Tucatnyi embert akasztottak fel nyilvánosan a Szisztán-Beludzsisztán délkelet-iráni tartomány fővárosában, Zahedánban, ahol néhány héttel korábban öten már a bitófán végezték. A halálra ítéltek a Dzsundollah (Allah katonái) nevű rejtélyes szunnita gerillaszervezethez tartoztak, amely május végén bombamerényletet hajtott végre a tartományi székhely egyik síita mecsetje ellen, 25 embert megölve és 120-at megsebesítve. A megtorlásszerű kivégzések az évek óta erőszak által dúlt térségben is szokatlannak számítanak, ami jelzi, hogy új szakaszba léphet a helyi beludzsok felkelése.

A gerillák eddig főként rajtaütéseket, emberrablásokat és merényleteket hajtottak végre a hatóságok ellen, állításuk szerint 2002 óta több mint félezer katonát öltek meg. A mecset elleni támadással azonban vallási színezetet kapott a Dzsundollah harca, és a következő lépés az lehet, hogy a szervezet a tartományon kívül keres célpontot. A taktikaváltás összefügghet a június 12-ei vitatott iráni elnökválasztással (HVG, 2009. június 20.), hiszen a külvilágot eddig hidegen hagyó beludzs szabadságharc most nagyobb nemzetközi figyelmet kaphat.

A Dzsundollah és vezére, Abdolmalek Rigi ideológiájáról és céljáról keveset tudni. A csoport hevesen cáfolja a teheráni kormány vádját, hogy a szunnita al-Káida terrorhálózathoz kötődne. Azt állítja, a szunnita beludzsok társadalmi és vallási jogaiért küzd a síita többségű Iránon belül. Szakértők azonban úgy vélik, a mintegy ezer fegyverest felvonultató szervezetet az Irán-ellenes afganisztáni Talibán, a pakisztáni hírszerzés, sőt az USA is saját pillanatnyi érdekeire használja ki.

Tagjai főként zsoldosok, akiket nem annyira a nemzeti érzések, inkább a munkanélküliség és a szegénység motivál. Az Afganisztánnal és Pakisztánnal határos, sivatagos tartomány a várható élettartam, az írástudatlanság, a beiskolázás, a csatornázottság vagy a tiszta vízhez jutás tekintetében Irán legelmaradottabb vidéke. Ráadásul az Afganisztánból Európába csempészett kábítószer tranzitútvonala, és rendszeresek az összecsapások a jól felfegyverzett bandák és a rendfenntartók között.

A központi fejlesztések hiánya áll egy másik peremvidék, az arabok lakta délnyugati Kuzesztán lázongásainak is a hátterében. Holott a világ ötödik legnagyobb kőolaj-exportáló országának számító Irán szénhidrogénkincsének jelentős része ott található. Az egykor fejlett tartományt az 1980–1988-as iraki–iráni háború tette tönkre, fővárosában, Ahvázban alig van működő szálloda, a szennyvíz nyílt csatornákban folyik, és komoly probléma a terjedő drogozás. Robbantásokban évente több tucatnyian halnak meg, többeket kivégeztek, legutóbb május végén akasztottak fel három, merényletekkel vádolt személyt.

Az ország északnyugati csücskében lévő Azerbajdzsán tartományban tavaly dühös kormányellenes megmozdulások söpörtek végig. Három évvel korábban pedig azért tüntettek a legnagyobb iráni kisebbségnek számító, török nyelvet beszélő azerik, mert egy kormánylap karikatúrája csótányokhoz hasonlította őket. Az iraki határ mentén lévő Kurdisztán tartományban 2005-ben törtek ki halálos áldozatokkal járó lázongások, miután a hatóságok lelőttek egy fiatal kurdot.

A 70 milliós Irán lakosságának csak 51 százaléka perzsa, a többi valamelyik kisebbséghez tartozik. Több elemző is úgy véli, Irán nem is nemzetállam, hanem a perzsák által uralt többnemzetiségű birodalom, mint az oroszok által vezetett egykori Szovjetunió. A kulturális ellentétek azonban csak az utóbbi években kerültek felszínre. A beludzsok pakisztáni és afganisztáni társaiktól kapnak segítséget, Irakban jelentős politikai és gazdasági hatalmat szereztek a síita arabok, illetve a kurdok, az 1828-ban kettévágott Azerbajdzsán északi része pedig a szovjet birodalom szétesése után, 1991-ben független országgá vált.

Teherán előszeretettel vádolja az USA-t és Nagy-Britanniát azzal, hogy az iszlamista rezsim bomlasztása céljából támogatja a különféle etnikumok kormányellenes erőit. Washington állítólag vizsgálta az iráni teokráciával szembeni etnikai elégedetlenségek természetét, de nem akarta elidegeníteni magától a perzsákat. A teheráni kormány egyik kutatóintézete már 2005-ben jelezte, hogy komoly belső nyugtalanság várható, ha nem javul a kisebbségek gazdasági és kulturális helyzete.

A hatalmi elitet azonban most leköti a Mahmúd Ahmadinedzsád elnök újraválasztása nyomán kitört hatalmi harc. A szavazás óta a Teheráni Egyetemen a napokban először felszólalt, az ellenzéket támogató Akbar Hasemi Rafszandzsáni exelnök kijelentette, válságba jutott az iszlamista köztársaság – a konzervatívok ezért nyomban heves kirohanásokat intéztek ellene. A zavart fokozza, hogy a keményvonalasok az elnököt is bírálták, amiért első helyettesének olyan valakit nevezett ki, aki azt mondta: Irán mindenkinek, még Izraelnek is a barátja. Az illető, Eszfandiar Rahim Masai egykori alelnök Ahmadinedzsád rokona, kiválasztása jelzi, hogy egyre szűkül az elnök bizalmasainak tábora.

Némiképp meglepetés Ahmadinedzsád egy másik, múlt heti kinevezése is. Az Iráni Atomenergetikai Szervezet élére állított, USA-ban tanult Ali Akbar Szalehi a hétvégén arról beszélt, hogy kölcsönös bizalomra és az iráni atomprogram körüli vita tárgyalásos rendezésére van szükség. Az USA közben fokozza a nyomást. A washingtoni kongresszus hamarosan elfogadhatja ugyanis az Iránnak üzemanyagot szállító külföldi vállalatokat büntető törvényt. Teherán a finomított olajtermék közel felét importálja, és ha talál is másokat az indiai, svájci, holland és francia beszállító cégek helyett, a pótlás minden bizonnyal többletköltséggel jár. A kormány valószínűleg amúgy is hamarosan kénytelen lesz emelni a ma még jócskán dotált üzemanyagárakat, költségesebb import esetén pedig a benzin igencsak megdrágulna, ami újabb elégedetlenségi hullámmal fenyeget.

KERESZTES IMRE