Ha egyes helyeken vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült is, másutt újraszerveződik vagy alvósejteket hoz létre, jobb napokra várva. Bagdadban Abdel-Karím Halaf belügyminisztériumi szóvivő azt bizonygatja, hogy az al-kaidások "már nem jelentenek veszélyt politikai szinten. Olyan problémává váltak, amelyet már kezelni tudunk".

Úgy véli, több tartományban meghatározó tényező lett, hogy a törzsi milíciák felsorakoztak az amerikai hadsereg és az iraki rendőrség mellé. "Ennek révén (az al-kaidások) könnyű célpontokká váltak. Megőrjítettük őket. A szahvák (az "Ébredés" elnevezésű milicista csoportok) ott vannak mindenütt, ismernek mindenkit, egy szempillantás alatt felismerik az idegent. Az al-Kaida körül elfogyott a levegő. Már nem képes működni."

A Nemzetközi Válságcsoport (ICG) nevű civil szervezet jelentésében az al-Kaidához kötődő fallúdzsai Amerika-ellenes felkelés egy tagja így beszél: "Sarokba szorítottak, nem tudok mit tenni. A szahvák kéz a kézben járnak az amerikaiakkal. Ez nagyon rossz nekünk." "Egyesek elmentek (a Bagdadtól nyugatra fekvő) Baakúbába vagy (az északi) Moszulba, ahol több terük van, de ott szabadtéri börtönben vannak. (…) Az amerikaiak nem annyira veszélyesek. Megvan a technikájuk, de nincs helyismeretük. (…) A tulajdon testvéreink árultak el bennünket."

Szakértők szerint a vak erőszakkal, a hagyományos törzsi rend megkérdőjelezésével, a szigorú szalafista iszlám érvényesítésének vágyával, a közlekedés és a hagyományos csempészútvonalak ellenőrzésével az al-Kaida dzsihadistái ("szent harcosai") hibákat követtek el, és elidegenítették maguktól a lakosságot, még ha az amerikaiellenes volt is.

A jordániai Ammánban élő Marván Seháde, az iszlamista körökhöz közel álló kutató szerint "kudarcuk oka az, hogy túl gyorsan próbálták ráerőltetni az iszlám államot az általuk ellenőrzött térségekre. Ebben az esetben tudni kell méltányosan kezelni az embereket. Ők pedig túl sok ellenfelüket ölték meg. Ha Irakban megölsz valakit, a törzsének bosszút kell állnia."

Az amerikai Stephen Biddle, a Külkapcsolatok Tanácsának (CFR) munkatársa szerint "az iraki al-Kaida vezetői rendkívül brutálisan bántak azokkal a szunnitákkal, akiket nem tekintenek eléggé vallásosaknak vagy eltökélteknek: az utasításokat nem követő sejkek gyermekeinek levágott fejét kitűzték az ajtajuk elé…"

De ha az al-Kaida meggyengült és üldözött is, azért nem semmisült meg - figyelmeztetnek a szakértők. "Nincsenek legyőzve, az ideológiájuk él - mondja Marván Seháde. - Elveszítettek számos tartományt, de ehhez igazítják a stratégiájukat. Jobban a föld alá vonultak. Internetes propagandájuk is él még, s az mindig vonzza a radikális beszédre fogékony fiatalokat." Így gondolja Mohammed al-Maszri is a Jordániai Egyetem stratégiai tanulmányokkal foglalkozó intézetében. "Egyesek északra mentek, ahol a szahvák kevésbé erősek. Mások otthon vannak, civilben, alvósejteket alkotva. Nem tűntek el. Vannak, akik mérsékeltebbekké válnak, más, kevésbé radikális ellenállócsoportokkal lépve szövetségre."

Szakértők szerint a szahvák sikeres beépülése a hadseregbe, a rendőrségbe vagy a közszolgálatba alapvető feltétele annak, hogy sikerrel járjon az iraki al-Kaida meggyengítése. "Ha ez jól és gyorsan történik, az iraki al-Kaida még inkább meggyengül - vélekedik Maszri. - Ha viszont nem, akkor egyeseknek nem jelent majd problémát visszatérni az al-Kaida kebelébe."