"De ugye nem baj, hogy roma vagyok?"
Hiába divatos a sokszínű munkahely és hiába ment el több tízmilliárd forint a rendszerváltás óta a roma integrációra állami és önkormányzati szinten is, ennek hatásai nem érzékelhetőek. A munka világában a roma pályázókat rendre visszautasítják, egy-egy állásért 20-30 százalékkal kisebb eséllyel indulnak, mint a nem roma jelentkezők.
Érdekes megnézni az unió, illetve az állam által támogatott programok eredményeit, ezeken belül is izgalmas a 2007-ben indult Roma Integráció Évtizede Program, hiszen erre is több milliárdot fordított a kormány.
"Építőipari munkára keresünk segédmunkást. Kizárólag fehérek jelentkezését várjuk" - jelent meg egy álláshirdetésben, melyet a Pályacsúcs Magazin idéz. A nyíltan diszkriminatív álláskiírást azonban nem tudták tetten érni az érintettek, ugyanis mire bejelentették a Nemzeti és Kisebbségi Etnikai Jogvédő Irodánál, az interneten már hűlt helyét sem találták a hirdetésnek. A cégek egyébként általában nem vállalják be ilyen nyíltan a hátrányos megkülönböztetést, ennél taktikusabban próbálják meg kiszűrni a számukra nem szimpatikus - főként a roma származású állást kereső nőket - erősítette meg mindezt a Tárki szociológusa, Simonovits Bori is egy napilapnak.
A társadalomkutató intézet szeptemberre elkészülő diszkriminációkutatása kapcsán 2009 januárja és júniusa között több ezer álláshirdetést monitorozott Budapest és Nyíregyháza vonzáskörzetében. A kutatás célja annak megállapítása, mennyire diszkriminatívak a munkaadók ezekkel a hátrányosnak tartott álláskeresői rétegekkel. A kutatás részeredményei máris árulkodók: a roma pályázókat rendre visszautasítják, 20-30 százalékkal csekélyebb eséllyel indulnak egy-egy állásért, mint a nem roma jelentkezők. "De ugye nem baj, hogy roma vagyok?" - kérdés kapcsán ugyanis a cégek nagy része egyből behúzza a kéziféket. Egyes cégek egész egyszerűen csak annyit mondanak, sajnos már betelt az állás, amiről később bebizonyosodik, hogy nem igaz.
Tartalmi partnerünk a HR Portál. A cikk folytatását itt olvashatja.