Egy informátor 2,5 millió euróért német adócsalókat leplezne le
Németország történetének legnagyobb adócsalási botránya előtt áll. Egy ismeretlen informátor ugyanis 2,5 millió euróért német adócsalókat leplezne le, amit vasárnap a berlini pénzügyminisztérium hivatalosan is megerősített. Az ajánlat hatalmas vitát váltott ki a német fővárosban.
A szóban forgó személy 2,5 millió eurót kér a pénzügyminisztériumtól, illetve német adóhatóságoktól azért a DVD-ért, amely 1500 olyan személy - törvénytelenül megszerzett - adatait tartalmazza, akik svájci bankszámláikon az adózás megkerülésével milliókat helyeztek el.
Az informátor lopott adatokkal kereskedik, az állítólagos adócsalók leleplezésével viszont becslések szerint legkevesebb 100 millió euró folyhatna be az államkasszába. A politikusok és az adatvédők máris összecsaptak a felettébb kínos ügy miatt, amely ráadásul diplomáciai viszályt is okozhat Németország és Svájc között. A berni kormány ugyanis jelezte: megrendülne a bizalom Németország iránt, ha a berlini kormány lopott árut vásárolna meg. Doris Leuthard svájci államfő pedig úgy fogalmazott: meglehetősen furcsa lenne, ha egy jogállam törvénytelen adatokat használ fel.
A hatóságok közben megerősítették, hogy az informátor - akinek személyazonossága nem ismert - a wuppertali adóhatóságokat kereste meg. Az adatok hitelességének alátámasztására öt személy adatait ellenszolgáltatás nélkül kiadta, és az ő esetükben a gyanú beigazolódott, azaz mindegyikük mintegy 1 millió eurós adócsalást követett el. Mindennek alapján az illetékesek úgy vélekedtek: ha a különös ügylet létrejönne, az állam legkevesebb 100 millió euróval lehetne gazdagabb. Többen ugyanakkor még a 200 millió eurót sem tartották lehetetlennek. A hírek szerint a gyanúsított német személyek számlái esetében mindenekelőtt a svájci UBS bankról van szó.
A pénzügyminisztérium érdemben egyelőre nem foglalt állást, de az üggyel állítólag Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter személyesen foglalkozik. Bár az adóügyek általánosságban tartományi hatáskörben vannak, fontosabb esetekben azonban az állam közbeléphet. Értesülések szerint a miniszter jelenleg mérlegeli a kialakult jogi helyzetet.
A politikusok, illetve szakértők véleménye megoszlott a szóban forgó informátor ajánlatának esetleges elfogadásáról vagy elutasításáról, az adatvédők viszont a leghatározottabban elítélték azt. Az ellenzéki pártok, a szociáldemokraták, a Zöldek és a Baloldal pártja a DVD megvásárlását sürgette, utalva arra: az minden valószínűség szerint olyan adatokat tartalmaz, amelyek súlyos adózási bűncselekményeket tárnának fel. Sigmmar Sabriel szociáldemokrata pártelnök megengedhetetlennek nevezte, hogy a parkolási szabályokat éppen csak megsértők bűnhődnek, miközben a milliókat zsebre vágó adócsalók büntetlenek maradnak. A Bundestag pénzügyi bizottságának szabad demokrata elnöke ezzel szemben óvatosságot ajánlott, hangoztatva: mindenekelőtt azt kell kivizsgálni, hogy az informátor hogyan jutott az adatokhoz. Volker Kauder, a konzervatív CDU/CSU parlamenti frakciójának vezetője ugyanakkor azt hangoztatta: a lopott adatok megvásárlása a tolvaj jutalmazása lenne. A politikus szerint ha az állam egy bűnözőnek pénzt fizetne, fennáll az a veszély, hogy hasonló bűncselekmények sorozata indulhat meg.
A kormány adatvédelmi biztosa a nyilvánvalóan lopott adatok megvásárlásának elutasítására szólított fel. Peter Schaar szerint ha az állam jogszerűtlenül megszerzett adatokat vásárol, az orgazdaság gyanúja vetül rá. Németországban egyébként nem ez az első ilyen jellegű eset. Két évvel ezelőtt az akkori pénzügyminiszter, Peer Steinbrück az adóhatóságokkal együttműködve zöld jelzést adott egy hasonló ügylethez. A kifizető a német szövetségi hírszerzés, a BND volt, amely 5 millió eurót fizetett ki egy volt liechtensteini banki alkalmazottnak, aki cserébe több mint 1000 adócsaló adatait tartalmazó CD-ket, illetve hatóságok még ma sem zárták le az akkori ügy felderítését, amelynek fő "áldozata" Klaus Zumwinkel, a német posta korábbi elnöke volt.
Az akkori ügy azonban mégis különbözött a mostanitól. A hírszerzés ugyanis 2008-ban már gyanította az elkövetett adócsalásokat, és vizsgálta is azokat, amikor az informátor elő állt. A bíróságok akkor nem az adatok megszerzését, hanem azok alkalmazhatóságát vizsgálták, és végül engedélyezték azt.