Az újság szerint Ehud Olmert a nyáron lezajlott libanoni háború körülményei vizsgáló bizottság meghallgatásán, február 1-jén beszélt erről. A testület a hónap folyamán teszi közzé közbenső jelentést, és továbbította már a tanúvallomásokat a jelentésben esetlegesen hátrányosan érintett személyek jogi képviselőinek.

A Háárec internetes honlapján megjelent írás szerint Olmertnek a bizottság előtt egyebek mellett arra is választ kellett adni, hogy miért és hogyan hozták meg a döntést arról, hogy néhány órával Ehud Goldwasser és Eldad Regev tartalékosok elrablás után, július 12-én megtámadják Libanont.

Olmert arról beszélt, hogy hatalomra kerülése után, a tavalyi év kezdete óta minden elődjénél több találkozót tartott a libanoni helyzetről. Egy ilyen megbeszélés során Dan Haluc akkori vezérkari főnök felvetette, hogy Izrael elrettentő képességére nézve messzemenő következményei lennének izraeli katonák esetleges elrablásának. Haluc azt mondta, hogy ez esetben Izrael nem tanúsíthat önmérsékletet, válaszlépésekhez kell folyamodnia.

A miniszterelnök a bizottság előtt elmondta, hogy akkoriban elfogadta Haluc érvelését, és egy márciusi találkozón azt firtatta a katonai parancsnokoktól, hogy léteznek-e olyan tervek, amelyek számolnak ilyen eshetőséggel. Az igenlő válasz után Olmert kérte a katonai parancsnokokat, hogy tárják fel előtte a forgatókönyveket, mert katonák elrablása esetén nem kíván hirtelen döntést hozni. Olmert az eléje tárt katonai tervek közül egy mérsékeltet megoldást választott, amely korlátozott szárazföldi támadással kísért légitámadást irányzott elő.

A bizottsági meghallgatáson Olmert leszögezte: elődje, Ariel Saron ugyanígy cselekedett volna a helyében. Felhívta a figyelmet arra, hogy miután Hezbollah 2005. novemberében is megkísérelt elrabolni izraeli katonákat, Saron utasította a hadsereget, hogy készítse elő a libanoni "célpontok listáját".