Tekintse meg képösszefoglalónkat! © AP

A gázai övezetben a héten eddig mintegy 60 halálos áldozata volt a palesztin polgárháborúnak, de ez csak a jéghegy csúcsa. Az izraeli tv-ben elhangzó beszámolók szerint a helyiek rettegnek kimenni az utcára, mert ott különböző fegyveres csoportok razziáznak, az emberek otthon várják tehetetlenül a harcok végét. Ezekben a napokban - az iráni példát követve – egy újabb térségben kerülnek hatalomra az iszlám szélsőségesek, a világiaknak itt is követniük kell a vallási vezetők utasításait. Az utca embere kiszolgáltatott, aki pedig megpróbál ellenállni, vagy éppen rosszkor, rossz helyen tartózkodik, annak térdét lövik keresztül, hogy egész életére nyomorékká váljon. Az ellenszegülő fegyveres csoportok tagjait éppúgy eléri ez a „büntetés”, mint a vétlen civileket. Halált osztogatnak a kórházakban is, amelyek eddig a Fatah erősségei voltak. A Hamász szabályos ostrom alá vette a gyakran erődítménnyé alakított gyógyintézeteket.

A Hamasz tavaly januári választási győzelme óta egyre mélyül a palesztin politikai válság. A Damaszkuszból és Teheránból távirányított győztes párt nem volt hajlandó a pragmatikus váltásra, s máig elutasította azt a három feltételt, amely lehetővé tette volna betagozódását az Izrael s a nyugat által elfogadott politikai keretek közé. Nem ismerik el Izraelt, nem fogadják el a már aláirt egyezményeket és nem mondanak le a terrorról. Izrael és a nemzetközi közösség gazdasági és pénzügyi bojkottal válaszolt. A palesztinok több hónapos alkudozás után végül egy Fatah-Hamasz egységkormánnyal próbálták kifogni a szelet a nemzetközi tiltakozók vitorláiból. Ám a hármas elvárásnak az új kormány sem tett eleget.

A színfalak mögött ugyanakkor elkeseredett hatalmi harc dúl a két rivális, a Fatah és a Hamász közt. Az ellentéteket egy darabig sikerült a politika síkján tartani, de ma már sokan a fegyveres összetűzések eszkalációjától tartanak, nem zárva ki a polgárháború lehetőségét. A világi-nacionalista Fatah a gazdaságilag fejlettebb Ciszjordániában erős, míg a szunnita iszlámista Hamász Gázában. Mindkét mozgalom állig felfegyverzett milíciákkal rendelkezik. Tavaly már sokan gyanították, hogy hatalmi harcukat már nem demokratikus választásokon és a parlamentben, hanem az utcán készülnek megvívni.

A polgárháborús viszonyok közepette nem egy palesztin nosztalgiával emlékezik az izraeli megszállás békés korszakára, amikor a családfők izraeli építkezéseken, kiskereskedésekben, pékségekben, mezőgazdaságban vagy éppen autószerelő műhelyekben dolgoztak, és fizetésükből a sokgyerekes családok is meg tudtak élni. Az elmúlt évtizedben Izraelben a terrorista merényletek, majd az időleges zárlatok miatt kiszámíthatatlanná, majd tiltottá vált a palesztin munkaerő, mára thaiföldi, kínai, török vendégmunkások vették át szerepüket. Gázában teljes a gazdasági káosz, éhínség pusztítana, ha az ENSZ segélyszervezete nem gondoskodna az alapvető élelmiszerekről.

A politikai válság árát a kiszolgáltatott civilek fizetik meg. A harcoknak számos polgári áldozata van. Immár az újságírók sem igen merészkednek a veszélyesebb környékre, mert a könyörtelen viszályban egyik oldal sincs tekintettel a sajtómunkások különleges státuszára. Dugig megrakott palesztin taxik torlaszolják el az egyiptomi határátkelőt; az emberek menekülnének, de nincs hová, mert pár hét után visszatoloncolják őket Egyiptomból. Mubarak államának sem kellenek az újabb éhes szájak.

Hamasz fegyveresekkel barátkozó kisgyerek. A következő utánpótlás © AP

A Hamász eltökélt, ezúttal a teljes hatalmat fogja átvenni, amire egyébként a tavaly januári demokratikus választás elvileg fel is hatalmazza. Egyik parlamenti képviselőjük, Salah Bardaweel azt nyilatkozta, hogy elszánták magukat, a végső győzelemért harcolnak. Mint mondta „elhatároztuk, hogy felszámoljuk a Fatahnak azokat az elemeit, amelyek gyilkolták és kínozták embereinket. ” A hamászos Bardaweel az Izraellel szövetséges egykori dél-libanoni bábhadsereghez hasonlította a fatahosokat, akik az ellenség érdekeit képviselik, s akiktől megtisztítják az országot. A könyörtelen gyűlölet mögött messzire nyúló Hamász-sérelmek vannak. A Hamász mindig is felrótta a Fatahnak, hogy vezérkara Tuniszból hazatérve a 90-es évek elején beleült a készbe. Mint emlékeztetnek rá, míg Arafaték gazdagon és kényelmesen éltek, az első intifáda résztvevői életüket kockáztatták a megszállók elleni harcban. A világi és általában pragmatista politikát folytató Fatahot a Hamász megalkuvónak és az izraeliek bábjainak tekinti, szembeállítva őket azt az iszlámista, Allah nevében a harcban minden eszközt bevető Hamásszal. A Hamász máig ható komoly sérelme, hogy Arafat annak idején, a Rabin halálát követő öngyilkos merénylet hullám idején hosszas habozás után behódolt a hatalmas nemzetközi nyomásnak és lefogott mintegy ezer hamaszos vezetőt. A Fatah biztonsági emberei pedig nem bántak kíméletesen a letartóztatott Hamász fegyveresekkel. Ők kerültek mára hatalomra, és benyújtják a számlát.

Mindezek nyomán egyre inkább a fantázia birodalmába kerül egy majdani egységes Palesztina kikiáltása, amit egyébként a terület kettéosztottsága eleve megkérdőjelezett. A polgárháború nyomán talán egy iszlámista Gázai övezet, amolyan Hamasztán jön létre, míg Ciszjordániában egy ennél demokratikusabb és gazdaságilag fejlettebb államalakulat - már amennyiben a Fatahnak sikerül a Hamász jelenlegi lendületét megtörnie, és legalább a ciszjordániai hatalomátvételt megakadályoznia.

Siri Zsuzsa / Jeruzsálem