Azzal számolva, hogy a Föld hőmérséklete 2050-ig további két fokkal emelkedik, a "tanulmány úgy kalkulál, hogy a következményekhez való alkalmazkodás költségei évente 75 és 100 milliárd dollárt tehetnek ki" - áll a kedden nyilvánosságra hozott jelentésben.

A beszámoló szerint a legnagyobb támogatásra a Távol-Keleten, a Csendes-óceán térségében, Dél-Amerikában, a karibi térségben, és Afrikának a Szaharától délre eső részein van szükség. "A jelentéssel arra akartunk rámutatni, hogy milyen sürgető kielégítő pénzügyi alapokat biztosítani az elfogadhatatlan kockázatok csökkentésére" - mondta Bert Koenders holland fejlesztési miniszter. "Sok ország számára ez élet-halál kérdése. Koppenhágában nem lesz egyezség, ha nincs pénzügyi finanszírozás a végrehajtásra" - tette hozzá a politikus az ENSZ decemberi tanácskozására utalva. A világ országai a dán fővárosban akarnak elfogadni egy új megállapodást, amely a közeljövőben lejáró kiotói egyezményt váltaná fel.

Koenders szerint az Európai Unió, Japán és az Egyesült Államok tisztában van azzal, hogy pénzt kell biztosítani, de ennek a támogatásnak nem feltétlenül kell a nemzeti költségvetésből érkeznie. "A politikai vita most a számokról szól, ezért is van nagy jelentősége annak, hogy tárgyilagos adatokhoz jutottunk ebből a jelentésből" - jegyezte meg a holland miniszter.

A globális felmelegedés költségei csak nőni fognak - mondta Sergio Margulis, a Világbank közgazdásza, a tanulmány vezető szerzője. "A fejlődés az alkalmazkodás legerősebb formája. Kevésbé teszi kiszolgáltatottá az éghajlattól függő ágazatokat, így például a mezőgazdaságot. A fejlődés révén a háztartások a bevételek, az egészségügy és az oktatás színvonalának emelkedésével jobban tudnak alkalmazkodni" - olvasható a riportban.

A fejlődés drámaian csökkentené az áradások következtében bekövetkező halálesetek számát, és csökkentené a kiszolgáltatottságot az árvizekkel és szárazságokkal szemben is - hangsúlyozták a szakemberek.