért azt elismerte, „vegyes érzései” vannak. (Koppenhágában az USA és Kína, illetve néhány más ország az Európai Unió nélkül zárta le gyakorlatilag a csúcsot 2009 végén. A gondosan kimunkált EU-javaslatokat szinte félresöpörték az észak- és dél-amerikai, afrikai és ázsiai nagyobb országok.) Hedegaard egyébként még dán környezetvédelmi miniszterként látta vendégül a koppenhágai csúcsot, de idén februártól európai klímaügyi biztosként újult erővel folytatja az európai klímapolitika melletti lobbizást. Így például több megbeszélést tervez amerikai és kínai kollégáival, és az úgynevezett „outreaching” (kiterjesztés, elérés) jegyében igyekszik meggyőzni partnereit az EU politikájának helyességéről, amely szerepel egyébként az Európa 2020-programban is.

Magyar szerep?

E 2020-ig tervező javaslat megvalósításában komoly szerep hárulhat majd a brüsszeli foglalkoztatás- és szociálpolitikai biztosra, a magyar Andor Lászlóra is. Kérdés, hogy a magyar tisztségviselő mit tud majd kezdeni azzal a két fő céllal, amelyet az Európa 2020 „számára” jelölt ki. (Valójában inkább a tagországoknak szóló javaslat ez egyébként.) Ezek szerint ugyanis az Európai Unióban a 20 és 64 év közöttiek 75 százalékát foglalkoztatni kell 2020-ra, illetve, hogy a szegénységet egynegyedével csökkenteni kell az unióban.

Andor László brüsszeli meghallgatása

null

Andor ennek kapcsán nyilatkozatot adott az MTI-nek, amelyben hangsúlyozta: „Olyan reális célokat igyekezett megállapítani az Európai Bizottság a (…) javaslatában, amelyek a mai tudással és eszközökkel, a tagországok mai hozzáállását is figyelembe véve elfogadhatók és megvalósíthatók.” A javaslatot máris érő bírálatokra reagálva leszögezte: azt is átgondolták, hogyan viszonyul a koncepció a makrogazdasági kérdésekhez. Komoly teret kapott az anyagban emellett a pénzügyi szabályozás szükségessége.

Mindebből jól látszik, hogy az Európa 2020-as dokumentumot várhatóan még sok bírálat éri, és minthogy a kormány- és államfők testületének is jóvá kell ezt hagynia, alighanem még módosulhatnak is az elképzelések. Az sem kizárt, hogy komoly költségvetési intézkedésekre van szükség a végrehajtáshoz, nemcsak nemzeti, hanem európai uniós szinten is.