Szerbiai lapok kommentárjai Koszovó függetlenségéről
A szerbiai lapok hétfőn nagy teret szentelnek Koszovó függetlenedésének, bár a háborgó közhangulathoz képest békésebb hangot ütnek meg: nem hiányzik az írásokból a tartomány sorsa feletti kesergés, de a belgrádi vezetésnek címzett burkolt bírálat sem.
A lapok internetes kiadásaikban tág keretben tudósítanak Belgrád elutasító válaszáról, a fővárosban és vidéki településeken történt zavargásokról, latolgatják azt, hogy milyen forgatókönyv szerint ismeri el a világ nyugati része a tartomány függetlenségét.
A Blic című napilap kommentátora, Srdjan Radulovic felhívja a figyelmet arra, hogy "állami bölcsesség" híján nemcsak Pec városában és Pristinában, de a ma még szerbek lakta Gracanicában, Észak-Mitrovicában és Zubin Potokban sem lesznek szerbek. Ezért mindent meg kell tenni, ami Belgrád politikai, pénzügyi és diplomáciai erejéből telik, hogy a szerbek Koszovóban maradjanak, ellenkező esetben ugyanis "semmit se fognak érni sem a kormánydöntések, sem a parlamenti határozatok".
A liberális Danas szerkesztőségi kommentárjában felhívja a figyelmet arra, hogy "Milosevic ellenségei éveken át azt hangoztatták: Koszovó nem területi probléma, hanem elsősorban demokrácia kérdése", és a tartomány csak akkor maradhat Szerbiában, ha az demokratikus ország lesz. De Szerbiában a demokratikus változások Koszovó elvesztése után történtek, és mire napirendre került a tartomány ügye, Belgrád már elhasználta jóformán minden politikai hitelét Európában.
" (...) ha lett volna több politikai akarat, Szerbia sokkal közelebb lett volna Európához. Jobban figyeltek volna szavára, érveit más mércékkel mérték volna" - írja a Danas, amely szerint most rendkívül nagy felelősség hárul az állami szervekre. Az erős indulatok ellenére a politikát az észnek kell diktálnia. "Minden eldobott követ - bármire is dobják - jelen pillanatban az egész Szerbiára vetik" - fejezi be kommentárját.
A legolvasottabb szerbiai napilap, a Vecernje Novosti azzal kezdi indulatos és kesergő írását a "szerb bölcső" elvesztéséről, hogy Szerbia "ma olyan anya, akitől elvették legidősebb gyermekét", akinek "nincs látása, mert kivájták a szemét" az "amerikai cowboyok és európai zsarnokok". Manojlo Vojovic írásában felemlegeti az ország kilenc évvel ezelőtti bombázását, az embargós időket, az ország "gettóba zárását". Azt firtatja, hogy "mi rosszat tett Szerbia, miben bűnös annyira, hogy rajta hajtják végre a XX. század és a harmadik millennium kezdetének leggonoszabb kísérleteit"?
Vukotic elsősorban Washingtont, de Brüsszelt is korholja: Európa hallgatott egy dölyfös és távoli Amerikára, s felaprított, felszabdalt egy nagyon régi, gazdag civilizációval és reneszánsz kultúrával rendelkező országot, a kereszténység oltalmazóját, a béke fáradhatatlan harcosát. Szerbia beismerheti minden bűnét és tévedését, de nem nézheti jámboran, ahogy elveszik területének 15 százalékát, és "bűnállamot", "NATO-államot" hoznak létre rajta. Mondjuk Európának: "Megszégyenültél. Veled akarunk lenni. De nem Koszovó nélkül. Nem lehetünk szív nélkül. Elvetted tőlünk a szívünket" - üzeni a lap a belgrádi döntéshozóknak.