Örökké hálás leszek magának, doktor úr" - mondta Adolf Hitler Eduard Blochnak, családja zsidó háziorvosának 1907 telén. Az akkor 18 éves Hitler édesanyja elhunyt ugyan mellrákban, Bloch azonban mindent megtett, hogy a végkifejletet megakadályozza. A gondos ápolásért ráadásul sokszor nem is kért díjat az anyagi gondokkal küzdő Hitler családtól. A diktátor állta a szavát, állítja Brigitte Hamann bécsi történésznő, akinek históriát népszerűsítő könyvei - többek között Rudolf trónörökösről - magyarul is megjelentek.
 
Most hozzáférhetővé vált amerikai levéltári iratokat is felhasználva a Hitler elit zsidója című, a napokban németül kiadott könyvében bemutatja azokat a privilégiumokat, melyek a családorvost Hitler ígéretéhez híven megillették: Ausztria náci megszállása után például a lakásában maradhatott, majd 1940 végén feleségével kivándorolhatott New Yorkba. Öt évvel később ott hunyt el. "A fiatal fiú csendes volt, udvarias, és ízlésesen öltözött" - nosztalgiázott az idős orvos világhíres pácienséről a Collier's Weekly című magazinban még 1941-ben is.

Nem mindenki osztja azonban Hamann nézeteit. Rudolph Binion amerikai történész odáig ment Hitler a németek között című 1976-os könyvében, hogy Hitler antiszemitizmusa valójában a Bloch elleni tudat alatti gyűlöletében gyökerezik. A pszichologizáló magyarázat részben féltékenységre alapoz - az orvos foglalta volna el Hitler akkor már halott apjának helyét anyja hálószobájában -, részben arra épít, hogy tudat alatt Hitler az orvosban mégis anyja halálának okozóját láthatta.