Hamarosan a kutatók előtt is megnyílik a németországi Bad Arolsenben lévő archívum, amely a világ legnagyobb olyan intézete, ahol a második világháborús náci koncentrációs táborok és az 1940-es évekbeli menekülttáborok dokumentumait őrzik. Az International Tracing Service (ITS) gyűjteményéből csak a volt internáltak, illetve legközelebbi hozzátartozóik tájékozódhattak, ráadásul azt is csak úgy, hogy sokszor hosszú éveket kellett várni a kért információkra. A washingtoni Holokauszt Emlékközpont több éve lobbizik az archívum megnyitásáért, ami azért sem egyszerű, mert ehhez az ITS-t 1955-ben létrehozó 11 államnak módosítani kell az eredeti szerződést - még négy tagállam jóváhagyása hiányzik az archívum kutathatóvá tételéhez. Ez azonban az optimista szakértők szerint őszig megtörténik, éppen időben ahhoz, hogy a washingtoni intézmény és a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet segítségével addigra (az összesen 30 millióból) digitalizált 13,5 millió dokumentum már napok alatt elérhető legyen a családtagok és a történészek számára. Idetartozik, hogy a Bécsi Zsidó Múzeumban július 3-án kiállítás nyílik, ahol az érdeklődők egy eddig még szintén publikálatlan gyűjtemény darabjait tekinthetik meg: 2000-ben az osztrák fővárosban egy elhagyatott bécsi épületben nyolcszáz poros dobozban a bécsi zsidó közösség életét leíró félmillió oldalnyi dokumentumra - a többi között deportálási listákra, levelekre és fényképekre - bukkantak, s a lelethalmazt mostanra sikerült feldolgozni.