A konzervatív német napilap magyar származású szemleírója, Georg Paul Hefty bevezetőjében a cigány és a roma kifejezések közötti különbséget boncolgatta. Utalt arra, hogy a cigány kifejezést gyakran "jóindulatúan" a roma szóra módosítják. A politikai korrektségnek ez a formája azonban elleplezi a valóságot - mutatott rá Hefty, utalva arra: amióta a fiatal magyar demokráciában az országban élő valamennyi kisebbség önkormányzatot kapott, e kisebbség szervezete is Országos Cigány Önkormányzatnak nevezi magát. És vajon ki határozhatja meg jobban, hogy milyen gyűjtőfogalom alatt egyesül, mint az az etnikai kisebbség, amelyről ténylegesen szó van? - tette fel a kérdést a cikkíró.

Hefty szerint vannak más, "kétségbevonhatatlan" támogatói is a cigány kifejezés elfogulatlan használatának. Ezek közül elsőként Kállai Ernőt, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosát említette, aki maga is ehhez a kisebbséghez tartozik. Ugyancsak a "tanúk" közé sorolta a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató, továbbá Szociológiai Kutatóintézetének vezetőjét, Szarka Lászlót, illetve Tibori Tímeát.

Természetesen Magyarországon használják a roma kifejezést is.  Ezzel azonban nem minden olyan nő és férfi ért egyet, akit e kifejezés alatt értenek - vélekedett a német újságíró, megemlítve, hogy Németországban a szintik sem értenek egyet azzal, hogy "leegyszerűsítve" a roma kifejezéssel illetik őket.

A cikkíró ezt követően mindennek történelmi gyökereivel foglalkozik, utalva arra, hogy a cigányok Magyarországon élő három népcsoportjának egymástól jelentős mértékben eltér a történelmi háttere. Hefty az első csoportba sorolta azoknak a cigányoknak az utódait sorolja, akik a XIV. században érkeztek Magyarországra, és akik eredeti nyelvüket régen elvesztették. Hefty szerint őket említik "romungróként", azaz magyar cigányokként, és arányuk kereken 70 százalékot tesz ki az összes magyarországi cigány között.

A második legnagyobb csoportot többnyire oláh cigányoknak nevezik, akik a XVIII. században vándoroltak be az országba. Eredeti nyelvüket, a romanit messzemenően megőrizték, és ők jelentik a tulajdonképpeni romákat: a nyelvnek részben az egyes törzsek évszázados foglalkozásához kötődően regionális, illetve helyi dialektusai vannak. Az oláh cigányok - avagy a szó szoros értelmében a romák - a magyarországi cigányság egyötödét adják.

A legkisebb cigány etnikai csoportként említette a cikkíró azt a csoportot, amely a XIX. század második felében - az iparosítás kezdetekor - vándorolt be Magyarországra, többnyire Baranya és Somogy megyébe. Magukat beás cigányoknak nevezik, nyelvük a beás nyelv; a cigányság 10 százalékát teszik ki.

Hefty a továbbiakban hangsúlyozta, bár a cigányságon belüli etnikai csoportok aránya nagyjából ismert, senki nem tudja pontosan, valójában hányan is vannak. Noha a legutóbbi népszámlálás csak 180 ezer cigányról beszélt, a legtekintélyesebb magyar kutatók ezt a számot körülbelül ennek háromszorosára becsülik, sőt, felső határként ennek négyszereséről is lehet hallani - vázolta a cikkíró. Azzal kapcsolatban pedig, hogy a cigányok  romaként történő említése miért kérdéses, Hefty idézte Békési Ágnes kisebbségkutatót, aki egy cikkben rámutatott, hogy a három etnikai csoport nem keveredik egymással.

A cikkíró végül hosszan idézte Szarka Lászlót, aki a cigányok helyzetével kapcsolatban a többi között kifejtette, hogy a munkanélküliség körükben jóval gyorsabban nő, mint a magyarok  körében. Utalt arra is, hogy a két nagy párt és akkori kormányfőik - Orbán Viktor a Fidesz és Gyurcsány Ferenc a szocialisták részéről - különbözőképpen reagáltak a három etnikai csoport elkülönítésére.  Az erős integrációtól a szegregációig terjedő receptek a pártok közötti rivalizálás, illetve a választási kampányok témájává váltak - idézte Hefty Szarka Lászlót.