A szlovén határnál, 130 ezer négyzetméteren elterülő lágerban 3000 szláv foglyot, köztük 120 gyereket tartottak fogva az olasz fasiszták 1943-ban. Ahol egykor a deportáltak barakkjai voltak, most szánhúzó kutyákat képeznek ki. Korábban, 1966-ig az olasz hadsereg harckocsikat állomásoztatott a területen.

A 800 lelkes Visco település önkormányzata most azt tervezi, hogy a magas fenntartási költségek miatt lebontatja az egykori tábort és a helyén bútoráruházat építenek. A koncentrációs tábor jórészt feledésbe merült, az egykori foglyokra már csak egy tábla emlékeztet . "A terület elhanyagolt, legalább egy részét el kell adni" - idézte Giuseppe Veterit, Visco alpolgármesterét szerdán a Corriere della Sera című milánói napilap. Az elképzelés ellen olasz történészek és szlovén civil szervezetek is tiltakoznak. Felemelte szavát a terület áruba bocsátása ellen az egyik legnagyobb élő szlovén írónak tartott Boris Pahor, a Nekropolisz szerzője is.

"Ennek a koncentrációs tábornak Olaszország határain túlmutató jelentősége van. Engem náci táborba deportáltak, és elmondhatom, hogy a németek elevenen tartják a tragédia emlékét" - mondta a 94 éves író, és hozzátette: ennek a szóban forgó olasz körzetben, Friuliban sem szabad másként lennie.

Nem titkolja felháborodását Ferruccio Tassini friuli történész sem, aki emlékhelyet alakítana ki az egykori láger területén. "A viscói koncentrációs tábort meg kell menteni. Senkinek nem fordulna meg a fejében, hogy bútoráruházat építsen Auschwitzban. Az egész Balkánról jönnek ide emberek, hogy felkeressék Viscót. Talán múzeumot lehetne létesíteni a területen" - vélekedett Tassini.