Kína gyors gazdasági növekedésének egyik fő tényezője éppen a korlátlanul rendelkezésre álló munkaerő volt mostanáig - mutat rá a lapban ismertetett jelentés. Most viszont már ott tart az ország, hogy gazdaságilag legfejlettebb területein - például Kuangtung tartományban és a sanghaji agglomerációban - nehezen találnak a gyárak elegendő dolgozót.

Ráadásul - egy tavaly közzétett ENSZ-tanulmány szerint - 2050-ig 31 százalékra nő a kínai népességen belül a hatvanéves vagy annál idősebb népesség részaránya a jelenlegi 10,9 százalékról. Ezzel a kínai társadalom elöregedése messze meg fogja haladni a világ átlagát. (Az említett ENSZ-tanulmány előrejelzése szerint globális átlagban 21,7 százalékos lesz 2050-re a hatvanéves vagy annál idősebb népesség részaránya az össznépességen belül.)

A hetvenes évek végén vezették be Kínában a "családtervezési" (népességkorlátozó) politikát, attól tartva, hogy a veszedelmes túlnépesedés miatt az ország területe nem lesz képes ellátni a hatalmas lakosságot. Kína népessége meghaladja jelenleg az 1,3 milliárdot. Ha nem lett volna az egygyermekes családmodell, akkor - félhivatalos kínai becslések szerint - az ország lélekszáma már meghaladná az 1,6 milliárdot.

A kínai népességkorlátozó politika egy gyermek születését "engedélyezi" családonként. E politika érvényesülését részint a családoknak nyújtott támogatások rendszerével érik el Kínában, részint adminisztratív intézkedésekkel. A gyermektelen házaspárok kapják a legnagyobb állami támogatást, az egygyermekesek valamivel kevesebbet, a többgyermekesek vagy nem kapnak, vagy éppenséggel büntető jellegű adókat, illetékeket kellett fizetniük. Az állami népességkorlátozó előírásokat "megszegő" többgyermekes családokat adminisztratív intézkedésekkel is sújtják, például állami munkahelyükről való elbocsátással, illetve állami bérlakásuk megvonásával.